Csabai Márta egészségpszichológus Aggódó testünk című könyve a szorongás egészségünkkel összefonódó aspektusait járja körbe: a modern világban középpontba kerülő egészség és jóllét nem megfelelő értelmezése során ugyanis könnyen mellékvágányra kerülhetünk. A szakemberrel az egészségszorongásról, tévutakról és áldozathibáztatásról is beszélgettünk.
A szorongásra kerülendő rosszként, bennünket korlátozó, gúzsba kötő tényezőként tekintünk, de ahogyan könyvében is olvasható, ez nem volt mindig így. Továbbá a szorongás és annak leküzdése előre is viheti az embert, személyisége fejlődésében segítheti. Miként változik percepciónk a szorongásról?
Amíg nem létezett a pszichológia, pszichoterápia területe, az orvostudomány sem tekintette kezelendő állapotnak a szorongást, mely azonban már a felvilágosodás korában kezdett mindennapi és tudományos problémaként is megjelenni, és ez a modernitásban folytatódott.
Korábban a vallásnak és a kisebb közösségeknek is volt egy szorongásoldó funkciója, például a katolikus gyónás keretében vagy közösségi rítusokkal lehetett csökkenteni szintjét.
Mára a nehezen kezelhető, nagymértékű információáradat felerősítette a szorongást, amely a tömegkommunikációnak köszönhetően is téma lett, és mivel már orvosilag is lehetséges a kezelése, akár gyógyszeresen, akár pszichoterápiával, így kezelendő problémaként jelenik meg.
Mikortól probléma az egyén szorongásszintje?
Ez egyrészt egyéni jellemzőktől függ, másrést szakmai konszenzuson alapul. Vannak mérőeszközeink, kérdőíveink, skáláink a szorongásszint meghatározására, de ezek a nagy átlaghoz viszonyítják az egyéni értékeket.
Az a fontos, hogy a szorongás gátló tényező-e az ember életében, vagy serkentő, hajtóerő, ami motivál.
Ez teljesen egyedi dolog, és annak kérdése is, hogy hogyan címkézzük, keretezzük, kezeljük saját szorongásunkat.
Az egészség mióta kiemelt téma szorongásaink közt?
Mindig fontos volt az emberek számára, hiszen a betegségektől vagy a haláltól való félelem természetes, örök dolog. Minél inkább kezelni tudják a betegségeket, annál inkább van az emberekben egy olyan törekvés, érzés, hogy ezeket el szeretnék kerülni.
Az egészség mint téma az orvostudomány és a jóllét fejlődésével került aztán igazán középpontba.
Manapság nem feltétlenül csak akkor gondoljuk magunkat egészségesnek, ha orvosilag nincs diagnózisunk: sokan hangsúlyozzák, hogy a testi-lelki jóllét azt is jelenti, hogy fejleszthető az, ahogyan magunkat érezzük a bőrünkben. Az új egészségfelfogás szerint nem a tünetmentesség a legjobb állapot, hanem számít az is, hogy én hogy vagyok – fontos, hogy egyre jobban érezzem magam, sőt, boldog legyek. Ez új megközelítés az egészséggel kapcsolatban, mely szerint nemcsak a betegség hiánya jelenti az egészséget, jóllétet, hanem az annál sokkal több.
Az egészség, a wellness és a selfness valóban beszédtéma, de az is, hogy a magyar lakosság nem tesz magáért, egészségi állapota messze van az ideálistól, sok a krónikus beteg és a káros szenvedéllyel élő ember. Nem ellentmondásos ez a helyzet?
Az egészségtelen ételek, az alkoholfogyasztás vagy a dohányzás részben stresszcsökkentő eszközök, ilyen értelemben
nem igaz, hogy nem teszünk semmit egészségünkért, csak az a valami, amit teszünk, nem teljesen hatékony, és nem az egészséget szolgálja.
A káros szenvedélyek valamennyi időre csökkentik a szorongást és a stresszt, de ez a fajta rizikómagatartás egy idő után függőséget tud kialakítani, és egyéb káros következményei is lehetnek. De nagyon sok összetevője van ennek: nemcsak igénytelenségről van szó, hanem arról is, hogy az emberek mennyire ismerik a lehetőségeiket, egyáltalán vannak-e lehetőségeik. Az egészséges életmód bizonyos anyagi eszközöket, időt, tudatosságot és olyan társas környezetet is feltételez, amiben az egészségesség érték. Mindezen felül pedig bizalmat a jövőben, amely fényében az ember azt gondolja, megéri neki ez a befektetés. Sok tényező eredőjeként alakul ki az, hogy valakinek milyen az életmódja, de ha ezeket a tényezőket megismerjük, befolyásolni is tudjuk őket.
A jó döntésekhez információ is szükséges, ebből pedig rengeteg van a mindenki zsebében lapuló okoseszközökön elért interneten. A hipochondria is az internetre költözött cyberchondriaként, ahogyan arról könyvében is ír, mániákusan faggatjuk dr. Google-t, amely nemcsak segítő válaszokat ad, hanem táptalajt is további szorongásainknak. Mióta létezik ez a jelenség?
