Nem ritka jelenség, hogy egy párkapcsolatban a férfi alacsonyabb, mint a nő – sokan ezt elképzelhetetlennek, sőt kizáró oknak tartják egy kapcsolat megszületésénél, viszont szép számmal akadtunk olyanokra is, akiket ez egy cseppet sem zavar.
Nem tudok potenciális jelöltként nézni egy alacsonyabb pasira
Bár azt gondolom, hogy a magasságnak elvileg nem szabadna beleszólnia abba, hogy kit választunk – hiszen ki tudja, hogy az a vállunkig érő, jóképű fiú nem életünk szerelme-e –, én (jelenleg a 180 centi körül járva) egész életemben az alapvető szelekció első állomásaként tekintettem arra, hogy a másik magasabb legyen. Nem mintha nem próbálkoztam volna alacsonyabb delikvensekkel is, dehogynem, de abból valahogy mindig az sült ki, hogy az utcán mellettük sétálva úgy éreztem, mintha egy hatalmas dinoszaurusz lennék. De legalábbis zsiráf. Ilyen-olyan okokból kifolyólag ezek a kapcsolatok valahogy mindig tiszavirág-életűre sikeredtek – az volt az érzésem, hogy nem tudok potenciális jelöltnek tekinteni olyasvalakit, akire le kell néznem.
A magassarkú-dilemma: felvegyem, ne vegyem?
Nem beszélve a hosszú évekig tartó magassarkú-tilalomról, amely még az egymagasaknál is komoly stratégiai kérdés tud lenni. Mert hát egy ünnepélyes alkalomkor talán még fontosabb, hogy vizuálisan is összhangban legyen a pár, és ne kelljen jól átgondolt haditervvel érkezni a bálra/színházba/partira. Júlia (35) és barátja egyszerűen oldja meg a magasságkülönbséget: „Mi úgy kezeljük, hogy hetente elmondja, hogy de nem is vagy magasabb nálam! A magassarkú egy ideig tiltott gyümölcs volt, aztán rájött, hogy szereti”.
Dóra (30) viszont valahányszor magassarkút vesz, úgy érzi magát, mint egy transzvesztita. Szerinte „létezik olyan magasságpara is a nőknél, amelyet nem a náluk alacsonyabb fiújuk generál. Nálam például teljesen biztos, hogy a parát magam idézem elő, mivel mindig is nálam magasabb fiúm volt, a szép nagydarab, rusztikus és érzékeny magyar férfi az esetem”.
Hajnalkát (37) viszont egyáltalán nem frusztrálja a magassarkú: „Régen, amikor még metróval jártam, baromira élveztem, hogy ellátok az emberek feje fölött. Igazából alacsonyabb fiúm még nem volt, egymagas igen, akkoriban viszont valóban nem szerettem magassarkút hordani. Ilyenkor leginkább az zavar, hogy ha megyünk az utcán és átöleli a derekamat, akkor nem tudok odabújni hozzá, csak a vállátölelős manőverrel, amit magam is utálok”.
Nem érzem problémának, csak plusz varázst visz az egészbe
Györgyi (27) és férje között körülbelül 5 centiméter van a pár női tagja javára, „ami egy törpesarkú cipővel súlyosbítva már feltűnő lesz, magassarkúra gondolni sem merek. Nem csak a különbség miatt, hanem amúgy is 180 centi vagyok” – mondja. „Ha egymás mellett megyünk, ő mindig peckesen jár, már-már komikusan kihúzza magát mellettem. Ha olyan az utca, akkor én az úttest szélén megyek, ő a padkán, mozgólépcsőn pedig egy fokkal magasabban áll. Állva megölelni csak úgy tudom rendesen, ha terpeszben állok, vagy rogyasztok” – ecseteli tovább mosolyogva a magasságkülönbséggel járó szertartásokat. Ülve viszont a férfi a magasabb, mert Györgyi lába hosszú, a férjéé pedig rövid.
„Ezért többnyire ülve udvarol. A kocsiban királynak érzi magát, nála a kormány, ő a magasabb, eleinte ki se akart szállni. Fekve semmi gond persze, simán bebújok a vállgödrébe, ebben az esetben nekem fél méterre lelóg a lábam az ágyról. (nevet) Korántsem érzem ezt egyébként problémának, mi iszonyat sokat poénkodunk ezen, csak plusz varázst visz az egészbe” – teszi hozzá. Szerinte az sem utolsó szempont ilyen esetben, hogy „a pasi nagyon karakán és jó fej legyen, mert amúgy lehet, hogy zavarna egy kicsit. Nem a pasi miatt, hanem mert magasságkomplexusom van”.
Judit (29) is igencsak magasra (180 cm) nőtt, neki 170 centis expasija tanította meg, hogy a méretkülönbség teljesen oké. Ami azonban a téma kapcsán rettenetesen zavarja, hogy mindig olyasvalakivel akarják összeboronálni, aki méretben is illik hozzá, vagyis magas. "A gyakorlati tapasztalat azonban pont ennek ellenkezőjét bizonyítja, magasabb pasim még soha nem volt" - cáfolja a papírformát Judit.
Nézzétek, milyen pici vagyok, és mégis milyen jó nőm van!
Csaba (40) számára sem jelent különösebb problémát, hogy ő 173, míg párja 177 centi magas. „Korábban tíz évig volt a felesége egy olyan férfinek, aki nálam is valamivel kisebb. Soha emiatt nem volt probléma sem vele, sem velem. Magassarkút gyakorlatilag amúgy sem hord, de ha nagy ritkán mégis, az sem számít”.
Szerinte úgy is hozzá lehet állni azzal szemben, hogy „jaj, de ciki, magasabb a nőm, pedig a férfinek kell magasabbnak lennie”, hogy „nézzétek, én milyen pici vagyok és mégis milyen jó nőm van! Szép is, magas is, én meg kisebb, mégis engem szeret, nem mást! Csak tudok akkor valamit, hogyha így van!”. „De igazából nem volt téma ez köztünk. Különben is: akkor miért jöttem össze vele? A magasságbeli különbség akkor is megvolt. Ha zavar az ilyesmi, kisebb csajok között kell keresgélni” – vallja. Dániel (35) szerint pedig a magasabb nő mindenképpen menő, feltéve, ha nem teszi a válladra a kezét, miközben sétáltok.
