Kettős látás - Pop, csajok, tuti tippek

A Hogyan…? könyvek hátulütője, hogy univerzális válaszokat adnak, de olvasóik személyes helyzetét tökéletesen figyelmen kívül hagyják - Tari Annamária és Horváth Gergely a tuti tippek típusú könyvekről.

Tari Annamária

How to…
…avagy „minden egy kötetben, amit tudni kell”

Hirdetés a Tolnai Világlapja 1910-es számából

A leleplezett spiritizmus
Több külföldi forrásmunka után szerkesztette Tolnai Simon. Ára: 60 kr. E műben a legnagyobb spiritisták mutatványai vannak leírva. Többek közül: az asztaltánczoltatás, szellemidézés, a hírneves kötözési mutatványok, stb. Egyszeri átolvasás elég, hogy bárki előadhassa. Megrendelési cím: Magyar Kereskedelmi Közlöny, hírlap és könyvkiadó vállalat, Budapest

 

Nem új keletű tehát a műfaj, vagyis az ígéret, hogy a könyv elolvasása után – az a dolog – sikerülni fog…
A fogyasztói társadalomban az ilyen irodalom már polcrendszereket tölt meg, mert egyébként is a „könnyen, gyorsan” világában élünk, nem csoda tehát, ha az életreceptek is ekként működnek.

Választhatunk az „én történetem, ha nekem sikerült, Önnek miért ne menne” típusú sikerkönyvekből, vagy az olyan projektfelépítésű olvasmányokból, ahol a pontról pontra betartás garantálja az eredményt, jó időgazdálkodás és optimális gondolkodás esetén. Bármelyikhez is nyúlunk, a fantáziánkban már megjelent a vágy, hogy segítséget kapjunk. Kicsit olyan ez a műfaj, mint annak idején a Száz híres regény volt. A klasszikus irodalom kivonatolt esszenciája után akár lehetett olyan érzése valakinek, hogy mindent elolvasott, hisz a lényeg megvolt benne.

A különbség annyi, hogy az igazit, a teljeset ez nem tartalmazza, tehát az érzés valójában illúzió volt. Olyan „mintha olvastuk volna”, pedig nem. A mondás, miszerint „mintha kanállal nem lehetne levest enni”, bölcs megállapítás minden olyan helyzetre, ahol elhisszük, hogy a hosszú idő alatt megszerzett tudás, önismeret, személyiségformálás csak a lassúak terepe, a gyorsak és praktikusak előretörhetnek. Az idő ilyen helyzetekben fontos tényezője a sikernek, mert nincs olyan érzelmi és értelmi folyamat, amelynek ne lenne elmélyülési szakasza, amikor a tapasztalatok, gondolatok, a fantáziák és a megértés élménye valóban rögzül.
A mai sikerkönyvek szerzőire a siker feltétlenül érvényes, hiszen némelyik példány világszerte több nyelven olvasható. A kérdés csak az, hogy az élet nagy kérdéseiben, a munka, érvényesülés, egzisztenciális előrelépés, önismeret, párkapcsolat területén elegendő-e egy könyv, vagyis hihetünk-e az ajánlásoknak, hogy mindenkinek minden sikerülhet.
A borúlátó válasz nemleges, az optimistább megengedő, miszerint talán lehet, bár a borítókon gyakorta ott a mondat: ez a könyv megváltoztatja az életét!
Az illúzióra szükség van az életben, és olyan mintákra is, amelyek testközelbe hozzák azt a tudást, amelynek segítségével a nehézségek kiküszöbölhetők. A „hogyan kell” könyvek erről szólnak. De ahogy lehetetlen két hét alatt megtanulni egy nyelvet, pont annyira valószerűtlen, hogy egy kudarcorientált ember sikeres életutat alakít ki, ha egy recepthez hozzájut. Mert ezek a könyvek gyakran közhelyekből állnak, és olyan állításokból, amelyek mindenki tarsolyában ott vannak, csak éppen képtelenek vagyunk működtetni.

Nyilván nem véletlen, hogy ki és milyen apropó kapcsán vesz kézbe ilyen könyveket. Van, aki tényleg rá akar találni a megoldásokra, és megelégedettséget él át, ha alapgondolataival megegyező mondatokra lel. Ilyenkor nem történik bonyolult lélektani folyamat, mindösszesen az összehasonlítás fut le, mert ez a jó érzés egyben a passzivitásra is engedélyt ad. Aki viszont kétségbeesettebb ennél, és úgy olvassa a sorokat, akár jegyzetelve is, hogy kész azt pontról pontra betartani és átélni, már nehezebb helyzetben van. A sikerkalauzok sorait általában egy sikerorientált ember írja, viszont akik megvásárolják, nagy valószínűséggel kudarcorientált karakterek, akik személyisége inkább szorongásvezérelt, mintsem a kitűzött célok mágneses vonzása hatna rá.

Nem zárhatjuk ki, hogy egy könyv maga a katarzis, de ettől még egy személyiség tudattalan mozgatórugói, érzelmi működése, elhárító mechanizmusai nem fognak felülíródni. Amikor valaki azt várja, hogy valódi változás következik be, mert ő már tudja „hogyan kell”, olyan csalódást élhet át, amire nem is számít. Ez a csalódás már a saját viselkedése miatt következik be, mert óhatatlanul is elvárná magától, hogy alkalmazza az olvasottakat. De ezt hiába is várnánk, hiszen nem tud így működni. Ha a mai világban akarunk eligazodni, akkor érdemesebb alapműveket és a témával kapcsolatos egyéb irodalmat is elolvasni. Mert hiába mosolyog ránk szeretetteljesen a borítóról a sikeres ember, aki látszólag kész segíteni bárkin, a hétköznapi életünk ennél bonyolultabb és lassúbb, ha változtatásokra van szükség. A hatásvadász mondatok és a büszke arckifejezés egy könyvnél nem mindig jó tanácsadó, mert sokszor az üzenete:

egy hommage röntgenképe
NAGY tisztelőd VAGYOK
(Fodor Ákos)

Horváth Gergely

Leginkább úgy szeretnénk élni az életünket, ahogy az a „Nagy Könyvben” meg van írva. De vajon a „hogyan találjuk meg életünk párját három lépésben? Öt nélkülözhetetlen jó tanács arra, hogyan legyünk sikeresek! Tíz kihagyhatatlan tipp arra, hogyan legyünk boldogok!” típusú kiadványok tényleg elvezetnek-e minket a megoldáshoz?

