Hulladékmentes menstruáció vagy egyszer használatos termékek? Érvek és ellenérvek

Egy nő élete során átlagosan 3000 napot, azaz több mint 8 évet menstruál. Ez alatt az idő alatt nagyjából 12 ezer eldobható terméket (tampont vagy betétet) használ el, ami körülbelül 150 kg-ot jelent fejenként. Máshonnan megközelítve a dolgot: ennyi betét elég lenne akár két minibusz megtöltéséhez is. És hogy miért fontos mindez? Mert az átlagot nézve a menstruációs termékek 90 százaléka műanyag: egyetlen betét annyi műanyagot tartalmaz, mint négy nejlonszatyor. Tehát ha környezettudatosságról és az általunk termelt hulladék csökkentéséről van szó, elkerülhetetlen beszélni róla.

Egy fokkal bonyolultabb a téma, mint lecserélni a műanyag zacskókat két-három tartósabb vászontáskára, hiszen ahány nő, annyiféle ciklus létezik. Ennek megfelelően nem lehet vita tárgya, hogy melyik menstruációs eszköz a legjobb, hiszen mindenkinek más válik be. Szerencsére ma már minden egyszer használatos terméknek van hulladékmentes megfelelője, sőt már a hozzáférhetőség sem okoz gondot, ezért a heti kérdésünk így szól: zero waste eszközök vagy a jól bevált tampon és betét?

A piszkos anyagiak

A női higiéniai termékek nemcsak a környezetre, de a pénztárcánkra is komoly terhet rónak. A szükséges görcsoldó és fájdalomcsillapító beszerzésén egyelőre sajnos nem tudunk spórolni, de a menstruációs termékeken igen: egy intimkelyhet nagyjából 4-5 doboz tampon árából már be tudsz szerezni, és 10 évig nem is kell újat venned. A mosható betétek ára 2-3000 forint között mozog, egy ciklushoz átlagosan 6-8 betétre van szükség, amit 5 évig biztosan használhatsz majd. Menstruációs bugyiból pedig elég, ha napi kettővel számolsz, ezek ára nagyjából 8-10 ezer forint között mozog, de biztos, hogy ezeket is hosszú évekig tudod használni. Hosszú távon tehát jobban járunk anyagilag, ha a hulladékmentes megoldások mellett döntünk.

Az összetevők pedig...

Nem vagy egyedül, ha fogalmad sincs, hogy mi minden kell az eldobható menstruációs eszközök előállításához – ezt ugyanis a legritkább esetben tüntetik fel a csomagoláson. Az eldobható termékek nemcsak rengeteg műanyagot, de különféle vegyszereket is tartalmaznak. Fehérítésükhöz például klórt használnak, továbbá a zselét, amit tartalmaznak, többnyire kőolajszármazékokból (polietilén) állítják elő. Emellett a legtöbb tampon alapanyaga általában pamut és/vagy műselyem. Gyártásuk során klórt, illatanyagot, felületaktív anyagokat és egyéb vegyi anyagokat is felhasználnak, a fehérítést dioxinnal oldják meg, a nedvszívó képességet pedig a polikarbonát növeli. A pamut alapanyaga, a gyapot az egyik legérzékenyebb haszonnövények közé tartozik, ezért évente többször permetezik gyomirtóval, rovarirtóval, gombairtóval. A tamponokat úgy tervezték, hogy jó nedvszívó képességűek legyenek, ennek köszönhetően azonban nemcsak a vért szívják magukba, hanem a jótékony baktériumokat is, amik egészségesen tartják a hüvelyflórát. Ha megváltozik belül a pH-érték, az növelheti a fertőzések és a gombás betegségek kockázatát.

Az alternatívák

Talán az egyik legismertebb zero waste női higiéniai eszköz az intimkehely. A legtöbb kehely 100 százalék orvosi szilikonból készült, a felszíne sima, így a baktériumok nem tudnak megtapadni rajta, és a legjobb, hogy védelmet nyújt akár 10-12 órán keresztül is. A tamponhoz hasonlóan még a hüvelyben összegyűjti a vért, de nem szívja magába (a jótékony baktériumokkal együtt), így nem okoz hüvelyszárazságot, sőt használata következtében fehérítővel kezelt műszáldarabkák sem maradnak a hüvelyben, és a TSS (toxikussokk-szindróma) előfordulása is szinte teljesen kizárható.

A mosható betétektől sokaknak azért tartanak, mert félnek, hogy olyan érzés viselni, mintha pelenkát hordanának. Akik viszont kipróbálták, határozottan állítják, hogy a bőrrel érintkező 100 százalék pamutnak köszönhetően kényelmes viselet, ráadásul maximálisan megbízható, használat után pedig elég kiöblíteni, majd a többi szennyessel együtt a mosógépbe dobni. A mosható betétek működési elvét követi a menstruációs bugyi is, amely jellemzően közepes és gyenge vérzés esetén ajánlott, illetve erős vérzés esetén kiegészítő megoldásként. A menstruációs bugyi mosható, újrahasználható, nem büdös, nem szivárog, és a viselése is olyan érzés, mintha egy basic fehérnemű lenne rajtad.

