Szent György alakja a köztudatban leginkább sárkány ellen harcoló páncélos lovagként él, ez a legenda azonban csak évszázadokkal a híres keresztény vértanú halála után keletkezett. A valódi Szent Györgyről keveset tudunk – a legbiztosabb forrásnak szolgája, Paszikratész írása tűnik.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
György minden bizonnyal a 3. század második felében született, a Római Birodalom Nikomédia városában (a mai Törökország területén), előkelő kappadókiai család sarjaként. Katonatisztként Diocletianus császár szolgálatába lépett, kiváló kardforgató képességének hála magas rangra tett szert. Anyja hatására azonban áttért a keresztény hitre, és a pogány vallások ellensége lett. Paszikratész szerint Györgyöt Dadianosz perzsa király üldözte és vetette börtönbe hite miatt, ahol válogatott kínzásokat kellett kiállnia – például egyszerre hatvan szöget vertek a fejébe. A fogolynak maga Krisztus adta tudomására egy látomásban, hogy hét évig fognak tartani szenvedései, mialatt háromszor meghal és feltámad. Más források szerint – a nyugati egyházban ez a változat terjedt el – maga Diocletianus volt az, aki bebörtönözte és megkínoztatta egykori hűséges katonáját, miután az – a keresztényüldözések miatt – lemondott hivataláról. Miután György a legszörnyűbb kínzások hatására sem volt hajlandó megtagadni hitét, a császár megparancsolta a kivégzését. A hagyomány szerint Györgyöt 303. április 23-án végezték ki, a mai Izrael területén található Lod városában.
Szent György alakja minden bizonnyal több más vértanú és mitológiai személy figurájával kapcsolódott össze. A vértanút már az 5. századtól kezdve nagy tisztelet övezte, Rómában és Itália más vidékein templomokat neveztek el róla, ereklyéit őrizték. Különösen a középkori Európában erősödött meg a kultusza, amikor is a lovagok védőszentjeként kezdték tisztelni. Oroszlánszívű Richárd király személyes védőszentjének nevezte ki, III. Henrik a 13. században Anglia oltalmazójává nyilvánította. Két évszázaddal később III. Eduárd megalapította a Szent György-, más néven térdszalagrendet. Tőle származik az angol hadsereg csatakiáltása is: „Szent Györggyel Angliáért!”. A szigetországban több mint százhatvan templomot szenteltek Györgynek, ünnepét kötelezővé tették, a lovagok védelmezője mellett az egész nép oltalmazó és segítő szentjeként tisztelték. Kultusza a reformáció elterjedésével, az anglikán egyház megalapításával sem veszített erejéből.
A híres sárkánylegenda, amely metaforikus értelemben azt példázza, miként győzi le a hit a gonoszság démonait, szintén ezekre az időkre vezethető vissza. A történet szerint Libya provincia Silena nevű városa mellett egy tóban förtelmes sárkány lakott. A város lakói többször próbálták elűzni a bestiát, az azonban könnyedén megfutamította az ellene harcolókat. A nép naponta két juhot áldozott a sárkánynak, próbálva lecsillapítani a haragját, azonban amikor minden bárány elfogyott, saját fiaikat és lányaikat kellett elküldeniük a szörnyetegnek. Végül a királynak már saját lányát kellett feláldoznia: könnyek közepette előkelő ruhába öltöztette a hajadont és a tóhoz küldte.
Az éppen arra járó Szent György a tó partján talált rá a síró királylányra, aki arra figyelmeztette: ha kedves az élete, gyorsan meneküljön onnét. György azonban nem volt hajlandó eliszkolni. Lovára pattant, keresztet vetett, és lándzsájával nekiment a vízből éppen akkor kiemelkedő sárkánynak. Lándzsáját a szörnyetegbe döfte, súlyosan megsebesítette és a földre kényszerítette. Parancsára a lány az övét a sárkány nyaka köré fonta. A bestia szelíd kutyaként hagyta magát vezetni, így vonultak be a városba, ahol a nép először halálra rémülten fogadta a különös társaságot. Szent György így kiáltott: „Ne féljetek! Azért küldött engem az Úr, hogy a sárkány fenyegetésétől megszabadítson benneteket!”. A sárkányt végül négy pár ökörrel vontatták el a városból. A király parancsára a nép még aznap felvette a keresztény hitet, és templomot emeltetett megmentője tiszteletére.
A katolikus egyházban 683 óta április 23-án, kivégzésének évfordulóján tartják Szent György ünnepnapját. Magyarországon és Csehországban, illetve Angliában, ha az ünnep szombatra esik, április 24-én tartják. Korábban a lovas katonák, fegyverkovácsok, huszárok és vándorlegények patrónusa volt, ma a rendőrök és a cserkészek védelmezője. Magyarországon is jelentős kultusza van, elég csak a Károly Róbert által alapított Szent György Lovagrendet és a róla elnevezett városokat említeni (Sepsiszentgyörgy, Balatonszentgyörgy, Zalaszentgyörgy stb.). A képzőművészetben főként a középkorban volt közkedvelt téma a Szent György-ábrázolás, a barokk korszakban csökkent a téma népszerűsége.
Az Edison társaság 1910-ben némafilmben dolgozta fel a szent és a sárkány küzdelmét. Később inkább B kategóriás fantasy mozikat ihletett meg a legenda. Az 1962-es A bűvös kard a középkori Angliába helyezte át a történetet, ahol Györgynek egy gonosz varázslóval is meg kellett küzdenie. 2004-ben szintén a középkorba, a keresztes háborúk idejére tették a legendát a Szent György és a sárkány című amerikai–brit–német kalandfilmben. A történet a Toto zenekar egyik kevésbé ismert dalának címét és (átvitt értelemben) témáját is megihlette.
Ha olvasnál még kultbaitet, ajánljuk például a tegnapit, amit itt találsz meg:
