A négy szingli második szélesvásznú kalandjárata a melegházassággal is foglalkozik, amelyet Amerikában egyre többen támogatnak. Mi most nem ebben foglalunk állást, csak bemutatjuk a homoszexualitás, és megítélésének történetét.Nem választás kérdése!
A legfrissebb antropológiai szemlélet szerint a nő és a férfi nem két mereven elkülönülő csoport, ebből következően egyre kevésbé fogadható el a biológiai kategorizálás: „az egyénnek vannak felismerhető biológiai vonásai, de nincsen különálló és egyedi neme" - véli Eszenyi Miklós Kultúra és homoszexualitás című tanulmányában. A tudomány mai álláspontja szerint a homoszexualitás kialakulása genetikai eredetű (akárcsak a balkezesség), melyhez kis mértékben ugyan, de hozzájárulhatnak a környezeti tényezők is. Egyes homofób vélemények szerint a homoszexualitás választás kérdése, ami egyrészt azért megdöbbentő, mert a heteroszexualitás sem elhatározás eredménye, másrészt a meleg- és leszbikus sors még napjainkban is hátrányokkal jár, így kevesen merik felvállalni másságukat sőt, felmérések szerint a meleg férfiak 20%-a heteroszexuális életet él feleséggel és gyerekekkel.
Evolúciós feszültségoldás
A homoszexualitás fennmaradása evolúciós rejtély, oka valószínűleg a férfitúlkínálat okozta agresszió ellensúlyozása, kioltása, ugyanis a meleg férfiak nem jelentettek veszélyt a nőkínálat szűkös időszakaiban, ugyanakkor remekül lehetett használni férfiúi képességeiket, mint például a vadászat és a fegyverforgatás. A nemeken belüli erotikus kapcsolatnak tehát feszültségoldó és a kötődést erősítő funkciója volt. Az azonos neműek vonzalma nem emberi sajátosság, azoknál az állatfajoknál is megfigyelhető, ahol a hímek közti dominancia fontos szerepet játszik (majmok, oroszlánok). Érdekes, hogy szinte minden főemlősnél létezik valamiféle homoszexuális magatartás.
Az úgynevezett Murdoch etnográfiai atlasz szerint, melyben négyezer archaikus és jelenlegi társadalom legfontosabb jellemzői szerepelnek, az azonos neműek vonzalma a társadalmak 60%-ba beépült, így elfogadott, 30% azoknak a kultúráknak az aránya, ahol a homoszexualitás nem hétköznapi jelenség, de tolerálják, nem csinálnak belőle gondot, a maradék 10%-ban kifejezetten tiltják a jelenséget és rendszabályokat hoznak ellene.
Elfogadó társadalmak
Van, ahol ez a hétköznapi norma
A homoszexualitás egyidős az emberiséggel, valaha természetesnek tartották az egyneműek szerelmét. A világtól elzárva élő természeti népeknél, vagyis Afrika, Ázsia és Amerika őslakosai körében gyakori és elfogadott volt a homoszexualitás. Melanézia sok kultúrájában a populáció teljes egészében homoszexuális viselkedést mutat. Az egyik észak-szumátrai népcsoportnál a férfiak pubertáskoruktól a házasságik homoszexuális kapcsolatot tartanak fenn. A kamasz fiúk elhagyva a szülői házat olyan helyre költöznek, ahol hasonló korú fiúkkal 12-15 fős csoportot alkotva szexuális kapcsolatban élnek. Hasonló beállítottság jellemző a Csendes-óceán térségében található East Bay faluban is, ahol a férfiak közti homoszexualitás elfogadott, hétköznapi dolog, sokszor a házasság után is megmarad.
Magas szintű viták az erotikusan túlfűtött férfibarátságról
Az ókori Indiában, valamint a görög kultúrában és a római birodalom idejében megszokott volt, hogy párhuzamosan élték a hetero- és homoszexuális életet sőt, az utóbbit magasabb rendűnek tartották. Az említett kultúrákban nem kellett nemet és szexuális beállítottságot „választani", hiszen létezett az erotikusan túlfűtött férfibarátság és volt a házasság. Róma kezdetben kevésbé volt elfogadó, de később megenyhültek, Hadrianus császár már nyíltan élt együtt szerelmével, a görög Antinousszal.