Nem mindig jó megoldás

Vannak nők, akik számára nem az a kérdés, hogy melyik terméket válasszák, hiszen a menstruációs szegénység Magyarországon is több ezer lányt érint. Ők rendszeresen hiányoznak az iskolából és később a munkából is, mert nem elérhetők számukra az alapvető női intimhigiénés termékek. A különböző kényszermegoldások kitalálása mellett komoly pszichés terhet is jelent számukra a nőiességük megélése, gyakran beszélni sem mernek a gondjaikról. A megfelelő tisztálkodási lehetőségek nélkül pedig fel sem merül a többször használatos termékek alkalmazása.

Azok, akik annak ellenére az eldobható termékek mellett döntenek, hogy megengedhetik maguknak az alternatív megoldásokat, általában a vér látványát hozzák fel ellenérvnek. Nem akarják látni, még annyi időre sem, amíg kimossák a használt terméket. Felmerül még, hogy macera lehet egész nap a táskánkban hordozni egy már használt betétet, egy munkahelyi bugyicseréről meg már nem is beszélve. Ezeken persze segíthet, ha fokozatosan áll át az ember a hulladékmentes megoldásokra, kitapasztalva, hogy mi az, ami az ő ciklusához a leginkább passzol. És hogy mi mindent érdemes még számításba venni? Megkérdeztem a szerkesztőség tagjait:

„Olvastam a szilikonkübliről és a mosható betétekről, utóbbiak ráadásul kreatívak és szépek, de amióta a gyerekem kinőtt a – szintén nem mosható – pelenkás korból, én nem vagyok hajlandó ezért pluszban mosni. Igaz, hogy a küblit nem is kell mosni, csak öblíteni, de ez iránti averziómat meg a szülésnek köszönhetem. Nagyon boldog vagyok a színes és eldobható betétekkel, lehetőleg olyat használok, amin szívecske van, ezzel is jelezve magamnak, hogy ilyenkor is szerethető vagyok. Mivel a lányom nemrég csatlakozott ehhez a negyven évig tartó gyönyörűséges jelenséghez, a fürdőszobában szó szerint hegyekben állnak a különböző méretű betétek. Egyszer lehet, hogy eljutunk a környezetvédelmi szempontokig, de egyelőre csakis a kényelem fontos – és a szívecskék.”

„Én nagyon támogatom, hogy itt is elkezdjük a zero waste-re törekvést, hiszen rengeteg szemetet termelünk ezzel is, de számomra egyelőre csak a kehely az, ami szóba jöhet, és amit használok is. Próbáltam a mosható betétet is, de eleve csak akkor, ha napközben (idegen helyen) nem kell cserélni, mert az tuti, hogy használtan nem rakom be a táskámba, és szerintem ezzel nem vagyok extra finnyás, mindennek van határa. Nekem a mosásával nincs bajom egyébként, de van vele egy másik baj: hosszanti irányban nem lehet rögzíteni, ezért előre-hátra csúszkál, szóval nem az igazi, sőt ez nagy baj, nekem kizáró ok.”

„Én úgy vagyok vele, hogy nagyon támogatok mindenkit, aki ilyen menő dolgokat használ, csak én még nem tartok itt. Nem tartom undorítónak a mosós textileket vagy ilyesmi, csak én ilyenekben nagyon szégyenlős vagyok, és kb. kevés szörnyűbb dolgot (kis túlzással) tudok elképzelni, mint hogy valahogy kiesik a táskámból az otthoni mosásra váró cucc. Amúgy nem feltétlenül ezt gondolom a fenntarthatóság felé teendő legelső lépésnek, de mindenképpen ki fogom próbálni hamarosan, hogy tudjam, mennyire élhető a dolog. És ha az, akkor rajtam nem fog múlni.”

„Sokáig viszolyogtam a zero waste megoldásoktól, de úgy egy éve a műanyagmentes júliustól megihletődve vettem néhány mosható betétet. Elsőre elég drágának tűntek, és macerásnak találtam a mosogatásukat, de rájöttem, hogy viszonylag hamar behozzák az árukat, soha nem lehet belőlük kifogyni (tipikusan az az ember vagyok, aki akkor jön rá, hogy valami el fog fogyni, amikor már csak az üres csomagolását találja meg), és nem olyan nagy kaland használat után elmosni őket, mint ahogyan hittem. Azóta is használom őket, bár inkább csak akkor, amikor otthon dolgozom (mostanában ez gyakran előfordult), és ha a városba megyek, inkább a klasszikus (eldobható) megoldásokkal élek. Az eddigi hulladékmentes kalandjaim egyik nagy tanulsága az volt, hogy semmit sem kell erőlteteni, nem kell tökéletesen zero waste élni és működni, ha pedig nem megy, inkább feladni az egészet. Teljesen rendben van, ha nem tudunk mindent bevállalni, a lényeg, hogy próbálkozzunk, és találjuk meg azokat a megoldásokat, amik számunkra és a Föld számára is a lehető legjobbak."