Óriási balhé volt belőle, amikor pár hete Schobert Norbert gúnyt űzött a kerekded nőkből a Facebook oldalán. Schobert szerint a megoldás az Update termékekben és az edzőteremben keresendő – szerintem viszont leginkább a tudatosságban.
Giga közhely, hogy nem kampányszerűen kell „diétázni”, meg edzeni, hanem életvitelt kell váltani, a gond azonban az, hogy legtöbbünknek elképesztően életidegen edzőterembe járni, vagy szénhidrátokat számolgatni. És bár talán nehéz elképzelni, de létezik egy középút is: egyensúlyt teremteni.
Fitnessbabák vs hájpacnik? Azért ez nem ilyen egyszerű
Érdekes, hogy amikor magyarul azt mondjuk, „diétázom”, az gyakorlatilag egyenlő a fogyókúrával, vagy valami szörnyű, megvonásokkal és általános szenvedéssel járó orvosi előírással. Ezzel szemben angolban a „diet” egyszerűen csak annyit jelent: étrend. Azaz „bizonyos ételek, amelyeket egy ember, állat, vagy közösség eszik”.
Úgy tűnik, az étkezéssel kapcsolatban kétféle megközelítés van jelen a társadalmunkban: az egyik a "carpe diem”, az élet túl rövid és túl nehéz ahhoz, hogy Madonna-testem legyen, én a tortát választom. És ott a másik hozzáállás, amely szerint az éjszakai hűtőfelfedező expedíció nem éri meg azt a puhácska réteget a csípő körül, amitől hónapokig tartott megszabadulni a spinning órákon. Pedig igazából baromi egyszerű a megoldás: az ember élete kell, hogy annyira aktív legyen fizikailag, hogy a súlya ne veszélyeztesse az egészségét, és csinosnak érezze magát. Ehhez pedig nem speciális termékek, vagy fitness gépek kellenek, hanem egészséges, kiegyensúlyozott életvitel és diéta - mármint a szó angol értelmében: azaz étkezési rendszer, szokás. Mert persze diéta az is, hogy az ember rágós szélű húsimádó pizzákat rendel hajnalonta, csak éppen egészségtelen diéta.
Így romlik meg a viszony az étellel
Gyerekként gyűlöltem sportolni – édesapám, aki szerint „puhos” voltam (tényleg az voltam) mindenféle karatékra meg kajakozásokra járatott, amiket én rendre otthagytam, mert egy hot-dog sokkal jobban lekötött, mint két óra izzadás, ami számomra csak küszködéssel járt. Meg is volt az eredménye, jó sokáig „puhos” is maradtam. Aztán a huszas éveim elején bekattantam, és iszonyú rossz viszonyba kerültem a kajával. Őrült fogyókúrákba kezdtem, sokszor semmit nem ettem tíz napon át, csak mindenféle aszpartámmal megpakolt leveket ittam, és közben infraszaunáztam – ebből állt a „10 nap – 10 kiló” programom, amit életem során négyszer-ötször biztos végigcsináltam. Nem javaslom senkinek.
A drasztikus kajamegvonás egy idő után őrült falási rohamokhoz vezetett, és mielőtt észrevettem volna, hogy bajban vagyok, már hardcore bulímiás voltam. Tízezreket költöttem kajára, amit utána az első adandó alkalommal kihánytam – ez pedig nem csak az fizikai és mentális egészségemet tette tönkre, de társasági életem is romokban hevert. A barátokkal megbeszélt találkozókat rendre lemondtam, mert kábultan hevertem a fürdőkádban egy-egy roham után, tele voltam pattanásokkal (amiket természetesen durván kinyomkodtam), és mindezek mellett még mindig nem tűnt fel, hogy az igazi problémám nem a súlyingadozás, hanem az étellel való viszonyom.
Életmódváltás ideológiával
Fiatalon hajlamosak vagyunk az extrém szélsőségekben keresni a válaszokat az élet nagy kérdéseire, így a kajához való viszonyunkban is. Én tizenöt évesen a világ minden kincséért sem lettem volna hajlandó máshol ebédelni, mint a Blaha Lujza téri Mekiben – most pedig lassan öt éve, hogy vegán vagyok. Igaz, most sem az motivál, hogy a gyorsétermi kaja tönkretenne, de bezzeg a vegán az egészséges, hanem az, hogy nagyon bírom az állatokat, és egyszerűen nem akarok részese lenni semmiféle állatgyilkolásnak, vagy a nagyüzemi farmgazdálkodással járó állatkínzásnak. Arra viszont nem számítottam, hogy az étel VS Kristóf para pont attól oldódik meg, ha nem azon görcsölök, hány kalória van egy tál ételben, hanem hogy fair módon legyen elkészítve – azaz a lehető legkevesebben szenvedjen csak azért, mert én enni akartam, és a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyjam egy-egy étkezés után.