Cikkem írása közben egymással ellentmondó információkat találtam a görögök homoszexualitáshoz való hozzáállásával kapcsolatban. Az biztos, hogy az i.e. 5. századig a férfi és ifjú közötti szexualitás elfogadott, de szigorúan szabályozott jelenség volt. A szabályok később elhaltak és egyre gyakrabban fordult elő, hogy két férfi csak az élvezet kedvéért kereste a nemi gyönyöröket. A görögök egy része abban hitt, hogy a világ teremtésekor a lelket kettévágták és szétszórták és bizony előfordult, hogy a lélek darabja két nőbe vagy két férfiba került. Plutarkhosz úgy vélte, hogy a görög társadalom nem létezne a homoerotika nélkül, szerinte a heteroszexualitás a társadalom reprodukáló feladatainak ellátását szolgálja, amely kétségkívül ősibb, de a magasabb társadalmi kultúrához a homoszexualitás biztosítja a feltételeket. Látható, hogy az azonos neműek közti vonzalom megítélése mindig is nagy vitákat kavart, ki így, ki úgy vélekedett a kérdésről, de fontos elmondani, hogy az antik Görögországban a viták kulturáltabb és magasabb szinten folytak, mint akár napjainkban, céljuk nem a kirekesztés, hanem egymás meggyőzése volt.
Spártában kötelező volt
Az elfogadó társadalmak közé tartozik természetesen Spárta is. Történelme egyenlő a kegyetlen militarizmussal és a rabszolgatartással, társadalmi berendezkedése részben a modern diktatúrákra emlékeztet. Ugyanakkor Spárta volt az első görög állam, ami meghatározta polgárai jogait és kötelességeit. Ebben a társadalomban a férfiak között gyakorlatilag kötelező volt a szexuális kapcsolat, mely hozzájárult a hatékonyabb hadviseléshez.
A keresztény és muszlim társadalmakra jellemző elutasítással szemben a buddhizmus, egyetlen világvallásként, nem ítéli el az azonos neműek kapcsolatát, a dalai láma támogatja a melegek küzdelmét az elfogadásért és az egyenlő jogokért.
Tabu és álszent tolerancia
Kínában és Thaiföldön tolerálják a homoszexualitást, egészen addig, míg mindannyian részt vesznek a gyereknemzésben. Japánban szintén szemet hunynak felette, a melegek zavartalanul élhetik mindennapjaikat, azonban a közéletben tabunak számít, akárcsak sok európai társadalomban, mint például Angliában. Mexikóban a mai napig létezik a machismo jelensége, ami azt jelenti, hogy egy férfi akkor lesz igazi férfi, ha volt már szexuális kapcsolata a saját nemével.
Kevésbé toleráns és elutasító társadalmak
Különös ellentmondás: az azték és maja kultúrákban a férfiak közti homoszexualitás elfogadott volt, míg a leszbikusokat kivégezték. Az ókor vége felé már egyre kritikusabban álltak a homoszexualitás kérdéséhez, a kereszténység terjedésével pedig egyre több államban tiltották az azonos neműek közti vonzalmat. Theodosius római császár a homoszexuálisok nyilvános megégetését rendelte el, a bizánci uralkodók pedig kifejezetten homofóbok voltak.
A középkorban az egyneműek közti szexuális kapcsolat mellett bűnnek tekintették többek között a maszturbálást, az orális és anális együttlétet arra hivatkozva, hogy ezek az állatvilágban sem fordulnak elő, így természetellenesek. Petrus Cantor például a közösülés megszakítását is bűnnek bélyegezte. Az egyházi gondolkodók természetesen a Biblia törvényeiből indultak ki, miszerint a házasságon belüli nemi élet csak akkor elfogadott, ha célja az utódnemzés. A szexuális magatartást az egyház szabályozta, és ezek megszegése egyet jelentett az egyházi doktrínák megszegésével, azaz az eretnekséggel. Az antropológusok szerint a keresztény és a zsidó társadalmakban azért alakult ki ez a szélsőséges elhatárolódás, mert olyan körülmények között éltek, ahol a gyors szaporodás volt az előnyös. Ugyanez jellemző a pásztortársadalmakra: a folyamatos terjeszkedés, vándorlás miatt elnyomták a homoszexualitást.
