A krónikus szorongás és a gazdasági nehézségek miatt még azokban a háztartásokban is komoly fenyegetésként jelenik meg a koronavírus, ahol egyelőre nincsenek fertőzöttek, vagy legalábbis olyan személy, aki tüneteket mutatna. Ráadásul az önmagunk fizikai izolációjára vonatkozó szabályok felerősíthetik a krízishelyzet lelki jóllétünkre gyakorolt negatív hatásait. Járványpszichológiai sorozatunk záró részében a stresszel való megküzdés, a magány elviselése és a konfliktuskezelés témájában emelünk ki gyakorlati szempontokat, hogy könnyebb legyen átvészelni az előttünk álló hónapokat.
Járványpszichológiai sorozat a Díványon
A koronavírus-járvánnyal szemben csak akkor vagyunk képesek hatékony válaszokat adni, ha összefogunk. Ez a tudományos világra éppúgy igaz, mint az élet más területeire. Persze az orvosoknak, biológusoknak kiemelt szerepe van a vírus sajátosságainak megértésében, ezáltal a kezelési módok azonosításában, az ellenszer kifejlesztésében. Ugyanakkor minden terület hozzá tud járulni a védekezéshez a saját tudásanyagával. Mivel a krízis maga komoly pszichés megterheléseket ró ránk, illetve a kezeléséhez tömegek viselkedésváltozására van szükség, így a társadalom- és viselkedéstudományok kitüntetett fontossággal bírnak abban, hogy a lehető legoptimálisabb járványügyi válaszokat adjuk.
Ezt felismerve látott hozzá Jay Van Bavel (New York-i Egyetem) és Robb Willer (Stanford Egyetem) a releváns kutatási területek áttekintéséhez, amely kezdeményezéshez végül 34 kollégájuk csatlakozott a világ számos előkelő kutatóintézetéből. A közös munka eredménye egy olyan tanulmány lett, amely a már meglévő lélektani ismeretek összegzésével igyekszik felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy az intézkedések megtervezése, kivitelezése, kommunikációja során vegyék számításba az emberi működés jellemzőit. Hogyan lehet egy több millió főből álló, alapvetően szétszakadt társadalomban felerősíteni a proszociális, azaz a segítő viselkedéseket? Hogyan lehet elérni, hogy a félelem és az ellenségeskedés helyett az együttműködés domináljon? Mit lehet kezdeni a magánnyal és a szorongással? Hogyan lehet támogatni a közösség leginkább sérülékeny tagjait? Legújabb sorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ. A cikkekben említett témákhoz tartozó hivatkozásokat Bavel és Willer eredeti munkájában találjátok, az alábbi linken.
#1 Fizikai távolság, érzelmi közelség lehet a cél
A koronavírus ellenszerének hiányában logikus lépésnek tűnik a járvány lassítása, amit a fizikai távolságtartás növelésével igyekeznek megoldani a társadalmak. Az új viselkedési normák azonban összeütközésbe kerülhetnek azzal az alapvető emberi szükségletünkkel, hogy tartozzunk valahová. Kutatások szerint a társas kapcsolódás segít szabályozni az érzelmeinket, megküzdeni a problémáinkkal, és reziliensnek maradni a nehéz időkben. A magány viszont általában súlyosbítja a stressz okozta terheket, és gyakran ártalmas a mentális, a szív-érrendszeri vagy az immunológiai egészségünkre nézve. Ráadásul azok az idős emberek, akik a Covid-19-megbetegedések szempontjából is veszélyeztetettebbek, sokszor jobban ki vannak téve az egyedüllét kínzó hatásának is. A hosszú távú negatív pszichés következmények azonban különböző stratégiákkal kivédhetők.
Nagyon fontos például tudatosítanunk magunkban, hogy egyáltalán mit jelent a magány. Pszichológiai szempontból egy olyan szubjektív állapotot értünk alatta, amikor valaki azt éli meg, hogy nincsen elég társas kapcsolódás az életében. Ez gyakran nem esik egybe azzal, hogy mennyi ember van körülöttünk a fizikai térben. Talán te is megtapasztaltad már, hogy milyen egy tömegben vagy egy összejövetelen magányosnak lenni, míg más esetekben akkor sem kerített a hatalmába ez az érzés, amikor teljesen egyedül voltál. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a járvánnyal szembeni védekezés csak a fizikai távolságtartást teszi szükségessé: lényeges, hogy érzelmileg továbbra is közel tudd érezni magadhoz a szeretteidet, és jelentésteli kötődéseket tarts fenn.
#2 Nem mindegy, hogy hogyan használod a kütyüket
Az online interakciók növelhetik az összekapcsolódás érzését. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a támogatás nyújtása és annak elfogadása is fokozhatja a lelki jóllétünket. Ugyanakkor a tudósok arra is felhívják a figyelmet, hogy közösségi média passzív használata, például a hírfolyamunk állandó görgetése, nem járul hozzá a társas kapcsolódás érzéséhez. Ehelyett olyan technológiákat érdemes célzottan használni, amelyek 1) információban gazdagok, többféle modalitásra kiterjednek (hallás, látás) 2) jelen időben történnek 3) kétszemélyesek. Ezek a jellemzők bizonyultak a leghatékonyabbnak abban, hogy megteremtsék az empátia és a kapcsolódás lehetőségét. Fontos odafigyelnünk azokra is, akik nem ismerik ki magukat annyira az online videóbeszélgetéseket lehetővé tevő platformok, applikációk világában. Kis segítséggel ők is profitálni tudnak a digitális kapcsolódás előnyeiből.
