A hipotézis egy 1971-es Nature folyóiratban publikált tanulmány megjelenéséhez vezethető vissza, amelyben egy adott kollégiumban élő 135 nő ciklusát vizsgálták bizonyos szempontok szerint. A kollégium négy folyosóból állt, szintenként nagyjából 25 lány lakott egy- vagy kétágyas szobákban. A kutatók nyolc cikluson keresztül figyelték a résztvevőket, az eredmény szerint pedig a szobatársak és a barátnők menstruációja bizonyos mértékben elkezdett egymáshoz igazodni.
Osztozhatunk egymás fájdalmában?
A fenti tanulmány szerzője, Martha McClintock pszichológus szerint a jelenség az együtt töltött időnek köszönhető, és a feromonokkal való kommunikációval magyarázható. Az utóbbi közel ötven évben azonban az úgynevezett társadalmilag befolyásolt szinkronizálást intenzíven kutatták nemcsak nők különböző csoportjaiban, de számos állatfajnál is megvizsgálták a jelenséget.
Az elmélet szerint ugyanis a menstruációs ciklus összehangolódásának lényege, hogy a nők egyszerre válnak szexuálisan befogadóvá, így – a legelterjedtebb verzió szerint – megelőzhető, hogy a nőstényeket mindig a domináns hím sajátítsa ki, ehelyett több hímmel is tudnak párosodni.
A jelenséget és az arra adott magyarázatot azonban egyre többen kérdőjelezik meg. Időközben kiderült például, hogy az eredeti tanulmány módszertani alapon kritizálható, másrészt több, embereket és állatokat is vizsgáló kutatásnak nem sikerült alátámasztani a korábbi elméletet.
Az elképzelés, miszerint az anyatermészet összehangolja a menstruációs ciklusunkat, azt jelentené, hogy az evolúció azoknak a nőstényeknek kedvez, akik a hímek szexuális dominanciája ellenében együttműködnek. És bár ez sokunk számára szimpatikus lehet, elég egyértelmű bizonyítékok utalnak arra, hogy ez csupán egy téves következtetésből született városi legenda.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
