Fokhagyma- A kedvelt fűszernövény Közép-Ázsiából származik, amit már az ókori egyiptomiak is ismertek, gyógyító hatása miatt istenítették, és afrodiziákumként is használták. A rómaiak a termékenység istennőjének ajánlottak, levéből, koriander hozzáadásával, szerelmi bájitalt készítettek. A fokhagymáról egy időben úgy tartották, hogy a boszorkányok átkával előidézett impotenciát is feloldja, fogyasztása pedig bujaságra serkent. Őseink a hüvelygomba kezelését is fokhagymával oldották meg, kúpként helyezték fel. Afrodiziákumként a hagymát nyersen vagy főve eszik, hatása élénkítő, fiatalító.
Ananász – Az indiánok a trópusi területek növényének összes részét már évszázadok óta
fogyasztják, élénkítő hatású és az emésztést is segíti, továbbá a fehérje emésztésnél és a zsír elégetésétnél is katalizátorként mükődik. Akik hisznek a növény vágyfokozó erejében, azok chilivel keverik, vagy mézet adnak hozzá és fehér rumba teszik, amiből naponta kell egy keveset fogyasztani ahhoz, hogy a nemi potencia erőre kapjon. Terhes nőknél az éretlen gyümölcs fogyasztása állítólag vetéléshez vezethet. A növény jótékony hatása gazdag ásványanyag-és vitamintartalmának köszönhető.
Torma – A Kelet-Európából származó növény alakját az ernyedt hímvesszőhöz hasonlítják, a többi erős fűszernövényhez hasonlóan erről is úgy tartják, hogy feltüzeli a szexuális vágyat, a szerelmi együttlét folytatáshoz pedig erővel tölt fel. A növény kezdetben csak gyógyhatása miatt termesztették, Az étkezésben csak később fedezték fel. A fűszer-és gyógynövény C-vitaminban, ásványi anyagokban (kalcium, magnézium, vas, kálium) és különféle enzimekben gazdag. Afrodiziákumként fűszerként fogyasztják, serkenti a bélműködést, vizelethajtó és hevítő hatású.
Spárga – A spárgát elsősorban gyógyító ereje miatt tartották nagy becsben, még maga
Hippokrátész is írt az értékes növényről. A fallosz alakú növényről a népi hiedelem úgy tartotta, hogy aki sok spárgát eszik, annak sok szeretője van, afordiziákumként hajtását fogyasztották, orvosi szempontból azonban a gyökér a legértékesebb rész. Az Ázsiából származó növény a keresztes háborúk idején jutott el Európába, őseink köhögés ellen, máj-és vesebetegségek kezelésére alkalmazták, a növény vizelethajtó és erős vértisztító.
Mustár- A mustármagnak időtlen-idők óta komoly potencianövelő hatást tulajdonítanak, e hatása miatt a szerzeteseknek egy időben a növény fogyasztását szigorúan tiltott volt. A magvak illó olajat, zsírolajat fehérjét tartalmaznak, az enyhén mérgező hatású mustárolaj pedig a nyálkahártyát ingerli. Afrodiziákumként fűszer formájában fogyasztják.
Búza – A gabonanövény csírájából sajtolt olaj számtalan értékes összetevőt tartalmaz,
szexuális varázserőt azonban az olaj E-vitamin tartalmának tulajdonítják, ami teljesítménynövelő hatású, a nemi szerveket pedig erősíti. Állatkísérletekkel bizonyították, hogy az E-vitamin közrejátszik az állatok ivarmirigyeinek kifejlődésében.
Közönséges tök - A közönséges tök ősi indián kultúrnövény, melynek termését, virágát ás magvait is előszeretettel fogyasztottak, afrodiziákumként azonban a magvakat rágcsálták, közösülési szándékukat a nők a tökmag rágásával adták a férfiak tudtára. A tökmag a tantrikus szexben is komoly szerepet kapott, a szerelmi rítusok alkalmával fogyasztották. A mag nemi életre gyakorolt jótékony hatása ma már bizonyított, a benne található E-vitamin, fehérje és nyomelemek a nemi élet szempontjából fontos összetevők.
Koriander – A jellegzetes ízű és illatú fűszernövény őshazája ismeretlen, a potenciára
gyakorolt hatását azonban már az ókorban felfedezték, a görögök például úgy tartották, hogy borral keverve az ondótermelés növelését szolgálja a növény. A koriander élénkítő hatású, ételek, italok ízesítésére kiváló.
Sárgarépa – A sárgarépa nem csak élelmiszerként ismert növény, időtlen idők óta afrodiziákumkét tarják számon. Az ókori görögök például úgy vélték, hogy a sárgarépa közösülésre serkent, de magzatelhajtó hatását is ismerték. Az erősítő hatású sárgarépát nyersen kell fogyasztani. A zöldség karotinban és A-vitaminban különösen gazdag.
Zsurló – A népi gyógyászat kedvelt növénye, melynek gyógyerejét a vese és
hólyagproblémák, bőrkiütések, légúti problémák, ideggyengeség és depresszió esetén használják ki, míg őseink szexuális erőt is tulajdonítottak neki.
Úgy hitték, hogy a növény ereje, mellyel a magasba tör, átszáll a hímvesszőre, azt keménnyé és kitartóvá teszi. Aki hisz a népi hiedelmekben, az a növény friss szárát forrázza le és fogyassza teaként az erősítő növényt.
