FittAréna: boldog lábakkal, csatakosra izzadva ráztuk

Idén is megtartották az év legfitteb napját a Papp László Sportarénában. Csapataink ezúttal is kivonultak a Tesco FittAréna nevű rendezvényre, és fotelszökevényünkhöz ezúttal egy olyan kolléga csatlakozott, aki még soha nem tapasztalta meg, milyen együtt visítani több ezer nővel.

Így látta eseményszűz kolléganőnk a rendezvényt. "Sosem értettem, miért érez valaki magában vágyat arra, hogy a vasárnapi ebéd helyett együtt izzadjon másokkal egy teremben, és még fizessen is érte egy valag pénzt. Szkepticizmusom ellenére kellemesen csalódtam, a tömeg eloszlott a Papp László Arénában, nem volt büdös se, és nem kellett közelharcot vívni a helyekért. Sikerült Rubint Réka visító hangjára megérkeznünk, a fotósunk extázisba jött a nők számától, és boldogan elrohant fotózni, míg én egy csendes sarokban vedlettem át fitneszmacává. Az gyorsan kiderült, hogy a melegítő-régi trikó kombó nem menő, a csajok komolyan vették a fitneszdivatot. A szűk fekete nadrág, a lábszárvédő, és a neonszínű ujjatlan trikócska szinte kötelező kellék volt, látszott, hogy ezek a nők nem csak évente kétszer esnek be az edzőterembe - velem ellentétben."

A termekbe könnyen el lehetett jutni, a nagyteremben pedig tényleg hangulatot csinált, hogy tömegek rázták együtt a seggüket és közben dübörgött a zene. Bárhová mentünk, mindenhol volt frissítő, alma, szőlőcukor és aszalt gyümölcs, és a jegy mellé egy vászonszatyor is járt, amibe került müzliszelet is. Persze mindenhol el akarnak valamit adni, a fittség megszállottjai a Norbi Update stand mellett Szentgyörgyi Rómeó kockahas-alakító találmányával és a funkcionális tornaeszközökkel is megismerkedhettek, a speed fitness és a power plate mellett. Az olcsósított ruhadarabokért azért taposták egymást rendesen az asszonyok, hiába no, láttuk, van aki a fitness-teremben is ad magára."

Akárcsak az előző években, idén is kiválasztottunk pár órát, és ügyeltünk arra, hogy a nyugodtabb mozgásformák mellett legyenek olyan edzések is, amelyek után kiköpjük a tüdőnket.

1. Urbán Szabó Nikolett - BalettBody

Igazi lusta és napi 10 órát a gép mellett ülő újságíróként úgy éreztem nagy szükségem van a gerinctréninggel vegyített balettre. Felsejlett előttem a kép, ahogy Fekete hattyúként piruettezek a teremben. Na ebből nem lett semmi, pedig gyerekkoromban anyám megpróbálkozott vele, hogy balettozzam. Egészen addig jártam, míg ki nem derült, én vagyok az egyetlen aki nem képes 90 fokban felemelni oldalra a lábát, a negyvenöt is erős koncentrálással volt meg. A prezenter nem sokat lacafacázott, francia szakszavakat kiabált a mikrofonba, a demi pliéig tudtam követni, a balettos alapokkal nem rendelkező kollegina meg csak pislogott. Gyors bevezetés után főleg combra és vádlira gyúrtunk, bevallom, nekem követhetetlen volt a mozdulatok fele, és egy idő után roppant unalmas is. Az a vízióm támadt két lábemelés között, hogy ki kellett találni valamit az erősítő edzés izgalmasabbá tételére, hogy valami újjal lehessen előrukkolni. A nyújtás legalább nem maradt el, így szép és kisimult izmokkal távoztam az óráról, de sajnos az eufória elmaradt.

