Csodatanár, akinél kötelező netezni órán

Itt a Kölyök blogon gyakran kaphatók vagyunk egy kis kesergésre a magyar oktatási rendszer haszontalan, értelmetlen és fölöslegesen megterhelő „vívmányai” miatt, de higgyék el, örülni sokkal jobban szeretünk. Különösen, ha van miért. Például amikor azt látjuk, hogy egy pedagógus egy valós és fontos problémát próbál kreatívan, a gyerekek számára élvezhetően megoldani, ráadásul úgy, hogy abból hosszú távon is jól jön ki mindenki.

Erre pedig egy nagyon jó példát találtunk a Taní-tani portálon. Mit szólnának, ha webes kincskereséssel és fejtörőkkel próbálnák serkenteni a gyereküknek azt a készségét, hogy hatékonyan tudjanak információt szerezni a netről?

Bognár Amália pedagógus abból indult ki, hogy habár az iskolások napi sok órát töltenek a számítógép előtt, mégis nagyon nehezen tájékozódnak a linkek, menük, oldalak világában, és a digitális szövegértésük ugyanúgy elmarad az európai átlagtól, mint a papírról olvasotté.  Úgyhogy azt találta ki, hogy összeköti a kellemest a hasznossal: az okostelefon, tablet és számítógép (IKT eszközök) használata egyrészt motiválni fogja a gyerekeket, hogy elolvassák a tanulnivalót, ugyanakkor jártasságot is szereznek a digitális világban. 

A digitális szövegértést is szokni kell

Az elolvasnivalókat például a gyerekek kikereshetik otthon a számítógépen, órán pedig az okostelefonjukkal a megadott linkek segítségével. Az ellenőrző kérdésekre e-mailben, a tanári honlap felületén, vagy zárt facebook-csoportban válaszolhatnak, az idegen szavak jelentését vagy a kapcsolódó tudnivalókat pedig további megadott linkre kattintva kereshetik meg. Ezzel nemcsak az értő olvasást, az információ használatát gyakorolják, de azt is, hogy hogyan lehet különböző weblapok között navigálva tudáshoz jutni. Tiszta evidensnek hangzik, nem? Csakhogy Magyarországon az iskolákban ez korántsem az, sokkal többet lehet arról hallani, hogy tiltják a telefonhasználatot, sőt van, ahol be is gyűjtik azokat 8 óra előtt, nehogy a gyerek a kezébe vegye véletlenül.

Az IKT eszközöket a közös munkában is jól tudták használni, például amikor a gyerekek együtt írtak egy regényt. A tanári honlapon látták az egymás által kidolgozott karaktereket, szövegeket, és közben begyakorolták a webkettes eszközök használatát.  A közös munkának egyébként kidolgozták a protokollját is, például nem használták a netes szlenget, hanem a helyesírás és a nyelvhelyesség szabályait figyelembe véve, megfelelő stílusban lehetett hozzászólni.

Ajánlott irodalom – másképp

Ahhoz, hogy egyáltalán be tudjanak szállni a hetedikesek az ajánlott irodalom feldolgozásába, először egy kincskereséshez hasonló feladatsort kellett megoldaniuk a gyerekeknek. A megadott linkeken lévő szövegben, a feltett kérdésekre adott válaszok között megtalált betűk adták ki a jelszót. Majd a különböző, neten található programok segítségével készítettek képregényt, QR kódot, szófelhőt vagy graffitit is a regény feldolgozása során.

Ami szerintünk elképesztően menő, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a legtöbb tanár, bár a magánéletben használja az internet adta lehetőségeket, az óráikra, a tanításba csak a legritkábban viszik be ezeket.

Nem kísérlet, gyakorlat

A nethasználat egyébként nem egy kísérlet, hanem már bevált gyakorlat Bognár Amália óráin, jelenleg három hetedikes és egy nyolcadikos osztályban is így tanít. Ez úgy zajlik, hogy minden tanévben kiválaszt egy témakört, amit csak így, az internet segítségével dolgoznak fel, itt oldják meg a feladatokat, a többi témakörben pedig általában motivációs eszközként, feladatmegoldásra használják a telefont, számítógépet.

Hogy nehéz-e így tanítani? Igen, biztosan. Eleinte nagyon sok felkészülést igényel a tanártól, ráadásul ki kell találni a feladatokat, és egyáltalán, hogy milyen eszközt, hogyan lehet bevonni a tanításba. Ez a tanártól lényegesen több előkészületet igényel, miközben a feladatok tényleges megoldásakor csak már mint mentor van jelen.

Nyilván sok iskolában ennek a tárgyi feltételei sem adottak, nincs, mondjuk wifi, vagy nem lapul ott az okostelefon minden hetedikes zsebében. De azért szülőként nagyon reméljük, hogy egyre több tanár veszi majd természetesnek az óráin is azt, ami a szülőknek és a gyerekeknek otthon egyébként már az: ha valamit tudni szeretnénk, megkeressük a neten.