A kifejezés nemrég született, a jelenség pár éve létezik. Mióta az internet mindenhol hozzáférhető a lakosság számára, az emberek elsődleges tájékozódási forrásként tekintenek rá, a közösségi médiában pedig sokszor szakmailag nem feltétlenül megalapozott információkat osztanak meg az emberek.
Kutatások eredményei szerint az emberek körülbelül fele nem megnyugszik internetes keresésének eredményétől, hanem még jobban szorongani kezd, mert gyakran az első tíz találat közt talál súlyos, potenciálisan halálos betegséget is.
Ez a szorongás továbbviszi a keresésben, még további nehezen értelmezhető, félelemkeltő információkat talál, vagy olyan módszereket, szereket próbál ki, amelyek időlegesen segítenek csak. Ezek esetleg újabb tüneteket okoznak, amelyekre újabb gyógyír szükséges. A cyberchondria függőséget is jelent, hisz az ember nem tudja abbahagyni a keresést, és ez a szorongást is fokozza.
Megijedünk, de nem az orvoshoz fordulunk, hanem tovább internetezünk: ez ismerős lehet a Covid érájából, amikor sokaknak nem is volt lehetősége orvossal konzultálnia tüneteiről. A pandémia növelte a szorongás előfordulási gyakoriságát?
Igen, a felnőtt lakosságban is, de különösen veszélyeztetettek lettek ebből a szempontból a fiatalok, a serdülők és a gyerekek. Ők először találkoztak olyan helyzettel, amire nemcsak nekik, de a felnőtteknek sem voltak megoldásaik.
A környezetükben levő felnőttek, az egész világ velük szorongott, és egymással sem tudtak úgy kapcsolódni, ami pedig számukra nagyon fontos ebben az életkorban.
Sokan az idősekért aggódtak, és a fizikai egészség szempontjából ők valóban sérülékenyebbeknek bizonyultak, de az ő megküzdési stratégiáik talán kipróbáltabbak voltak, a fiatalokat jobban megviselte ez az időszak.
Mindeközben olyan ezoüzenetekkel is szembesülhetünk, hogy a feszültséget, a félelmeket ne tartsuk magunkban, mert ezek révén saját magunk leszünk a felelősek megbetegedések kialakulásáért. Ez is lehet egészségszorongás alapja?
Az fontos, hogy felelősséget tudjunk érezni saját egészségünkért. Az önmenedzsment, az énhatékonyság valóban kiemelt jelentőségű: éreznem kell, hogy van kontrollom az egészségem felett, tudok információkat szerezni, kezembe vehetem a sorsom alakulását egészséges életmóddal, szűrővizsgálatokkal.
De az a nézet is előtérbe került mostanában, hogy „csak akarni kell, és meggyógyulhatsz”: ez egyfelől vágyteljesítés, mert jó lenne, ha ezt csak akarattal, mintegy varázsütésre meg tudnánk tenni, másrészt ez egy tudattalan védekezés.
Az a nem tudatos feltevés az alapja, hogy a másik biztos hibás, valamit rosszul csinált, azért betegedett meg, ebből adódóan én védve vagyok, ha nem hibázok. Benne van egyfajta mágikus gondolkodás is, és veszélyes, hogy ez felerősödött a közbeszédben. A pszichológiai tudatosság erősödésének örülhetünk pszichológusként, de ha ez áldozathibáztatásba megy át, és az érintetteket izolálja, elzárja a segítségkéréstől, azzal a következménnyel járhat, hogy sokan nem mennek orvoshoz, mert szégyellik, hogy betegek.
Egy súlyos betegségből való felépülés után kialakulhat akár PTSD – poszttraumás stresszzavar – is?
Előfordulhat ez is, ha a betegség folyamatához olyan negatív élmény, szorongás, kommunikáció kapcsolódtak, ami a szégyen, a traumatizáltság érzését keltette, vagy ha az érintett úgy érzi, hogy nincs túl a betegségen, az Damoklész kardjaként lebeg a feje fölött. De nemcsak poszttraumás stressz, hanem poszttraumás növekedés is jelentkezhet: a nehéz tapasztalatok, a betegséggel való megküzdés tudják az embert erősíteni. Sokszor átalakul ilyenkor az értékrend, előtérbe kerülnek olyan értékek, amelyeket korábban nem tudott megfelelően gondozni, előtérben tartani.
Mit tehet az egyén, ha észleli magán az egészségszorongás jeleit?
Ha olyan fokú a szorongás, hogy akadályozza a mindennapi életvitelt, akkor feltétlenül érdemes szakember segítségét igénybe venni – de nemcsak akkor érdemes segítő szakemberhez fordulni, ha már probléma van, hanem megelőzés, fejlődés céljából is. Fejleszthetők a megküzdési stratégiák, javítható az egészségmagatartás, és megtanulhat segítséget kérni, aki szakemberrel dolgozik.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
