„Fiatalságunk [...] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink [...] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.'' Ismerős mondatok? Pedig ez az idézet állítólag Szókratésztől való. Ebben a cikkben annak próbálok utánajárni, hogy milyenek is a „mai fiatalok”, létezik-e ez a fogalom egyáltalán?
Extrém jelenet a koncerten
Néhány napja egy koncerten az alábbi jelentnek voltam a szemtanúja. Két láthatólag becsípett 15 év körüli fiatal pár hevesen csókolózott egymással. Ez eddig szokványosnak jelenetnek mondható, ám miután szétváltak, a lányok összenéztek, és egymásra cserélték le a párjukat. Ők először meghökkentek, majd láthatóan izgalomba jöttek a látványtól. Itt azonban nem ért véget a történet, a lányok párt váltottak, és míg az egyikőjük néhány szót váltott a másik fiúval, addig barátnője az ő (volt?) partnerével csókolózott.
A legérdekesebb rész ezután következett. A lányok ismét egymásra találtak, ám a fiúkat már korántsem érdekelte összefonódásuk annyira, mint az első alkalommal. Bár néha odanéztek, többnyire inkább mégis egymással beszélgettek. Miközben én megpróbáltam kiszámolni, hogy négy ember között mégis hányféle páros variáció lehetséges, a fiatalok elsétáltak az éjszakában.
A legfontosabb kérdés, amely felmerült bennem ennek a jelenetnek a kapcsán, a figyelem kérdése. Miért szomjazhatnak ezek a tizenévesek ilyen nagyon a figyelemre? Mit kell megtenniük ahhoz, hogy végre észrevegyék a létezésüket? Ugyanakkor az is felmerült bennem, hogy milyen lehet a szüleikkel való kapcsolatuk? Kapnak-e otthon akkor is figyelmet, ha „rendesen” viselkednek? Vagy csakis akkor irányul rájuk a szigorú, de legalább végre mégis odaforduló szülői szempár, ha büntetni kell?
További extrém történetek a fesztivál és szex témájában a Szigetről itt. A kamaszok internetes történetei pedig itt.
Követelni a figyelmet
A fiatalság figyelmet szeretne, mégpedig mindenáron. Ez a legkorábbi időszaktól így természetes, hiszen ha egy csecsemőnek nem sikerül elérnie, hogy foglalkozzanak vele, akkor éhen hal, hiszen egyedül képtelen gondoskodni magáról. Ha csakis akkor mennek oda a szülei, amikor már nagyon keservesen sír, akkor ez a viselkedés rögzülhet a későbbiek folyamán. Képletesen szólva: minél hangosabban kiabálok, annál gyorsabban és hatékonyabban jutok kielégüléshez.
Ennek a viselkedésmintázatnak azonban fontos következményei lehetnek. Ha egy fiatal egyre extrémebb módon viselkedik, azzal felfele tolja a környezet ingerküszöbét. Mivel tudják majd ezek az egymással csókolózó lányok legközelebb felhívni magukra a másik nem figyelmét? Hiszen már a második alkalommal is sokkal kevésbé voltak izgalmasak. Ezt a jelenséget a pszichológia deszenzitizációnak nevezi, és mindig bekövetkezik, ha egy inger sokszor ismétlődik. Kellenek-e még másnap is a fiúknak, csak úgy önmagukért?
Meztelen nők ezrei elérhetők
Azon is érdemes elgondolkozni, hogy miként változik az „izgalmas” fogalma. Nagyszüleink korában egy kivillanó boka látványa már elég erotikusnak számított a férfiak számára, az volt tehát az alap ingerküszöb. Manapság egyetlen gombnyomásra meztelen nők ezrei válnak elérhetővé. Nehéz dolga van annak a fiatalnak, aki extrém viselkedésével és szexualitásával igyekszik felhívni magára a másik nem figyelmét. Hiszen mindig jöhet egy még többet bevállaló konkurencia, az egymásra licitálás határa pedig a csillagos ég.
Ez a versengés a figyelemért többféle módon érhet véget. Rosszabb esetben megjelenhet a kiégés és az értéktelenség érzése. Jó esetben az illető egy idő után belátja, hogy valami olyat kellene nyújtania a „párkapcsolati árupiacon”, ami másnak nincs. Felfedezheti saját belső értékeit, kialakíthatja azokat az elveket, amelyeket nem hajlandó feladni, hiszen már tudja, hogy minden egyéb kunszt nélkül is megállja a helyét egy párkapcsolatban. Ehhez azonban egészséges önbizalom kialakítása szükséges.
A szülőknek pedig érdemes elgondolkozni azon, hogy melyik generáció diktálja a játékszabályokat, ki irányítja a médiát, amely a példaképeket szolgáltatja a következő generáció számára? Emellett az is fontos szempont, hogy a szülő milyen személyes példamutatást nyújtott gyermeke számára. Sikeresen viszi házasságát, párkapcsolatát? A keretek lefektetése mellett jut ideje a beszélgetésre akkor is, ha a csemete nem csinált semmi rosszat? Van-e tere a kinyilatkoztatások mellett az érdeklődő kérdéseknek? A fiatalok számára ezek mind fontos szempontok. Ha megkapják ezt a figyelmet, talán nem kell ilyen harsányan viselkedniük ahhoz, hogy észrevegyék őket.
Szakértőnk elérhetősége:
Higi Vera
06-30/298-38-50
