retró ciki

A szekunder szégyen szókapcsolatot arra az érzésre használjuk, ami akkor önt el téged, ha látod, ahogyan valaki más égeti le, keveri nagyon kellemetlen helyzetbe magát. Bár te kívülálló vagy a helyzetben, mégis helyettük másodlagos szégyenérzet önt el: vagyunk páran, akik ugyanezt éljük át, amikor a 90-es évek egyes ikonikus jelenségeit vagy eseményeit szemléljük mai, huszonegyedik századi kritikus szemeinkkel.

Ilyen volt a 90-es évek itthon

A kilencvenes évek érdekes, átmeneti időszaka volt a világnak, ezen a táján legalábbis mindenképpen. Miután a Kádár-korszaknak végleg leáldozott, nem kellett már jó kádernek lenni ahhoz, hogy az ember előtt akár a nyugat is megnyíljon, és onnan is rengeteg impresszió, no meg termék érkezett. A trendekre nem tudott mindenki azonnal felülni, esetleg azért sem, mert ahhoz, hogy valakinek vagány kvarcórája, divatos nadrágja, eredeti Barbie-ja legyen, hiányzott némi pénz a kasszából.

Ez volt tehát mindebből kifolyólag az utánzatok, másolatok és kamuváltozatok időszaka, legyen szó tárgyakról vagy zenékről egyaránt.

Voltak aztán olyan jelenségek, melyeket csak szimplán nem értünk meg mai fejjel: íme, egy szigorúan szubjektív válogatás!

Koppintott sportruházat

Adios, Adibas, Adiads. Raabok, Rccbok, Reboak. Neki, Ikne, Noki. Dubwil. Sany. Ha szerettél volna márkás cuccot hordani a kilencvenes években, de nem jutott rá pénz, könnyen lehet, hogy a valódi helyett egy ilyen kamudarabod lett, aminek persze semmi értelme. Aki tud olvasni, pontosan látja, hogy ez nem az igazi, a minőség pedig fényévekre volt a drága ruhákétól. Akkoriban hasonló dolgokat az úgynevezett lengyel piacon szerezhetett be az ember. 

Hamis kazetta, amelyen az A-oldal utolsó dala után újraindul az első, ruhadarabok a fenti feliratokkal, kézműves termékek, édességek… minden akadt itt bőven. Ma leginkább a kínai piacok tudják hozni azt a kavalkádot, amit egy klasszikus lengyel piac, és a minőségben sincs nagy különbség. Sőt, abban sem, hogy a gagyikat ma is árulják, igaz, ezekhez csatlakoztak a „törökből” vagy valamelyik arab országból behozott Louis Vuitton- vagy Burberry-utánzatok.

Szervusz, itt a Dáridó!

Vajon a kilencvenes években mindenki szerette a mulatóst? Hát persze, hogy nem, ennek ellenére az 1997 szilveszterén bemutatott Dáridó néhány évig zászlóshajója volt a frissen indult kereskedelmi televíziózás egyik nagykutyájának, a tv2-nek. Ebben az időben nem jutott még minden kamasz szobájába saját tévé, gyakori volt, hogy egy készülék köré csoportosult a család minden tagja, és ha nagyi meg anya Dáridót akart nézni, akkor az egész család Dáridót nézett, ami pont olyan volt, mint amit a műsor címe sugall. Kicsit balkáni, Kusturica-filmbe illően mulatóssal teli, tréfás, vagy inkább „tréfás”. Itt tűnt fel a Romantic Győzikével, de az Irigy Hónaljmirigy is itt szerzett nagyobb népszerűséget. Hogy ez jó vagy rossz volt a magyar kultúrának, ki-ki döntse el maga.

Filmslágerek magyarul

Évtizedeken át tartó orosztanulást követően a kilencvenes évektől végre szabadabban tanulhattunk idegen nyelvet – ez azonban jó darabig azt jelentette, hogy a magyarok nem igazán beszéltek semmilyen nyelvet, mivel az oroszt dacból sem tanulták meg rendesen, angolul vagy németül pedig nem sikerült értelmezhető tudást magukra szedniük. A szinkronizált filmek országában teljesen logikus lépés volt elkezdeni a Filmslágerek magyarul sorozatot, melynek három albumán olyan dallamok csendültek fel magyar szöveggel, mint a What a Wonderful World, a Sound of Silence vagy a La Bamba.

Máig nem értem, hogy merült fel, hogy magyarul szívesebben hallgatnánk ezeket a dalokat, mint eredetiben...

Gagyi játékok

Gyerekkorom egy jelentős részét azzal töltöttem, hogy egy igazi Barbie-ra vágytam. Háromgyermekes családban felnőve nem volt olyan egyértelmű, hogy ezt majd sikerül is elérni, aztán végül erőfeszítéseimet siker koronázta, egy lovagló Barbie-hoz jutottam, máig emlékszem a gumicsizmája illatára.

Na de ami megelőzte ezt! Szegény rokon név alatt futott otthonunkban az a baba, amely valószínűleg a közeli trafikból származott, haja a kemény műanyagból készült kopasz fejre rácsirizelt szénához volt a leginkább hasonlatos. Le is téptük egy idő után a húgaimmal, így már legalább méltó volt a gonosz boszorkány szerepére. A ma kínai boltokban kapható legbénább játékokhoz tudnám hasonlítani.

Szívatós játékok: a retró ciki

Akkoriban azt gondoltuk, vicces, ma már inkább bullying: a fingópárna, a fokhagyma ízű cukor vagy a kékítő rágó

mind azt a célt szolgálták, hogy kellemetlen helyzetbe hozhass valakit a környezetedből.

Olyan jó fej vagy, hogy adsz neki egy cukrot? Majd másképp gondolja a helyzetet, ha észreveszi, hogy maróan fokhagyma íze és szaga lesz tőle szájának. Egy mentolos rágóval kínálod meg? Kár, hogy kék lesz tőle a nyelve. Mindenki rajta röhög majd, amikor ráül a jellegzetes hangot kiadó, levegővel teli párnára. Ennek ellenére mégis vásároltuk, mint a cukrot.

Budapest TV

Távgyógyítás élő adásban, vagy épp olyan műsorvezetők, akiktől a mai napig is elönti az embert a szekunder szégyen: a Budapest TV-t mintha arra hozták volna létre a kilencvenes évek elején, hogy szörnyülködjünk előtte.

BRAVO újság, középső oldalpár

Akkoriban hihetetlennek tűnt, hogy valaha bekövetkezik, de a BRAVO magazin mára megszűnt. Az 1992-ben indult újságot a poszterek, a hozzácsomagolt ajándékok és a középső oldalpár miatt is vették olyan sokan – itt volt megtalálható a Szerelem, szex, gyengédség rovat, amelybe elméletileg olvasói levelek és szakértői válaszok kerültek be, de olyan bugyuta kérdések, felvetések szerepeltek a magazinban, hogy azoktól már tiniként is égett az arcunk.

Ha szívesen olvasnál arról is, mi mindent gyűjtöttünk a kilencvenes években, ezt a cikkünket ajánljuk!