Egy hasonló témában indult, hazai kezdeményezés során a Dunában találták a legtöbb mikroműanyagot az eddig vizsgált hazai folyók közül: köbméterenként ötven részecskét. A projekt során egy független laboratórium és partnerei további méréseket végeztek, az eredmény pedig sajnos nyugtalanító. S ez még csak az első lépés volt, a globális kihívás összehangolt intézkedéseket sürget.
Mikroműanyagoknak azokat az 5 mm-nél kisebb műanyagdarabokat nevezzük, melyek a környezetben jelen lévő műanyaghulladék bomlásával kerülnek a természetes vizekbe. Előfordulásukat régóta vizsgálják a tudósok, de korábban még nem született átfogóbb tanulmány arról, mennyire jelentenek veszélyt az ivóvízbe kerülve.
Nemcsak a természetes vizekben, de kedvenc üdítődben, ásványvizedben is lehet belőle, ám egy vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a vizespalackokban úszkáló mikroműanyagok a jelenlegi fertőzöttségi szinten nem jelentenek közvetlen veszélyt, a darabkák ugyanis a szervezetbe kerülve nem bomlanak le, hanem gyorsan áthaladnak rajta, és hamar távoznak onnét. A szakemberek azonban hozzáteszik, további kutatások szükségesek a témában, mielőtt ténylegesen bizonyító erejűnek fogadhatnánk el ezeket az állításokat.
A mikroműanyagok akár 3 napig is hordozhatják a hányást okozó vírusokat édesvízben
A műanyag részecskékre tapadt vírusok akár három napig is fertőzőképesek maradhatnak – áll egy újabb tanulmányban. A tavak és folyók műanyagszennyezése tehát nemcsak a vízben élő élővilágra, hanem az úszókra is veszélyt jelenthet.
A szabad vízi úszást kipróbáló britek több mint fele később megbetegedett, és panaszaik között sok gyomor-bél rendszeri problémára utal – jelentette júniusban a Surfers Against Sewage jogvédő szervezet.
A skóciai Stirling Egyetem kutatói apró műanyag pelletekkel kísérleteztek, és úgy találták, hogy a vírusok hosszabb ideig képesek túlélni a mikroműanyagokon, mint a természetes anyagokon – ez jelenti a problémát.
A műanyagok összegyűjthetik a vírusokat a csatornarendszerekben
A mikroműanyagok származhatnak háztartási hulladékból, és akár közvetlenül a folyókba kerülhetnek a csatornákon keresztül. Egy korábbi tanulmány szerzői azt írták, hogy a műanyag részecskék találkoznak az emberek által ürített vírusokkal a szennyvízrendszerekben. Itt indul el a problémák lánca. Megjegyezték, hogy az olyan gyomorbaktériumok, mint a norovírus és a rotavírus, különösen nagy koncentrációban találhatók az emberi szennyvízben.
Ugyanez a kutatócsoport korábban E. coli baktériumot talált a skóciai strandokon elmosódott műanyaghulladékokon.
Egyes vírusok jobban tapadnak a műanyagokhoz, mint mások
Amikor a vírusok vagy baktériumok mikroműanyagokkal egyesülnek a szennyvízrendszerben, hosszabb ideig fennmaradhatnak, és messzebbre utazhatnak, mint amennyit egyedül tennének, ami növeli a strandolók és a vadon élő állatok esélyét a megbetegedésekre.
A rotavírus szerkezeti hasonlóságokat mutat más gyomorbaktériumokkal és a közönséges megfázást okozó vírusokkal, mivel nem rendelkezik vírusburokkal. A burok nélküli vírusok nagyobb eséllyel tapadhatnak a műanyagokhoz – állapították meg a szerzők.
„Nem kell sok vírusrészecske ahhoz, hogy betegek legyünk végül” – zárta nem túl megnyugtató beszámolóját Richard Quilliam, a kutatás vezetője.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