Felvilágosodott gondolatok
A polgárosodással enyhült a középkorra jellemző szigorú hozzáállás, azonban még mindig botrányos jelenségnek gondolták. A 18. század, a felvilágosodás kora új gondolkodásmódot hozott: a homoszexualitást már nem bűnnek, hanem betegségnek tartotta, és nem büntették. Elkezdték alkati-öröklött okokkal magyarázni, amin nem lehet változtatni. Kezdték úgy vélni, hogy „amúgy ezek az emberek normálisak". Sokan orvoshoz fordultak, mert ki akartak gyógyulni belőle. A századfordulón már léteztek különféle csoportosulások, melyek azért harcoltak, hogy a felnőtt melegek törvényes párkapcsolatban élhessenek, mely közös megegyezésen alapul.
A halálos gépezet önmaga ellen fordult
A XX. század elején ugyan elnéző-megengedő volt a közgondolkodás, a hitleri és a sztálini rendszer szigorított az ügyben. A holokauszt áldozatai között homoszexuálisok is vannak, akiknek rózsaszín háromszöget kellett viselniük. Emil Kraepelin, a melegholokauszt főideológusa szerint a melegség betegség és mivel fertőz, ezért kényszergyógykezelés mellett kriminalizálni is kell. Magnus Hirschfeld,a szexológia korai atyja vitatkozott Kraepelin-nel: szerinte a homoszexualitás nem betegség, hanem egy más, de természetes állapot. Így nem igényel semmilyen terápiát sőt, a többségi társadalmat kell lélektanilag felkészíteni ennek tolerálására. Himmler, az SS hírhedt vezére 1936-ban szigorúan bizalmas rendeletet adott ki, mely szerint a híres és köztudottan meleg és leszbikus művészeket csak lassan lehet likvidálni. A férfiakat haláltáborokba kell küldeni, a nőket pedig át kell nevelni. Érdekes, hogy az SA-en belül általános volt a homoszexualitás, ez jelentette az elitalakulat belső összetartozását. Végül ők lettek az első áldozatai a diktatúrának, amit maguk hoztak létre.
Szélsőséges indulatok
A szigorúan vallásos, főként muszlim társadalmakban a mai napig tiltott a homoszexualitás. Az arab világban kivégzik azokat, akik saját nemükhöz vonzódnak. Irakban megfigyelés alatt tartják a 30-35 éves nőtlen férfiakat, akiket megkínoznak és megölnek, ha kiderül, „ferde" hajlamuk miatt nem akarnak nősülni. Előbb persze figyelmeztetik a meleggyanús férfiakat, időt adnak nekik, hogy „jó útra térjenek". Ali Szisztáni nagyajatollah teológiai áldást és bátorítást adott a homoszexuálisok kiirtására. Aliye Kavaf, Törökország nő- és családügyi miniszterének 2010-es kijelentése szerint pedig a homoszexualitás betegség, biológiai rendellenesség és gyógyítani kell a fertőzött embereket.
Látható tehát, hogy a történelem folyamán milyen vegyes és folyamatosan változó a homoszexualitás megítélése. Szélsőséges vélemények mindig lesznek, de talán egyre elfogadottabbá válik az álláspont, miszerint a szexuális másság nem bűn és nem betegség, főleg nem egy kór, ami fertőző.
A második világháború utáni évtizedektől kezdve folyamatosan nő az olyan államok száma, ahol ugyanaz a jogi feltételrendszer vonatkozik a homoszexuálisokra, mint a heteroszexuálisokra. 1975-ben az Amerikai Pszichiátriai Intézet törölte a mentális betegségek sorából, ami nagyban köszönhető az amerikai homoszexuális mozgalmak egyre erősödő erejű és támogatottságú tevékenységének. 2010. március 31-én az Európai Tanács Miniszteri Bizottsága elfogadta az első olyan kormányközi megállapodást, ami az emberi jogi alapelveket a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű emberekre is alkalmazza.
Fotó: Assasin de la police