2. Vadász Ákos Tullió - Body & Soul - Happy Legs

Vadász Ákos igazi modern guruként, hosszú fonott hajjal lépett a színpadra, hogy boldoggá tegye a lábainkat. Az óra elején kiderült, hogy azért a lábakkal foglalkozunk, mert "a Nyilashoz tartozó terület a láb, így ha nem erős a lábunk és a kezünk, akkor nem leszünk képesek meglépni és megtenni azokat a dolgokat, melyek szükségesek". Az ezo rezgések után Vadász bemutatta segítőit és elindult az óra. Nem tudom, mennyire nyíltak meg a csakráim a légzőgyakorlatoktól, és azzal sem értettem egyet, hogy egészséges hátrafeszíteni a fejet a térdelőtámaszban végzett gyakorlatoknál ("mert aki nem néz fel, az nem tud küzdeni"), mindenesetre Vadásznak sikerült 40 perc alatt egy igazi vezetett órát tartania. Segítői folyamatosan javították a hibás testtartásokat, a prezenter jól követhetően instruált, megkaptuk hozzá a "lelki" útmutatást, és még egy 10 perces relaxáció is belefért az órába, mely a jóga és az erősítés elemeit kombinálta. Élveztem, hogy egy gyakorlatot az edzettségi szintnek megfelelően lehetett variálni, és nem volt ciki, ha valaki nem nyomott féllábas fekvőtámaszt. A lábaim biztos boldogabbak lettek, én meg kipihent.

3. Kiss Gábor - Afrománia

Pár évvel ezelőtt egyik kolléganőnk már ellátogatott Kiss Gábor afrodance órájára, mi pedig kíváncsiak voltunk, hogy a zumba árnyékában mit tud mutatni ez a mozgásforma. Első blikkre nem éreztem magam kínosan, amiért I Love Afrománia pólóban érkeztem, de lehet, hogy nem ártott volna felhasítani az edzőnadrágom oldalát. Így jártam. Akárcsak öt évvel ezelőtt, most is két afrikai fiú kongázott a színpad két sarkában, és még két lány segítette Kiss Gábor munkáját, aki az óra tetőfokán még a közönség soraiba is bevette magát. Sok minden egyébként nem változott, a túlfűtött szexualitás idén is jelen volt, és mint minden táncos edzésforma, az afrodance is nagyon fárasztó, óra közben többen is elhagyták a termet. Az afromániához egyébként nemcsak némi exchibicionizmusra, hanem helyre is szükség van, ezért a küzdőtérről egy terembe száműzött órán azért nagyon vigyázni kellett, hogy a nagy riszálás, ugrálás közepette ne akadjunk össze a szomszéddal.

4. Béres Alexandra - Súlykontroll gimnasztika

Míg tavaly Rubint Réka és Schobert Norbert óráján próbáltuk ki, milyen nagy tömegben sportolni, a kiegyensúlyozottság jegyében most Béres Alexandrára esett a választásunk. Mivel a három választott órából ez volt az utolsó, kicsit féltem, hogy hamarabb kidőlök, mint ahogy az illendő lenne, előtte pedig jól belezavarodok a koreográfiába. Szerencsére egyik sem történt meg. Ugyan egy perc pihenő sincs, a gyakorlatok folyamatosan követik egymást, könnyű volt követni az utasításokat, fejben mindig tudtam, hogy mit kell csinálni. Hát igen, fejben, mert a testem az utolsó 8-10 percben már nem engedelmeskedett úgy, ahogy kellett volna, de ezt inkább annak a számlájára írom, hogy pár hónapja megint fotelszökevény lettem, amire persze cseppet sem vagyok büszke. Ha viszont újra buzogni fog bennem a tettvágy, ez biztos egyike lesz annak a mozgásformának, amit űzni fogok. Jó, azt egyelőre nehéz eldönteni, hogy pontosan melyik órának köszönhetem, hogy két-három napig biztos felszisszenek majd amikor használni kell a lábizmaimat. És egy jó tanács azoknak, akik jövőre ellátogatnak a FittArénára, vagy a vidéki testvérrendezvények valamelyikére: fitneszszőnyeg jó, ha van nálunk.