„Én már csak ilyen vagyok” – az önismeret nem elég, tovább is kell lépni

Az önismeret alatt azt értjük, hogy az ember tisztában van magával, tudja a gondolatait, érzései nem lepik meg, látja, hogy mi megy neki könnyen, mik az értékei, és azt is tudja, hogy miben érdemes fejlődnie. Az érzelmi intelligencia is az önismeret körébe tartozhat. Ezek mind fontos dolgok. Ha nincs megfelelő önismeret, akkor a sikeresség esélye is kevesebb: nem lesz erő és energia a kitartáshoz, az újrapróbálkozáshoz. Érthetetlen és furcsa konfliktusok nehezítik majd az életet, és az ember rendre olyan reakciót kaphat a környezetétől, amin meglepődik. Jennifer Porter executive és business coach a Harvard Business Review-ban arról ír, hogy ha már megvan az önismeret, hogyan alakítható ez tovább önmenedzsmentté.

Vegyük egy kliense esetét, akit ő Ricknek nevezett, tegyünk hát mi is így. Szóval itt van ez a Rick, aki egy csapat vezetője, és rendszeresen kap olyan visszajelzést, hogy túl sokat beszél. Tisztában van ezzel a túlbeszélő szokásával, el is határozta már többször, hogy ellenáll a kísértésnek és csendben marad. Azt is tudja, hogy azért kellene csendben maradnia, mert így a csapata tagjainak több esélye lenne szóhoz jutni, a csendesebbek, meggondoltabbak is kifejthetnék álláspontjukat, és ezáltal közösen jobb döntéseket tudnának hozni. Mégis a legutóbbi coaching ülésen ismét arról számol be, hogy részt vett egy tizenöt fős értekezleten és az idő 30 százalékában ő beszélt. Utólag úgy értékeli a dolgot, hogy már megint túlbeszélte magát, de még itt sem áll le, coachának hosszan fejtegeti az értekezlet témáját, és azt, hogy miért kellett ott neki mindenképpen részletesen kifejtenie a véleményét. Porter azt mondja, Rick magas szinten áll önismeretben, pontosan tudja, hogy mi a szokása (túl sok beszéd), és ez hogyan hat a környezetére (elbátortalanítóan és passzivitásba taszítón) – de nem elég jó az önmenedzsmentben, azaz nem tud változtatni ezen a szokásán.

Nem tudom, a kedves olvasó hogy van vele, de én a saját életemből millió és millió példát tudnék hozni, hogy már nagyon jól tudom, hogy mit nem kéne és mit kéne csinálni, és mégis a régi rossz beidegződés alapján viselkedem vagy gondolkodom. Sajnos a rutinok, szokások, beidegződések makacs dolgok, az önfejlesztés pedig fáradságos és türelmet igénylő folyamat. De meglehet a siker még akkor is, ha sokára jön, éppen ezért nem érdemes feladni. Porter a következő folyamatot javasolja a sikeresebb önmenedzsment eléréséhez:

Légy jelen. Arra figyelj, ami ott és akkor történik, ne arra, hogy mi lesz holnap és hogy mi hangzott el 15 perccel azelőtt.

Legyél tudatában önmagadnak. Mit látsz, hallasz, érzel, csinálsz, mondasz vagy veszel éppen figyelembe?

Azonosíts több viselkedési lehetőséget. Mit szeretnél most csinálni? Mi lehet a következménye bármely, általad választott viselkedésnek? Milyen visszajelzéseket kaptál korábban ilyen viselkedésedről? Milyen egyéb viselkedési lehetőségek vannak? Olyanok is, amik éppen nem illenek hozzád, vagy nem akarod őket csinálni – de mi elképzelhető még?

Tudatosan válaszd ki azt a viselkedést, ami a leghatékonyabbnak, legeredményesebbnek tűnik az adott helyzetben. Még akkor is, ha nem ezt a legegyszerűbb megtenned.

Ricknek ez a folyamat az adott értekezleten így néz ki:

1. Légy jelen: „Erre a beszélgetésre koncentrálok, valóban meghallgatom mindenki észrevételét, és figyelek a történésekre.”
2. Légy tudatában önmagadnak: „Észreveszem, hogy izgatott vagyok és szívesen megosztanám az ötleteimet. Példát szeretnék mutatni. Azt is felismerem, hogy sok olyan ember van a teremben, aki próbál hozzászólni. Tudom, hogy hajlamos vagyok túl sokat beszélni, ami megakadályozhat másokat abban, hogy ők is részt vegyenek.”
3. Azonosíts több viselkedési lehetőséget: „Elmagyarázhatom az elképzeléseimet, hasznos kérdéseket tehetek fel, kérhetek másokat, hogy osszák meg az ötleteiket, vagy némán hallgathatok.”
4. Tudatosan válassz viselkedést: „Visszafogom magam, nem szólok hozzá, és inkább meghallgatom mások mondanivalóját. Annak ellenére, hogy nagyon szeretném megosztani az ötleteimet, többször elmondták nekem, hogy túl sokat beszélek és nem adok esélyt másoknak a közreműködésre. Ha most hallgatok, végre megadom ezt az esélyt másoknak is.”

