időszakos böjt

Eddig a legtöbb hiteles forrásból azt hallottuk, hogy egyáltalán nem is lehet speciálisan hasról fogyni, ám most úgy tűnik, a kutatók találtak egy jó módszert rá, noha nem is keresték. Természetesen ez sem fogja kizárólag célzottan a hasadból és sehonnan máshonnan elvenni centiket, de akik követték, azok jellemzően a hasi zsírból veszítettek. 

Az időkorlátozott étkezés segíthet a fogyásban? – veti fel a kérdést Live Science tudományos szaklap cikke. 

Az elhízott, magas vércukorszintű, magas vérnyomású vagy magas koleszterinszintű embereknek gyakran azt tanácsolják, hogy kevesebbet egyenek és többet mozogjanak, de egy új kutatás szerint van egy másik egyszerű módszer is e betegségek leküzdésére: az étkezési idő korlátozása napi 10 órás intervallumra. 

Egereken és gyümölcslegyeken végzett vizsgálatok azt sugallják, hogy az állatok étkezésének napi 10 órára való korlátozása megelőzheti, vagy akár visszafordíthatja az anyagcsere-betegségeket, amelyek milliókat érintenek világszerte.

„Tudósok vagyunk – sejtbiológus és kardiológus –, és a táplálkozás időzítésének egészségre gyakorolt hatásait kutatjuk” – kezdi a tanulmány. „A legyek és egerek vizsgálatának eredményei arra késztettek bennünket és másokat, hogy teszteljük az időkorlátos étkezés gondolatát egészséges embereken is” – folytatják a szakemberek.

Ezt követően tesztelték az időkorlátos étkezést olyan betegeknél, akiknél metabolikus szindróma néven ismert betegséget diagnosztizálták. Kíváncsiak voltak arra, hogy ez a megközelítés, amely olyan jó hatással volt az elhízott és cukorbeteg laboratóriumi patkányokra, segíthet-e a cukorbetegség korai tüneteitől, magas vérnyomástól és egészségtelen vérkoleszterinszinttől szenvedő betegek millióin.

Ugrás a megelőzéstől a kezelés felé

Nem könnyű kiszámolni a kalóriákat és kitalálni, hogy mennyi zsírt, szénhidrátot és fehérjét tartalmazzon minden étkezés. Éppen ezért a módszer alkalmazása új, egyszerűbb stratégiát kínál az elhízás és az anyagcsere-betegségek leküzdésére, amelyek világszerte emberek millióit érintik. Számos tanulmány utalt arra, hogy a néhány órás időintervallumon belüli étkezés olyan életmódválasztás, amelyet egészséges emberek is végezhetnek, mert csökkentheti a jövőbeni anyagcsere-betegségek kockázatát.

A módszert azonban ritkán tesztelték olyan embereken, akiknél már metabolikus betegséget diagnosztizáltak. Ezenkívül az anyagcsere-betegségben szenvedő betegek túlnyomó többsége gyakran gyógyszeres kezelésben részesül, és nem volt világos, hogy biztonságos-e ezeknek a betegeknek a napi 12 óránál hosszabb koplalás, és hogy a módszernek van-e egyáltalán bármilyen előnye. 

A szakemberek alaposan megvizsgálták, hogy az étkezés 10 órás időtartamra való korlátozása javítja-e azon metabolikus szindrómában szenvedők egészségét, akik vérnyomás- és koleszterinszint-csökkentő gyógyszereket is szedtek betegségük kezelésére.

Olyan betegeket figyeltek meg, akik a metabolikus szindróma öt kritériumából legalább háromnak megfeleltek, majd naplózták az összes elfogyasztott kalóriát két hétig. Ez segített megtalálni azokat a betegeket, akik nagyobb valószínűséggel osztották szét étkezésüket 14 órás vagy annál hosszabb időre, vagy épp tartották a 10 órás intervallumon belüli étkezést.

Egy csuklón hordott szerkezet segítségével figyelték fizikai aktivitásukat és alvásukat. Mivel egyes rosszul beállított vércukorszintű betegek éjszaka alacsony vércukorszintet tapasztalhatnak, folyamatos glükózmonitort is helyeztek a karjukra, és néhány percenként mérték a vércukorszintet is. 

Végül tizenkilenc beteg lett alkalmas a vizsgálatra. A legtöbben már kipróbálták a szokásos életmódbeli beavatkozásokat a kalóriabevitel csökkentését és a több fizikai aktivitást. A tanulmány részeként

amely a legjobban illik a munkájukhoz és a családi életükhöz, és csakis abban egyenek.

Az időzítés lehet a gyógyszer

12 hét elteltével az önkéntesek visszatértek a klinikára alapos orvosi vizsgálatra és vérvizsgálatra. Végső eredményeiket összehasonlították az első látogatásuk eredményeivel. Az eredmények, amelyeket a Cell Metabolism című folyóiratban tették közzé, a szakemberek számára is meglepőek voltak. Kiderült, hogy legtöbbjük testsúlyt veszített, különösen a hasi régióból származó zsírt, kizárólag a tízórás időtartam betartásának köszönhetően. A legtöbb beteg a módszerrel tovább csökkentette vérnyomását, vércukorszintjét és LDL-koleszterinszintjét. Mindezen előnyök a fizikai aktivitás változása nélkül jelentkeztek.

A betegek csaknem kétharmada pihentető alvásról és kevesebb éhségérzetről számolt be lefekvés előtt. Míg a résztvevők számára nehéz volt az étkezést hatórás időtartamra korlátozni, és számos káros hatást is okozott, a betegek arról számoltak be, hogy a tízórás intervallum betartása kifejezetten egyszerű volt. Bár a vizsgálat befejezése után erre nem volt szükség, a páciensek közel 70%-a folytatta a módszert legalább egy évig. Ahogy egészségi állapotuk javult, sokan arról számoltak be, hogy csökkentették a gyógyszeres kezelést, vagy abbahagyták bizonyos gyógyszerek szedését.

A tanulmány sikere ellenére az időkorlátos étkezés jelenleg nem általános ajánlás az orvosoktól a metabolikus szindrómában szenvedő betegek számára. Ez a tanulmány egy kis megvalósíthatósági tanulmány volt; szigorúbb, randomizált kontrollvizsgálatokra és több helymeghatározási vizsgálatra van szükség a következő lépések meghatározásához. E cél érdekében az ötletgazdák egy nagyobb vizsgálatot indítottak metabolikus szindrómás betegeken.

Bár egyik páciensnél sem tapasztaltak veszélyesen alacsony glükózszintet az éjszakai koplalás során, fontos, hogy az időre korlátozott étkezést legalább eleinte orvosi felügyelet mellett gyakorolják a betegek. Mivel a módszer javíthatja az anyagcsere szabályozását, az is szükséges, hogy az orvos fokozottan ügyeljen a beteg egészségére, és ennek megfelelően állítsa be a gyógyszereket.