Előbb Kossuth-díjat, aztán 9 év letöltendőt kapott: azt hazudta, külföldön van

Déry Tibor 1894. október 18-án született Budapesten, jómódú, asszimilálódott zsidó család gyermekeként. Édesapja, Déry (Deutsch) Károly ügyvéd, édesanyja a gazdag osztrák családból származó Rosenberg Ernesztin volt. Egyetlen testvére született, György öccse, akiről csak felnőtt korában derült ki, hogy valójában csak féltestvére az írónak (más apától származik). Tibor gyerekként sokat betegeskedett, csonttuberkulózisa miatt éveken át járt külföldi szanatóriumokba, és a lábadozások alatt sokat olvasott, így hamar kicsírázott benne az irodalmi érdeklődés. Szülei jó iskoláztatást biztosítottak számára, az elemi elvégzése után kereskedelmi szakközépbe járt, majd egy évig a svájci Sankt Gallenben tanult nyelveket, innen hazatérve anyai nagybátyja faipari vállalatánál dolgozott az erdélyi Galócáson.

1917-ben Lia című erotikus tárgyú elbeszélését beküldte az Érdekes Újság pályázatára, és bár elnyerte a második díjat, a pályázatot meghirdető lap mégsem volt hajlandó közölni az írást szeméremsértő tartalma miatt. Végül a Nyugat hozta le a művet, ami azonnal vihart kavart: a szerzőt perbe fogták, a kiszabott pénzbüntetést egyesek szerint a folyóirat szerkesztői, más források szerint Déry édesanyja fizette ki.

A nagypolgári neveltetése ellenére elkötelezetten baloldali fiatalember sztrájkot szervezett nagybátyja patinás vállalatánál, és a sikeres lázítás okán a nagybácsi sajnos kénytelen volt elbocsátani őt. Ezzel a katonai behívó alóli mentességét is elveszítette, be kellett vonulnia, de a frontra lábsérülése miatt nem vezényelték ki, szolgálatát irodistaként töltötte. A Tanácsköztársaság idején belépett a kommunista pártba, de aktív politikai munkát nem végzett. Édesapjával az osztályharc két ellentétes végén találták magukat – az idősebb Déry, miután Wesselényi utcai házát államosították, elkeseredettségében öngyilkos lett: kiugrott az ötödik emeletről.

Kun Béla bukását követően Déry és felesége, Pfeiffer Olga jobbnak látták továbbállni: Bécsben telepedtek le, majd Németországban, később Párizsban próbáltak boldogulni. Déry alkalmi munkákból tartotta el magukat, volt bélyegkereskedő, nyelvtanár, bolti szolga, de újságíróként is dolgozott. Külföldi tartózkodása alatt jó kapcsolatokat épített ki az emigráns magyar írókkal, művészekkel és a nemzetközi avantgárd mozgalmakkal, első fontosabb művei is ekkoriban láttak napvilágot. A francia fővárosból állítólag kártya- és egyéb adósságok miatt kellett távoznia a házaspárnak, akik ezután hat hónapot Perugiában töltöttek, majd visszatértek Magyarországra. Idehaza hősünk Kassák Lajossal, Illyés Gyulával és másokkal a Dokumentum című lapot szerkesztette.

A közismert nőfaló hírében álló Déry összeszűrte a levet a nála idősebb Karinthy Frigyesné Böhm Arankával, és véget vetett első házasságának. Az új viszony sem tartott azonban sokáig, az író ugyanis rajtakapta kedvesét egy hegedűművésszel. Déryt továbbra is jobban vonzotta az utazgatás, mint az otthoni lét, ezért hamarosan ismét útra kelt: hónapokat, olykor éveket is külföldön – Bécsben, Berlinben, Spanyolországban – töltött. Baloldali munkások oldalán részt vett az 1934. februári bécsi polgárháborúban, minek következtében a rendőrség nyomozni kezdett utána, az illegális kommunista párt pedig megszakította vele a kapcsolatot, ezért kénytelen volt (immár véglegesen) hazatérni. Ekkoriban írta háromkötetes nagy művét, A befejezetlen mondatot, melyet csak egy évtizeddel később engedtek nyomtatásban megjelenni. Magyarra fordította André Gide Utazásom a Szovjetunióban című könyvét, de pusztán a cím alapján letartóztatták és két hónapi fogházra ítélték. Arra már nem pocsékolták az időt, hogy beleolvassak a műbe, melyben a francia író éppen a bolsevik állammal szembeni csalódottságának adott hangot.

A következő években Déry főként regényfordításokból és olcsó lektűrök írásából élt, de a zsidótörvények bevezetése után már csak álnéven tudott publikálni. A német megszállás alatt nem vonult gettóba, hanem anyjával bujkált, öccsét Auschwitzban gyilkolták meg. A háború után ismét belépett a kommunista pártba, a koalíciós időszakban mindvégig őket támogatta. A kommunisták tehetséges baloldali íróként tekintettek rá (1948-ban a Kossuth-díj első elismertjei között volt), mégis sokszor került összetűzésbe a szovjet befolyás alatt álló, egyre keményvonalasabb pártvezetéssel. Tudósítást írt a Rajk-perről, melyet – mivel nem egyezett mindenben a hivatalos állásponttal – a sajtó nem volt hajlandó közölni. Felelet című, eredetileg négykötetesre tervezett regényének első része ellen maga Révai József, a Rákosi-korszak mindenható kultúrpolitikusa intézett kirohanást, melyben felszólította az írót, dolgozza át a készülő második kötetet. Déry megtagadta a „kérést”, és az egész tervezett regényfolyamot sutba dobta. Egyre távolabb került a hivatalos ideológiától és a szigorúan ellenőrzött irodalmi élettől, idővel a pártból is kizárták.