Szokások megváltoztatása

Azért nehéz az önmenedzsment, mert többnyire nem azt a viselkedést kell választanunk, ami ösztönösen jön. Ha az ösztönös viselkedésünk lenne a legjobb, akkor nem beszélnénk menedzsmentről. Ha nem úgy viselkedünk, ahogy számunkra a legtermészetesebb, akkor kényelmetlen, rossz érzések jöhetnek elő bennünk – és ezekkel is meg kell küzdenünk. Érezhetjük magunkat kényelmetlenül, türelmetlennek vagy hozzá nem értőnek.

Egy-egy szokásunk megváltoztatása ráadásul még pluszenergiát is igényel. Mire valami szokássá válik, azaz agyunkban összeköttetés jön létre az inger-válasz között, robotpilótamódban tehetjük meg az adott dolgot, és ez időt és energiát spórol. Ha változtatni szeretnénk egy szokásunkon, az nemcsak erőfeszítésbe, rossz érzésekbe kerül, de még lassabbak is leszünk, egy ideig ügyetlenebbnek tűnünk. Mégis megéri megtenni ezt az erőfeszítést és rövid távú bénázást a hosszabb távú céljainkért.

Hogyan csináld?

Porter ahhoz is ad tanácsot, hogy hogyan változtathatunk a szokásainkon, előnytelen viselkedéseinken úgy, hogy az a lehető legkönnyebb legyen:

Határozd meg, hogy hol kezdesz bele az önmenedzselésbe. Nem kell rögtön az élet összes területén változtatni. Döntsd el, hogy melyek azok a helyzetek, ahol a leghamarabb megérné a változás, és csináld ott. Például Rick a munkahelyi értekezleteken kezdi azt, hogy kevesebbet beszél és többet figyel másokra.

Figyeld meg és tudatosítsd, hogy miért nehéz, miért nem megy. Mi okozza a nehézséget? Nem is vagy tisztában az adott helyzetben a viselkedéseddel? Tartasz attól, hogy butának tűnsz, ha nem mondod el (vagy éppen ha elmondod) az ötleteidet? Félsz a visszautasítástól? Félsz, hogy erőtlennek tűnsz? Sok oka lehet, és annak, aki a cselekvések pártján áll és a gyors megoldásokat kedveli, nehézkesnek tűnhet ez a tipródás – de nem érdemes kihagyni, hiszen így ismered meg a mozgatórugóidat.

Gondolkodj el azon, hogy milyen reakciók lennének benned a választott viselkedéseddel. Például Rick hogyan reagálna, mit érezne, ha szokása helyett nem elmondaná a megoldási javaslatait, hanem csendben maradna? Lehet, hogy elkezdene félni, hogy valaki más okosabbnak tűnik majd nála? Vagy attól tartana, hogy rossz döntést hoz a csoport, hiszen ő tudja a legjobb megoldást?

Készíts tervet. Világos, megcselekedhető és mérhető tervet arról, hogy hogyan fogsz változtatni a viselkedéseden. Például Rick megtervezheti, hogy egy ülésen hányszor szól hozzá, vagy limitálhatja a hozzászólásai időtartamát.

Gyakorolj. A régi szokásoknak kialakult idegi kapcsolataik vannak, az új szokásokhoz új kapcsolatokra lesz szükség, melyek az ismétlések számától alakulnak ki. Például Rick álljon le minden értekezleten a hatodik hozzászólása után, még akkor is, ha egy nagyon-nagyon fontos dolog jut eszébe. Sokszor, igen sokszor kell ezt elismételni, hogy új normává váljon. Közben érdemes mindig tudatosítani, hogy milyen érzés gyakorolni, mikor megy könnyebben, nehezebben.

Ismételd meg a folyamatot a 2. lépéstől. Tudatosíts, építsd be a külvilág visszajelzéseit, ha kell, módosíts a terven. Éppen úgy, ahogy ezt a tapasztalati tanulás modellje mutatja.

Természetes, hogy az ember nem akarja állandóan moderálni magát. Néha szeretne csak úgy létezni, ahelyett, hogy azon ügyködne, hogy hogyan legyen jobb. Ez rendben is van, de ha valaha változást szeretnénk az életünkben, éppen azért, mert erre jó okunk van, akkor érdemes a fenti modelleket követni a változtatáshoz.