Túl sokat adni

Alapból olyan ember vagy, aki törődik másokkal? Aki igyekszik a többiek kedvében járni, gondoskodni róluk, megkönnyíteni az életüket? Míg ezek kétségkívül értékes és kívánatos tulajdonságok, gyakran csapdába ejtenek minket. Hajlamosak lehetünk erőn felül adni a szeretteinknek, és ahelyett, hogy ők hálásak lennének érte, még arra panaszkodnak, hogy nem hagyjuk élni őket. Pedig mi csak segíteni szeretnénk. Miért nem örülnek ennek? 

A jelenséget remekül árnyalja Karen Nimmo klinikai szakpszichológus közelmúltban megjelent cikke. Az On the Couch szerkesztője összegyűjtötte azokat a jeleket, amelyek megmutathatják: minden szereteted ellenére túl sok vagy, ideje egy kicsit visszavenned magadból. Ha ezeket észleled, az egy lehetőség arra, hogy jobban odafigyelj a másik önállóságának tiszteletben tartására és a saját igényeid kielégítésére. Rád mennyi jellemző?

#1 Azt gondolod, tudod, mi a legjobb neki 

Amikor nagyon szeretünk valakit, könnyen belecsúszunk abba, hogy tudni véljük, mi a jó neki. Néha még nála magánál is jobban, ami az autonómiája súlyos megsértését jelenti. Az embereknek joguk van saját döntéseket hozni, akkor is, ha azok nem mindig a legjobbak. Természetesen hasznos, ha segítesz neki végiggondolni dolgokat, támogatod, hogy minél több szempontot figyelembe vegyen, akár konkrét tanácsokat is adsz neki, ha ezt igényli. De ha állandóan beleszólsz a dolgaiba, azt egy ponton túl biztosan határszegőnek fogja érezni. Hagyd, hogy önállóan hozzon döntéseket, de ha kudarc éri, legyél ott neki. A hibákat nem feltétlenül elkerülni kell – aki erre törekszik, túlságosan beszűkíti az életét –, hanem tanulni belőlük. Ha megtapasztalja, hogy nehéz helyzetekből is fel tud állni, az fontos élmény lehet a további fejlődése szempontjából.  

#2 Folyamatosan ellenőrzöd, mindene megvan-e 

Ha állandóan csekkolod, hogy a partnered evett-e, észben tartja-e a teendőit, megvan-e a kulcsa, a pénztárcája, bevette-e a gyógyszereit, elég melegen öltözött-e fel, akkor lényegében úgy bánsz vele, mint egy kisgyerekkel. Sajnos néha hajlamosak vagyunk olyan dolgokban is segítséget nyújtani a másiknak, amelyeket egyedül is el tudna végezni. Az infantilizálásnak megvan az a tudattalan előnye számunkra, hogy pótolhatatlannak éljük meg magunkat: gyakorlatilag rászoktatjuk a másikat, hogy a legalapvetőbb szükségletei rendezéséről is mi gondoskodunk, nélkülünk bizonyos tekintetben életképtelenné válik. Pedig fontos lenne, hogy önállóan tudjon funkcionálni, és a párkapcsolat két független, önmagában is egész ember életközösségéről szóljon. 

#3 Indokolatlanul pozitív vagy

Az optimizmus alapvetően jó dolog, de ezt is túlzásba lehet vinni. Ha képtelen vagy átérezni a másik nehézségeit, felháborodását, elkeseredését, mert mindig csak a jóra fókuszálsz, akkor azt élheti meg, hogy érvényteleníted a tapasztalatait. Ha örökké pozitív vagy, nincsen egy rossz pillanatod sem, az nem annyira reális vagy hiteles, inkább védekezésnek, tagadásnak tűnik. Nagyfokú bizalmatlanságot is jelezhet, mintha páncél lenne körülötted, és nem mernéd kimutatni a kétségeidet, a bizonytalanságaidat, a sérülékenységedet. Pedig egy intim kapcsolathoz erre is szükség lenne. Arra, hogy a másik is meg tudja élni, hogy támogathat téged, mert te mersz támaszkodni rá. 