Újrahasznosítok, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, és megtanultam, mekkora értékkel bír az étel. Nem mondom, hogy „meggyógyultam”, mert hiszem, hogy ha az ember egyszer életében rossz viszonyba kerül a kajálással, és elveszíti a kontrollt, élete végéig figyelni fog rá, mikor, hol, mennyit, mit eszik... és ez tulajdonképpen nem is baj. Ez is része az útnak, amely elvezetett a tudatos étkezésig. Az életmódváltás észrevétlenül megtörtént.
A jó diéta eredménye a hálás test és nyugodt lélek
Főzni kezdtem, ez pedig minden megváltozott. Lassan, de tudatosan kikísérleteztem, mi mindent kell lecserélnem a konyhámban ahhoz, hogy ne éljem meg lemondásként a hús, a tojás és a tejtermékek vásárlásának és fogyasztásának bojkottját. Közben pedig kiderült: nemhogy nem hiányoznak, de szépen, lassan még a memóriámból is eltűntek ezek az ízek. Ma már, ha ránézek egy szelet húsra, vagy egy főtt tojásra, nem is tudom összefüggésbe hozni az étkezéssel. Egy teriyaki tofuval megpakolt vietnámi tekercset, avokádós szusit, sült gombával megrakott hummuszt, ropogós falafellel megtömött teljeskiőrlésű pitát, datolyából készült nyers brownie-t (és így tovább) viszont nagyon nagyra értékelek... különösen akkor, ha otthon készült, és tudom, mennyi befektetett energia, szeretet, és idő van benne.
A testem pedig baromi hálás mindezért. Félreértés ne essék, senkit sem akarok lebeszélni az edzőteremről, sportolni nyilván egészséges, és sokak számára élvezetes. És persze a speckó sztárdiéták és fogyókúrás programok is motiválóan hathatnak sokakra. De azért jó tudni, hogy nem úgy van az, hogy ha nem járok edzőterembe, és nem vásárolok csökkentett szénhidráttartalmú élelmiszereket, akkor áment mondok a narancsbőrre, az x lábra és búcsút intek a szépségnek és az egészségnek. Meggyőződésem, hogy tudatossággal, józan paraszti ésszel két hónap alatt bárki képes formába hozni magát – pusztán azzal, hogy figyel rá, mitől érzi jól magát a bőrében.
Hat banális tipp, két ruhaméret mínusz
- Elképesztő, mennyi edzésre szánt pénzt és időt lehet megspórolni azzal, ha nem használunk liftet (ahol nem muszáj), reggel és este csak úgy mellékesen csinálunk tíz felülést, tévézés vagy fürdés közben meg tíz guggolást, és naponta többször alaposan kinyújtóztatjuk az összes tagunkat. Egy hét alatt látható eredménye van.
- Ha úgy érzem, hogy kicsit híztam, az olívabogyó helyett céklakockát nassolok és szórok a salátámra – máris megfeleztem a kalóriákat -, olajos magvak helyett pedig gesztenyét eszem: ennek 100 grammjában egyharmad annyi kalória van, mint mondjuk a kesudióban, vagy akár a chipsben.
- A konzumkultúra arra nevel minket, hogy legyen szó popcornról, pizzáról, sültkrumpliról vagy shake-ről, a nagyobb jobban megéri – pedig dehogy. Mindig mindenből a kisebb adagot rendeld! Nem azért, mert fogyókúrázol, hanem mert sokkal jobban fog esni a gyomrodnak, hogy nem pakolod tele, ráadásul hamarabb éhes leszel újra, és ehetsz valami más finomságot. Miért akarnád egyféle kajával, egy étkezésnél teletömni magad, ha annyi jó kaja van a világon?
- Észrevettem, hogy ha mondjuk három napra külfödre utazom, és sokat mászkálok az idegen városban, harmadnapra Matthew McConaughey-combjaim lesznek, és eltűnik az úszógumim – magától. Ezért határoztam el, hogy akárhol vagyok is, ahová csak tehetem, gyalog vagy biciklivel járok.
- Táncolj! Ha naponta egyszer felteszed három kedvenc számodat, amelyeket őrülten végigpörögsz – úgy, ahogy nyilvános szórakozóhelyen sosem tennéd, pedig tök jó lenne -, legkésőbb két hét alatt észrevétlenül leolvad rólad egy nadrágméret.
- Taktikázz az energiabevitellel: ha például késő éjjel megéhezel, egyél kedvedre, – de cserébe másnap reggel ne tejeskávét igyál, hanem egy laza, vizes americanot (hosszúkávét). Ha gyümölcslét iszol, öntsd fel szódával, mint a szörpöt, és tervezz be valami fizikai munkát igénylő házimunkát, amit úgy is napok óta halogatsz: nagymosás, teregetés, vagy porszvózás és felmosás. Máris ledolgoztad az éjféli nassolást.
