Tekintettel a technológiai fejlődésünkre, csábító azt hinni, hogy közeledünk a bolygóközi kolonizáció korszakához . De vajon tényleg magunk mögött hagyhatjuk-e a Földet és minden gondunkat? A szakértők szerint nem.
Mindezekből a történetekből hiányzik az, ami egy bolygót lakhatóvá tesz számunkra.
Nem csak egy olyan bolygóra van ugyanis szükségünk, amely nagyjából ugyanolyan méretű és hőmérsékletű, mint a Föld; sokkal inkább egy olyanra, amely évmilliárdokat töltött velünk együtt fejlődve. Teljesen függünkbioszféráját alkotó több milliárd más élő organizmustól, amelyeknélkül nem tudunk túlélni. A csillagászati megfigyelések és a Föld geológiai feljegyzései egyértelműek:
az egyetlen bolygó, amely képes eltartani minket, az, amelyikkel együtt fejlődtünk. Nincs B terv. Nincs B bolygó. A jövőnk itt van.
Ekkor vagyunk a legboldogabbak
Mélyen legbelül, ösztönösen tudjuk, hogy a természetes környezetünkben vagyunk a legboldogabbak. Az erdőben töltött idő például tudományos vizsgálatok szerint csökkenti a stresszt, a szorongást és a depressziót, valamint javítja az alvás minőségét, így mind a fizikai, mind a mentális egészségünket ápolja. Nem kérdés tehát, hogy virágzó és egyedülálló bioszférára van szükségünk, amellyel együtt fejlődtünk, és amely csak itt, a mi bolygónkon létezik.
„Nincs B bolygó”
A legtöbben láttuk már ezt a mondatot egy aktivista házi készítésű plakátján, vagy hallottuk már a világ egy vezetőjétől. Pan Gimun, az ENSZ akkori főtitkára 2014-ben azt mondta: „Nincs B terv, mert nincs [B] bolygónk.” Emmanuel Macron francia elnök 2018-ban az amerikai kongresszushoz intézett történelmi beszédében visszhangozta őt.
Valójában azonban senki sem magyarázza meg, miért nincs másik bolygó, amelyen élhetnénk, holott a földtudományok és a csillagászat bizonyítékai egyértelműek.
A Mars a Föld egypetéjű ikertestvére
Az ilyen spekulatív álmodozások leggyakoribb célpontja a szomszédunk, a Mars. A Mars körülbelül fele akkora, mint a Föld, és a Napból érkező hőmennyiség 40 százalékát kapja.
A csillagászok szemszögéből nézve a Mars a Föld egypetéjű ikertestvére.
Bár az ember által vezetett Mars-küldetések valószínűnek tűnnek az elkövetkező évtizedekben, milyenek a kilátásaink a Mars hosszú távú lakhatóságára? A mai Mars egy hideg, száraz világ, nagyon vékony légkörrel és globális porviharokkal, amelyek akár hetekig is eltarthatnak. Az átlagos felszíni nyomás kevesebb mint 1 százaléka a földinek. A poros levegő nagyrészt szén-dioxidból áll, a felszíni hőmérséklet pedig a nyári 30 ºC-tól a téli -140 ºC-ig terjed – ezek a szélsőséges hőmérséklet-változások a Mars vékony légkörének köszönhetőek.
Ezzel szemben a Föld légköre csak 0,04 százalék szén-dioxidot tartalmaz, egy ennél jóval magasabb CO2-koncentrációjú légkört el sem tudnánk viselni. Bolygónk légköri nyomásával rendelkező terepen már az 1 százalékos CO2-szint is álmosságot okozhat az emberekben, és
ha elérjük a 10 százalékos szintet, akkor is megfulladunk, ha bőséges oxigén áll rendelkezésre.
A Mars légkörének megváltoztatása sem túl reális, kivitelezhetőbb lenne, ha a bolygó felszínén olyan lakókupolákat építenénk, amelyek belső körülményei alkalmasak a túlélésünkhöz. A belső és a külső légkör között azonban nagy nyomáskülönbség lenne. Az élőhelyen keletkező bármilyen rés gyorsan nyomáscsökkenéshez vezetne, mivel a belélegezhető levegő a vékony marsi légkörbe távozna. A Marson élő embereknek állandóan éberen kellene figyelniük az épületszerkezetek sérülésére, és a fulladás mindennapos fenyegetést jelentene.
Mi a helyzet más bolygókkal?
Az eddig felfedezett exobolygók többségét a NASA Kepler-missziója találta meg, amely négy éven keresztül 100 ezer csillag fényességét figyelte, köztük több mint 900, lakhatósági zónában lévő, Föld méretű bolygót.
A Földhöz hasonló megfigyelhető tulajdonságokkal rendelkező bolygók nagyon gyakoriak: 10 csillagból legalább egy ad otthont nekik, de tőlünk elképesztően messze. A szomszédunk, a Mars például átlagosan 225 millió kilométerre, amelyet egy űrhajós csapat legalább 162 nap alatt érne el.
Naprendszerünkön túl, a hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri eléréséhez 79 ezer év kellene.
Mégis, képzeljük el egy pillanatra optimistán, hogy találunk egy tökéletes földi ikertestvért. Ez a bolygó biztosan lakható, csak nem számunkra. Virágzó bioszférája van, rengeteg élőlénnyel, de nem olyan élettel, mint a miénk. Valójában a Föld történelmének mintegy 90 százalékában nem tudtunk volna túlélni a Földön; az oxigénben gazdag légkör, amelytől függünk, a bolygónk új keletű jellemzője.
Az ember kevesebb mint 400 ezer évvel ezelőtt jelent meg, és a Föld történetének kevesebb mint 0,01 százalékát éltük le. Az egyetlen ok, amiért a Földet ma lakhatónak találjuk,
az a hatalmas és változatos bioszféra, amely több százmillió éven át együtt fejlődött a bolygónkkal, és alakította a ma ismert otthonunkká.
Összetett életformák vagyunk, összetett szükségletekkel. Teljesen függünk más szervezetektől, ami a táplálékunkat és a levegőt illeti, amit belélegzünk. A Föld ökoszisztémájának összeomlása az életfenntartó rendszereink összeomlását jelenti. Mindazt, amit a Föld kínál nekünk egy másik bolygón, néhány emberöltőnyi idő alatt egyszerűen lehetetlen megismételni.
Óriási felfedezést tettek a Holddal kapcsolatban, olvasd el az alábbi cikkünkben.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