Izgalmas kérdőíves kutatáshoz keresnek résztvevőket
Mennyire alakultak át a közösségimédia-használati szokásaink a járvány kirobbanása óta? Hogyan segít a különböző digitális felületek használata a krízissel való megküzdésben? Ezeknek a fő kérdéseknek igyekeznek most utánajárni az ELTE-PPK Szociálpszichológia Tanszékének munkatársai. A dr. Ujhelyi Adrienn egyetemi adjunktus és Fejes-Vékássy Lili PhD-hallgató által vezetett vizsgálat egy online kérdőív kitöltéséből áll, amelyet az alábbi linkre kattintva érhetsz el. A válaszadás maximum 15 percet vesz igénybe, a kutatók minden résztvevőnek örülnek, a kapott adatokat pedig anonim módon dolgozzák fel.
#3 Kalibráljuk újra az elvárásainkat
A pandémia hatására kialakuló mentális fáradtság miatt egyre gyakrabban érezhetjük magukat dühösnek, ingerlékenynek. Amikor az egy háztartásban élők közül mindenkiben hosszú hetek, akár hónapok óta gyülemlik a feszültség, az könnyen agresszivitáshoz vezethet még az alapvetően egyenrangú kapcsolatokban is. Az állandó összezártságon túl az anyagi nehézségekből származó feszültség is növelheti a párkapcsolati konfliktusokat, a tanulmányok szerint főleg azért, mert az érzelmi kapcsolódásról a logisztikai megfontolások irányába tolja az interakciók tartalmát. Ha pedig amúgy is ki vagyunk merülve, fogytán van az empátiánk és a türelmünk, akkor még nehezebben oldjuk meg veszekedés nélkül a kényelmetlennek ígérkező beszélgetéseket.
Arra is vannak kutatási adatok, hogy a nagy stresszorok (például természeti katasztrófák) új irányokat hozhatnak az intim kapcsolatokban. Az 1989-es Hugó hurrikán hatására például mind a válások, mind a házasságok, mind a gyerekek száma megnőtt a leginkább érintett területeken. Ahhoz, hogy a nehéz időkben is ápolni tudd a szeretetkapcsolataidat, érdemes két fontos szempontból újragondolnod az elvárásaidat: 1) téves elképzelés, hogy a nagy és igaz szerelem onnan ismerszik meg, hogy a koronavírus idején is konfliktusmentesen, gördülékenyen működik minden. Ez óriási túlzás, nem érdemes azt várnod, hogy a mostani lesz a kapcsolatotok legszenvedélyesebb, legbékésebb vagy legromantikusabb időszaka. 2) őrizzétek meg az elvárásaitokat azokon a területeken, ahol a kapcsolat a járványügyi helyzetben is teljesíteni tud. Segítsétek egymást például őszinte kommunikációval, munkamegosztással, egymás terének és egyedüllét iránti igényének tiszteletben tartásával.
#4 Azzal foglalkozz többet, amit kontrollálni tudsz
Egyértelmű, hogy egy világjárvány idején nem lehet elkerülni a stresszt. Noha a helyzetet magát nem tudjuk kontrollálni, azt igen, hogy mi mit gondolunk róla, hogyan viszonyulunk hozzá. Ez persze nem azt jelenti, hogy bagatellizálnunk kellene a fenyegetés nagyságát, hiszen reális veszélyről van szó. Ugyanakkor ha képesek vagyunk a szituáció egyes elemeiben kihívást vagy tanulási potenciált látni, annak sokrétű pozitív hatásai lehetnek, hiszen a kogníciónk, az érzelmeink, a testi működésünk és a viselkedésünk össze van huzalozva egymással. Ez azt jelenti, hogy a rendszer egyes részeinek megváltoztatása hatni fog az összes többi részre is: tehát ha adaptívabb gondolkodásmódot alkalmazunk, akkor jó eséllyel több pozitív érzelmet fogunk átélni, aktívabb megküzdést mutatunk, a testünk pedig kevesebb, stresszből eredő fiziológiai tünetet produkál majd.
Lényeges szem előtt tartanunk azt is, hogy a krízis szó egyszerre jelent veszélyt és esélyt is. Az életünk eddigi kereteinek szétesése tehát arra is lehetőséget ad, hogy visszatérjünk az alapokhoz: ráébredjünk arra, hogy mi az, ami igazán számít nekünk, elmélyítsük az emberi kapcsolatainkat, ismét értékeljük az életet, és idővel olyan új dolgokba vágjunk bele, amiket mindig is szerettünk volna kipróbálni, de eddig soha nem volt bátorságunk megtenni az első lépéseket hozzá.
