Tetoválás trauma gyógyulás

Suzanne B. Phillips pszichológus szerint a tetováltatás, annak oka, a minta kiválasztása és maga a varrás is több szempont alapján összefüggésbe hozható a trauma utáni gyógyulással.

#1 Emlékezés és gyász

Nem minden veszteség traumatikus, de minden trauma valamilyen veszteséggel jár. A traumából történő felépülés során magunkévá kell tennünk a veszteséget, helyet kell találnunk ennek az életünkben. Sokan egy tetoválás formájában viselik magukon a múlt eseményeit, így amellett, hogy fizikailag is eggyé válnak a történtekkel, biztos, hogy mindig emlékezni fognak rá.

#2 Gyógyulás

Bármilyen jellegű is az átélt trauma, biztos, hogy a fizikai egészségünk is megszenvedi azt. A tetoválás a test első védelmi vonalától, a bőrtől indul, és egyfajta vászonként használja azt, hogy tanúskodjon a testen vagy a lelken szerzett sérülésről. 

#3 Újjászületés

A testmódosítás különböző formái egyesek számára, bár fizikai fájdalommal járnak, az átalakulás végére egy új én születik – akár képekben, akár szavakban jelenik meg a változás. A tetoválás is ilyen, az új én vizuálisan határolódik el a régitől.

#4 Láthatóság

Sokan a tetoválás által adott élményt használják arra, hogy beszélni kezdjenek az őket ért traumáról. A környezet, a művésszel való kapcsolat, sőt a fájdalom is teret enged annak, hogy az ember önreflexiót gyakoroljon vagy láthatóvá tegye az őt ért traumát.

#5 Szégyen felülírása

A tetoválással láthatóvá válik a trauma, ez pedig segít felülírni az áldozattá válással gyakran összefüggő szégyent. Ez sokszor teljesen egyértelműen, a hegek eltakarásában, átalakításában nyilvánul meg, máskor viszont kevésbé nyilvánvaló mintákban.

#6 Kapcsolatteremtés

A traumatikus események megállítják az időt és kiszakítják az embert a környezetéből. A tetoválás gyógyító erejének egyik fontos szempontja, függetlenül attól, hogy egy szerettünkre emlékezünk, a túlélésünkről tanúskodik vagy a változásban segít, hogy segít kapcsolatot teremteni önmagunkkal, másokkal és a gyógyulást követő életünkkel.