Eközben magánélete is mozgalmasan alakult: 1946-ban összeházasodott Oravecz Paula írónővel, a kapcsolat azonban nem bizonyult hosszú életűnek. Déry hamarosan a nála negyedszázaddal fiatalabb Kunsági Mária (Hullman Erzsébet) színésznőnek csapta a szelet, és a rossznyelvek és a barátok megbotránkozása ellenére az író és a mindenki által Böbének becézett, csodaszép színésznő kapcsolata tartós maradt. A pár őszinte szerelemben élt együtt, és mivel gyerekük nem született, Niki nevű kutyájukat halmozták el szeretetükkel – az író Niki című kisregényének négylábú hősében nem nehéz a családi eb alakját meglátni.

Az ’56-os forradalomban való részvétele miatt Déryt letartóztatták, majd a hírre, hogy koncepciós perben halálra akarják ítélni, nemzetközi tiltakozás indult. Végül kilenc év börtönt kapott, a fogházi életet gyenge egészsége és klausztrofóbiás természete miatt nehezen viselte. Szerencséjére külön szobát kapott, ahol folyamatosan dolgozhatott újabb írásain. Kilencven fölött járó édesanyját igyekezett megkímélni, ezért nem árulta el neki, hol tölti napjait, és a börtönből küldött leveleiben külföldi utazásokról írt, a kegyes hazudozásba pedig Böbe is beszállt. Az édesanya sajnos nem érhette meg fia szabadulását, alig egy évvel a levelezés kezdete után meghalt. Ebből a történetből született Déry leghíresebb kisregénye, a Két asszony, melyet Szerelem című novellájával összekapcsolva Makk Károly filmesített meg. Az 1971-ben bemutatott Szerelem Törőcsik Mari, Darvas Iván és Molnár Ferenc özvegye, az Amerikából hazatért Darvas Lili jutalomjátéka, a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját.

A nemzetközi nyomásnak és felesége kitartó küzdelmének köszönhetően Déry 1960-ban amnesztiával szabadult, és három évvel később újra publikálhatott. A börtönben írta G.A. úr X-ben című disztópikus-szatrikus regényét, mely éles társadalomkritikát ad. Hasonlóan társadalmi kérdésekről beszél allegorikus formában A kiközösítő (1965) című történelmi regény. Déry emlékiratai Ítélet nincs címmel jelentek meg – a vaskos kötetben nyíltan számot vet pályájával és életével, és egykori barátait, pályatársait (Tóth Árpádot, Füst Milánt, József Attilát), sőt egykori szeretőjét, Böhm Arankát is kíméletlen őszinteséggel ábrázolja. Déry továbbra is szocialista elkötelezettségűnek vallotta magát, de nem azonosult a Kádár-rendszer politikájával. Ugyanakkor ellenzéki szerepet sem vállalt – ezzel az „alkuval” válhatott a korszak ünnepelt írójává. Jellemző, hogy 1971-ben megjelent életműsorozatában törölték írásaiból az ’56-ra vonatkozó részeket. Művei külföldön is sikert arattak, minek apropóján gyakran utazhatott a nagyvilágban. Feleségével Balatonfüreden vásároltak házat, idejük nagy részét ott töltötték.

Déry már a nyolcvanhoz közeledett, amikor regényt írt a korszak fiataljai körében népszerű rockszubkultúráról. Az író egy újságcikkben olvasott a hírhedt altamonti fesztiválról, melyen a Rolling Stones koncertje közben megkéseltek egy fekete fiatalembert. A tényeket alaposan félreértelmezve Déry a rockzene köré épülő szubkultúrában pusztító, fasisztoid kultuszt látott, és ennek veszélyeire hívta fel a figyelmet a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról megírásával, melyben párhuzamot vont a drogmámorban úszó tömeg és a nyilaskeresztesek mozgalma között. A könyvből nem sokkal megjelenése után Presser Gábor és Adamis Anna musicalt írt, amit azért tudtak bemutatni, mert Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgatója azzal győzte meg a kultúrvezetést, hogy az „az amerikai hippikultúra kritikáját nyújtja”. A darab hihetetlen népszerűségre tett szert, és máig gyakran szerepel a hazai színházak műsorán. A befejezetlen mondat 1975-ben filmfeldolgozást ért meg, Fábri Zoltán rendezésében.

Déry Tibor 82 évesen, 1977. augusztus 18-án hunyt el Budapesten. Földi maradványait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Tiszteletére létrehozták a Déry Tibor-díjat, melyet először 1984-ben adtak át.

Tegnapi kultbaitünkben a Nobel-díjas francia írót, Albert Camus-t mutattuk be.