síelés hó

Már csak pár nap van hátra a várva várt síelésig, és akkor kiderül, hogy a kiszemelt síterületen, ahova már a szállás is régóta le van foglalva, alig van hó. Ismerős? Évről évre egyre több síelőnek okoz gondot, hogy hova menjen csúszkálni – már amennyiben nem akar egy egész vagyont elkölteni hobbijára. Különösen igaz ez a családosokra: egy felnőtt egynapos síbérlet Ausztriában például átlagosan 60 euró körül van, ami 22 ezer forint, de egy gyereknek egy napi csúszkálásáért is 10 ezer forintot kell fizetni. Egy négytagú család esetében ez egy napra 64 ezer forint…

Egyre kevesebb a hó

Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy a síelés szerelmesei olyan helyre szeretnének elutazni, ahol aztán tényleg van bőven hó. Ám ilyen síterepeket évről évre egyre nehezebb találni, a tavalyi szezonban például még a korábban kifejezetten hóbiztosnak tartott síterepek is későn vagy akár egyáltalán nem nyitottak ki. Ezen a télen jobb a helyzet: korán jött az első havazás az Alpokban, így a legtöbb ausztriai síterep a szokott időben ki tudott nyitni. Szlovéniában azonban például

Egy kutatás szerint az Alpokban az elmúlt 600 évben a téli hótakaró átlagos ideje 36 nappal csökkent.

Azt lehetne gondolni, hogy a hómennyiség nagyban függ a magasságtól. A legmagasabban elhelyezkedő síterepek bizonyára sokkal hóbiztosabbak az alacsonyabban találhatóknál. Bizonyos mértékben ez így is van, ám azért akadnak ellenpéldák. Az indiai Gulmarg a világ egyik legmagasabban elhelyezkedő síterepe: a Himalája lejtői 4000 méteres magasságban általában fantasztikus körülményeket biztosítanak a csúszkálni vágyóknak. Ám ebben a szezonban kellemetlen meglepetés éri azokat, akik odautaznak: a pályákon ugyanis egyáltalán nincs hó.

Az európai síterepek 98 százaléka is veszélybe kerülhet

A globális felmelegedés hatására egyre több síterep küzd a megélhetésért. A Nature Climate Change tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint, ha a globális felmelegedést az ipari forradalom előtti szinthez képest +2 Celsius-fokon sikerül megállítani, Európa 2234 síterepe több mint felének (53%) fog rendszeresen gondot okozni a nem elegendő hómennyiség. Erre azonban egyre kevesebb az esély: az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének számításai szerint, ha minden ország teljesítené (ez egyelőre még bőven nem történt meg) a 2016-os párizsi klímakonferencián tett vállalását, a felmelegedés 2,5–2,8 Celsius-fok között alakulna.

+4 Celsius-fok esetében a síterepek 98 százalékán nem lesz elég a hó.

Nem minden síterep kerül majd ugyanolyan nehéz helyzetbe: +2 fokos felmelegedésnél a francia Alpokban a sípályák harmadát érinti majd igazán fájóan ez a probléma, ám a Pireneusokban és a francia-svájci hegyvidéken ugyanez a szám 89 és 80 százalék.

Hóágyúzással pótolható?

A legtöbb síterep természetesen megpróbálja mesterségesen kipótolni a nem megfelelő hómennyiséget. Hóágyúzni sem lehet azonban bármilyen körülmények között, és a globális felmelegedés ezt is megnehezíti, hiszen a mesterséges hókészítéshez a levegő páratartalmától függően 0 és –2,5 Celsius-fok közötti hidegre van szükség. A változó körülmények a hóágyúzási szokásokat is megváltoztatták: korábban általában a szezon során bekövetkező hómennyiség-ingadozást kompenzálták ezekkel a szerkezetekkel. Mostanában már a szezon előtt elkezdik őket használni, hogy így teremtsenek egy alaphómennyiséget, így később már kevesebb természetes hó is elegendő a síeléshez.

Mesterséges hókészítéssel valamennyire ki lehet váltani a természetes havat. +2 fokos felmelegedés esetén a Pireneusok és az Alpok magasabban fekvő síterepein ezzel módszerrel 7, illetve 9 százalékra lehetne csökkenteni a túl szerény havazás miatt veszélyeztetettek pályarendszereknek arányát, ám a kicsit alacsonyabb régiókban ez az arány elég magas, 56 százalék maradna. Ráadásul a hóágyúzás más problémákat is felvet, hiszen rendkívül nagy a víz- és energiaigénye. Jobb helyzetben vannak ezzel kapcsolatban azok a síterepek, amelyek már régóta dolgoznak a zöldátálláson, és próbálnak nem környezetszennyező megoldásokat alkalmazni.

Zöldmegoldások

A síterepek más módokon is próbálnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, csökkentve saját ökológiai lábnyomukat. A francia Alpokban található Serre Chevalier Vallée Briançon például 2011 óta csak megújuló energiát használ, napkollektorokat, víz- és szélerőműveket telepítettek. Terveik szerint 2030-ra elérik a nettó nulla károsanyag-kibocsátást. Ratrakjaik bioüzemanyaggal működnek, és hóágyút csak akkor használnak, ha igazán szükséges – drónokkal derítik föl ezeket a területeket. A sílifteket, amikor a kihasználatlanság engedi, lelassítják, ezzel is energiát spórolva, és a felújított gondolákhoz, ahol lehet, felhasználják a régiek darabjait. A svájci Laax síterep tervei szerint 2030-ra több energiát termel majd, mint amennyit fogyaszt. Teljesen felhagynak a fosszilis üzemanyagok használatával, és idén indították el a világ első on-demand (igény szerint működő) síliftjét. Az ausztriai Skiwelten adták át a világ első, kizárólag napenergiával működő síliftjét, és a síterep 2017 óta csak megújuló energiát használ. A Kanadában található Whistler minden energiaigényét egyetlen helyről fedezi: a síterep közepén található, hatalmas vízerőműből. Innen kapja az energiát 38 síliftje, 269 hóágyúja, 17 étterme és minden egyéb épület.

Ha szívesen megnéznéd, hol lehet a közelben egy jót síelni, kattints!