Ennek igyekezett utánajárni David P. Schmitt és Peter K. Jonason, akik az International Sexuality Description Project (röviden ISDP) nevű kezdeményezésből szerezték adataikat. Az ISDP egy több mint 100 tudós együttműködésével létrejövő, 16 ezer résztvevő bevonásával zajló nemzetközi vizsgálat. A megkérdezetteket a világ 10 régiójából toborozták: Észak-Amerikából, Dél-Amerikából, Kelet-, Nyugat- és Dél-Európából, Afrikából, Óceániából, Kelet-, Dél- és Délkelet-Ázsiából, valamint a Közel-Keletről.
Különböző demográfiai sajátosságaik mellett mérték az önértékelésüket, illetve azoknak a személyeknek a számát, akikkel az elmúlt évben szexeltek. Milyen összefüggéseket vártak és kaptak a kutatók? A tanulmány legfontosabb eredményeit a PsyPost összefoglalója alapján mutatjuk be.
A szociométer-elmélet és az evolúció
Schmitt és Jonason hipotéziseiket az önértékelés szociométer-elméletére alapozták. A teória szerint az önértékelés egyfajta műszerként szolgál, és azt jelzi, hogy mások mennyire fogadnak el minket. A szerzők evolúciós megközelítést alkalmazva azt feltételezték, hogy az önértékelést nemcsak mások felénk történő odafordulása és elismerése táplálja, hanem az is, hogy mennyire vagyunk sikeresek az alkalmazkodásunkat elősegítő készségekben. Ezek közé sorolják a rövid távú párzást is. Azt jósolták, hogy a korábbi szexuális partnerek nagyobb száma az önértékelés magasabb szintjével fog együtt járni. Azt is mondták, hogy ennek a pozitív kapcsolatnak erőteljesebben meg kellene mutatkoznia férfiak esetében, mivel a nagyobb szexuális elfogadás és a rövid távú párzás elsősorban nekik kedvez a génjeik továbbadásában. Ezzel szemben a nők génjeinek továbbadási sikere nem a partnerek számán alapul, hanem azon, hogy megtalálják a legjobb minőségű partnereket, akik képesek befektetni az utódokba és megbízhatóan lesznek jelen.
Ki nem találnád, kiknek magasabb az önértékelése
Az adatok elemzésekor az derült ki, hogy két régió kivételével a világ minden pontján átlagban magasabb önértékeléssel rendelkeznek a férfiak, mint a nők. Egyedül Afrika és Kelet-Ázsia volt kivétel, de a különbségek nem érték el a statisztikai szignifikancia szintjét. Azt is kimutatták a tudósok, hogy a férfiak önértékelése minden régióban pozitívan korrelált a szexuális partnerek számával, azaz minél több volt az elmúlt évbeli partnerek száma, annál magasabb volt az önértékelésük. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy ez az összefüggés nem volt túl erős, négy régióban a szignifikanciaszint alá esett. Viszont a nemi különbség mindenhol jelentős volt: az önértékelés és a korábbi szexuális partnerek száma szorosabban függött össze a férfiak, mint a nők esetén.
De mi van a személyek motivációjával?
Ezt követően Schmitt és Jonason arra voltak kíváncsiak, hogy az egyes személyek vágya a rövid távú kapcsolatokra hogyan viszonyul a fenti együttjáráshoz. Tehát erősebben korrelál-e a korábbi szexuális partnerek száma az önértékeléssel azoknak az esetében, akik kifejezetten egyéjszakás kalandokat, rövidebb kapcsolatokat keresnek? Nos, az eredmények szerint nem. A tanulmány alapján kijelenthető, hogy a férfiak körében a párzási siker magasabb önértékeléssel jár együtt, függetlenül attól, hogy milyen motivációval rendelkezik az illető, és hogy mi az, amit kívánatosnak tart a kultúra. A szerzők ugyanakkor hozzáteszik: mivel kutatásuk korrelációkat vizsgált, így nem alkalmas ok-okozati kapcsolatok feltárására. Úgyhogy nem tudjuk, hogy a magasabb önértékelés oka-e vagy éppen következménye a rövid távú párzási sikereknek.
„Laza csávók” és „olcsó ribancok” – ne már!
Bár a kutatás elsősorban evolúciós szempontból vizsgálta a szexuális partnerek száma és az önértékelés közti összefüggést, lényeges hangsúlyozni, hogy annak bizonyára vannak a társadalmi nemiszerep-elvárásokkal összefüggő elemei is. A hosszú távú monogám párkapcsolatokat ugyan mindegyik nem esetében nagyra becsüli a társadalom, mégis más megítélés éri a több korábbi szexuális partnerrel bíró nőket, mint a férfiakat. Ha egy férfi sok nővel szexelt már, inkább laza, vagány, egy igazi Don Juan, míg ha egy nő több férfival volt együtt, akkor nemritkán szajha, ribanc, olcsó, csapodár stb. Máig tartják magukat ezek az előítéletek, amelyek bizony akkor is hatnak ránk, ha mi magunk személy szerint nem is osztjuk őket.
Te mit gondolsz?
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