#4 Mindenkinek a kedvében akarsz járni

Angolul people pleasernek nevezik azokat az embereket, akik mindig mindent megtesznek másokért. Ők azok, akik először vállalkoznak feladatokra, elvégeznek olyan teendőket is, amelyekhez senki másnak nem fűlik a foga, nem lehet tőlük olyan szívességet kérni, amit visszautasítanának. Míg ez a törekvés tiszteletre méltó, sokszor alacsony önértékelésből táplálkozik. Mivel mások általában jobban odafigyelnek a határaikra, az illető egy idő után neheztelni kezdhet rájuk, önzőnek láthatja őket. Elfárad, kihasználva érzi magát. Azt éli meg, hogy míg ő örökké másokról gondoskodik, róla nem gondoskodik senki. Pedig sajnos ő maga is aktívan, bár gyakran nem tudatosan vagy szándékosan, de hozzájárul ahhoz, hogy létrejöjjön ez a dinamika. Lényeges, hogy megtanuljon időnként nemet mondani. Így könnyebben megőrizheti a testi-lelki egészséget és a kapcsolatokkal való elégedettséget. 

#5 Soha nem mondasz ellent neki

Vannak emberek, akik büszkén hangoztatják: „mi soha nem veszekszünk a párunkkal”, „nálunk nem hangzik el szinte egyetlen hangos szó sem”. Na, ezek szoktak azok a kapcsolatok lenni, ahol az egyik tűr-tűr, mígnem annyi feszültség gyülemlik fel benne, hogy a másikra borítja az asztalt, vagy csapot-papot otthagyva elmenekül tőle. Előbb-utóbb óhatatlanul lesznek konfliktusaitok, és ezek kerülése nem kedves, hanem passzív dolog. Agresszív is lehet, ha a másiknak volna igénye a problémák átbeszélésére, a közös fejlődésre, de te ráerőlteted a csendet, és magadra hagyod a negatív érzéseivel, a hiányaival, mert hallani sem akarsz a nehézségekről. A te világodban minden szép és jó, maradjon is így. Az is előfordulhat, hogy te vagy az, aki nem meri kifejezni az elégedetlenségét, a ellenvéleményét. Ha attól tartasz, hogy ezért megtorlás járna partneredtől, akkor jó eséllyel bántalmazó kapcsolatban élsz, amelyben nem vagy biztonságban. 

#6 Ugrasz, hogy megoldd a problémáit – helyette

Mindannyian azt szeretnénk, hogy a partnerünk élete boldog, sikeres, harmonikus legyen. De ennek nem az a módja, hogy megoldjuk helyette a problémáit. Ez sajnos nem is lehetséges. Neki kell belátni, hogy nehézsége van, és csak akkor fog tudni változtatni ezen, ha ő akarja, mert azt éli meg, hogy a viselkedéséhez kapcsolódó károk felülmúlják a belőle származó nyereségeket. Ráadásul ha mindig mindent elrendezgetünk körülötte, azzal rövid távon talán segítünk neki, ám hosszú távon akadályozni fogjuk a megküzdési képességének fejlődését. Engedd, hogy megvívja a maga meccseit, hogy elszenvedje azokat a pofonokat, amikre szüksége van – persze az észszerűség határain belül. 

#7 Mindentől meg akarod védeni 

Az, hogy odafigyelünk a másik biztonságára, jóllétére, fontos része egy kapcsolatnak. Ugyanakkor az élet tele van kalandokkal, lehetőségekkel, és ahhoz, hogy minél többet megéljünk ezekből, bizonyos mértékű kockázatvállalásra van szükség. Hagyd, hogy a másik felmérje, milyen mennyiségű rizikót vállalhat. Ha józan érvekre hivatkozva mindig mindenről lebeszéled, a mindennapjaitok egysíkúvá, monotonná, szürkévé válhatnak. Bízz benne, hogy úgy szeretne új dolgokat kipróbálni, fejlődni, előrelépni, hogy közben nem rombolja le azt, amit közösen felépítettetek.