Az úgynevezett „How to…” könyvek – és ami a sorok mögött van.

Amikor én még kissrác voltam – ha nem az év- és jegygyűrűket, hanem az érettséget nézzük –, teljesen rácsavarodtam Nick Hornby angol író Pop, csajok satöbbi című regényére. Úgy éreztem, nekem szól. Egy srác, aki épp szakított élete egyik nagy szerelmével, ezúttal nem tud olyan könnyedén túllendülni a törésen, és kénytelen szembenézni saját érzelmeivel ahhoz, hogy végre felnőtt döntést hozzon.

Szuper történet, ráadásul emberi nyelven megírva; nagyon sokat lehet rajta röhögni, de azért olykor érdes benne az élet. Hornby az a fajta író, aki erőszakmentes hadjáratot folytat a sznobstílusban megírt, irodalmiaskodó szövegek ellen. Olyan könyvet írt, amelyet maga is elolvasna. Cserébe olyan olvasókat kapott, akik nagyon is be tudták lakni a történetet. Ez a regény sok mindenre megtanított, de csak szépen lassan: első körben mentőövet adott: jé, hát más is lúzer! Jé, ő is bajlódik a párkapcsolatával! Jé, hát itt azért többről van szó! Jé, önismeret! Ja, hogy fel kéne nőni?! De hogyan tegyem?
Ha Hornby regénye helyett, mondjuk, a „A felnőtté válás hat grádicsa” című, XY által írt, okos könyvet olvasom el, úgy más a helyzet. Kimaradok egy elementáris és hosszú katarzisélményből, ráadásul azt sem tudom, hogy ezt a könyvet kell keresnem a bajomra, mert elsőként a Pop, csajok… fogalmazta meg és nevezte nevén számomra a problémát. De a legnagyobb gond az lenne, hogy XY tanácsai valószínűleg semmilyen szinten nem érintenek meg, pusztán azért, mert semmi közöm az írójához, aki nyilván saját tapasztalatait osztja meg velünk.

A Hogyan…? könyvek egyik hátulütője éppen ez: univerzális válaszokat adnak, de úgy, hogy olvasóik személyes helyzetét tökéletesen figyelmen kívül hagyják.

Amikor megszűnt alattam életem egyik legizgalmasabb munkahelye, életrajzokat küldözgettem sokfelé, kevés sikerrel. Ha eljutottam a személyes interjúig, és kiderült előző munkahelyem neve, az állásinterjú nyomban rövidre zárult.

Ebben az időszakban valaki a kezembe adott egy karrier-tanácsadó könyvet, amely persze tudta az állásinterjú tökéletes receptjét is; ebben volt a harmadik legfontosabb pont, hogy: „mosolyogj!” A mosoly mindent megold, a mosoly két ember között a legrövidebb út, a mosoly fél siker – sulykolta a könyv, és biztos igaza volt, mert ez mind igaz, csak épp akkor nem jön könnyen, amikor a kudarc az alapélmény.

Talán ismerős az az érzés, amikor tudjuk, mit kéne tennünk, mégsem lépünk. Én úgy látom, hogy amikor egy felismerés a sajátunkká válik, meggyőződés lesz belőle, egyfajta hit, és akinek hite van: nyerő ember.

Ezeket a „hogyan igazodjunk el az életben?” típusú útmutatókat olyan emberek írják, akiknek személyes tapasztalatuk van arról, amiről írnak, tehát tudásuk megmérettetett és igazolást nyert. Az általuk leírt tanácsok és praktikumok tehát korántsem haszontalanok vagy félrevezetők, csak tudomásul kell vennünk, hogy számunkra az csak technológia, nem feltétlenül meggyőződés. Egyébként is fontos, hogy megosszuk mindazt, ami mások számára élhetőbbé teszi világunkat. E könyvek írói sem úgy születtek, hogy tisztában voltak a világ működésével. Ahogy mi sem. De mindannyian keresünk valamit vagy valakit, és e nyomkövetéshez okkal kutatjuk az előttünk járók „útleírásait”. De – ahogy kedvenc tanárom mondogatta volt – tudás csak ott lesz, ahol a tankönyv összeér az élettel.
A Pop, csajok satöbbit aztán hamar elérte a megfilmesítés, és szerencsére jó kezekbe került, szerethető mozi lett belőle – John Cusack főszereplésével. A színészről készült egy fotó, amelyen nagykabátban gubbaszt magában – ebből a képből barátokkal csináltunk egy kitalált könyvborítót: How to be a self made man? – ez volt a címe. Vagyis kábé: hogyan legyünk férfiak? A válasz azóta mindannyiunk életében megszületett, nagyjából az van, hogy be kell gyűjteni a pofonokat. Egy idő után aztán jó útra térünk, és már mi magunk is írhatunk egy könyvet arról, miképp kezeljék mások a miénkhez hasonló helyzeteket, és csodálkozunk azon, hogy nem értik elsőre, pedig annyira, de annyira egyszerű…

« előző rész || következő rész »

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író

1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

 

Üzenj a szerzőknek