Ráadásul nem is akárhogy érkezik mindez a magyar mozikba, hanem a People magazin által idén az év legszexibb férfijának választott Paul Ruddal kiegészülve. És ezzel a film legnagyobb erősségét el is mondtuk.
A Szellemirtók – Az örökség sztorija szerint a világnak megint szüksége van rá, hogy néhány rettenthetetlen harcos a kezébe vegye a plazmafegyvert. Ennek bevezetéseként egy egyedülálló anyát és két gyermekét ismerhetünk meg, meglehetősen sablonosan ábrázolva. A valaha szebb napokat is látott anya egyik napról a másikra próbálja életben tartani a családot, a lakbért nem tudja fizetni, a gyerekek apja természetesen nem segít semmiben, és kiderül, hogy a nő apja, akinek most kapta halálhírét, szintén nem törődött vele soha, sőt nem is ismerte őt.
Szóval minden pasi szemét, innen indulunk. „Az életem egy szemétdomb” – mondja a Carrie Coon által alakított Callie. Kicsit zavaró az az egyszerűség, amellyel nem hajlandó elfogadni, hogy az egyik gyermeke kiemelkedően tehetséges, leendő tudós, és amellyel tagadja, hogy a nagypapának érdemei is voltak.
Merthogy – mint később kiderül – a nagypapa bizony fizikus, az egyik egykori szellemirtó volt. Tehetséges unokája pedig megtalálja a pincéjében az eredeti felszerelés poros-pókhálós maradékát. És amikor már minden sarokban szellemek kísértenek, beindítja a régi járgányt, és elindul, hogy rendreutasítsa a hívatlanul érkezett túlvilági lényeket.
A legendás Szellemirtók tehát az eredeti nagy csapat közreműködésével, de a szellemirtók új generációjával folytatódik.
Az új generáció fontos öröksége a nagypapa szellemcsapdája, valamint az egykori, immár elég rozoga szellemirtó járgány. A korábbi filmekből feltűnik még a habcsókszörny, aki ráadásul megsokszorozza magát, így hozva a frászt a Paul Rudd által alakított tanárra.
A tehetséges unokát Mckenna Grace alakítja, aki szerintünk remek választás volt, de főszerepet kapott a Stranger Things sztárja, Finn Wolfhard is, valamint Celeste O'Connor. Rajtuk kívül feltűnik még egy-egy jelenet erejéig Sigourney Weaver, Bill Murray, Dan Aykroyd és Ernie Hudson.
Összességében remek kis családi filmet hoztak össze az alkotók, és a zavaró apróságok ellenére valóban szórakoztató is bizonyos pontokon.
A zavaró apróságokon – a fentebb említett borzasztóan leegyszerűsített anyakarakter mellett – olyanokat értünk, hogy miközben a film annyira próbál politikailag korrekt lenni, hogy patikamérlegen mérte ki a szereplők etnikai hovatartozás szerinti megjelenítését, olyan poénokat enged meg magának, mint például: amikor elhangzik, hogy a főgonosz szellem se nem nő, se nem férfi, a Celeste O'Connor által alakított karakter azt találja mondani, hogy „azt hittem, ez csak manapság divat”.
