Napjainkban emberek milliárdjainak közös tapasztalata a vírus terjedése elleni küzdelem a világ minden táján, de az egyes országok eltérő kulturális sajátosságai, gazdasági helyzete vagy politikai berendezkedése miatt különbözhet az, ahogyan a lakosság többsége megéli a pandémiát. Míg Türkmenisztánban például a koronavírus szó kimondását is betiltották, addig a francia kormány 20 ezer hotelszobát bérelt ki, hogy segítséget nyújtson a családon belüli erőszak áldozatainak.
Mindebből természetesen az következik, hogy az egyes országokban készült pszichológiai kutatások eredményei nem egy az egyben adaptálhatók más nemzetekre. Ugyanakkor Kína több hónappal előttünk jár a koronavírussal kapcsolatban, így érdemes lehet odafigyelnünk a kutatóik által megosztott tapasztalatokra. Az alábbiakban egy olyan tanulmányt mutatunk be röviden, amely március végén jelent meg a Psychiatry Research nevű szaklapban.
#1 Kiket és miről kérdeztek a kutatók?
Wenjun Cao és munkatársai a Hupej tartományban lévő Changzhi-i Orvosi Egyetem 7143 diákját vonták be a vizsgálataikba. A hallgatók 67 százaléka nő volt; közel 44 százalékuk vidéki környezetben élt; 95 százalékuk pedig a szüleihez költözött vissza a járvány idején. A résztvevők egy tesztcsomagot töltöttek ki, amely a demográfiai adataik (például nem, vallás, lakóhely, szülők bevétele stb.) mellett a vírussal kapcsolatos gondolataikra és a preventív viselkedéseikre (például társas távolságtartás, kézmosás, fertőtlenítés) kérdezett rá. Ezenkívül azt is pontozták a személyek (egy GAD-7 nevű mérőeszközön), hogy a szorongás egyes tüneteit milyen intenzitással észlelték magukon az elmúlt 2 hétben.
#2 Ezek a faktorok jártak együtt nagyobb mértékű szorongással
A tudósok azt az eredményt kapták, hogy a megkérdezett egyetemisták közel egynegyede mutatott szorongásos tüneteket a járvány hatására: 21,3 százalék enyhe; 2,7 közepes; 0,9 százalék pedig súlyos szorongásról számolt be. Ennek a nem túl magas aránynak talán az lehetett az oka, hogy a vizsgálat időpontjában a résztvevőknek (még) nem nagyon volt olyan családtagjuk, ismerősük, akiről tudták volna, hogy fertőzött. A résztvevők 0,55 százalékánál viszont, akik jelezték, hogy ismernek koronavírussal diagnosztizált személyt, jelentősen megugrott a szorongás szintje. Az alábbiakban összefoglaljuk a rizikófaktorokat:
- fertőzött családtag, ismerős: ebben az esetben a személy nehezebben tudja eltávolítani magától a vírust, sokkal közelebb érzi magához a fenyegetést, aggódik a szerettei és a saját egészségi állapota miatt;
- iskolai tanulmányokkal kapcsolatos aggodalom: a szorongást fokozta, amikor az egyetemisták úgy élték meg, hogy fennforgások vannak az egyetemen, bizonytalanná vált, hogy miként tudnak tanulni, vizsgázni, diplomát szerezni;
- mindennapi élet fennakadásai: amikor azt tapasztalták, hogy a járványügyi intézkedések fenekestül felforgatják a megszokott rutinjaikat, teljesen megváltoztatják az addigi életüket, illetve nagymértékben korlátozzák őket.
#3 Mi jelenthet védelmet?
A kutatók olyan ún. protektív faktorokat is azonosítottak, amelyek jelenléte esetén kisebb esély volt arra, hogy növekedjen az emberekben a szorongás. Ezek a következők voltak:
- városi környezet: bár a nagyobb népsűrűség mellett potenciálisan jobban terjed a vírus, a városokban lakó egyetemisták mégis kevesebb szorongásról számoltak be. A szerzők ezt azzal magyarázzák, hogy az ott élőknek több gazdasági, kulturális és információs eszközük lehet a megküzdéshez, mint a faluhelyen élő embereknek;
- stabil családi bevétel: a járványügyi helyzet extra pszichés terheket ró mindazokra, akiket átmenetileg vagy tartósan anyagi hátrány ér, ők vagy egy családtagjuk elveszíti a munkáját, kiesik a bevételük, nem tudják, hogy miből fognak megélni;
- együtt élni a szülőkkel: a résztvevőknek sokat segített a szorongással való megküzdésben a szüleik közelsége és gondoskodása, illetve az, hogy kölcsönösen oda tudtak figyelni egymásra. Fontos szem előtt tartani azonban azt is, hogy az otthon sok ezer ember számára nem a biztonságot jelenti, hanem a folyamatos erőszak színterét;
- társas támogatás: régóta ismert jelenség a pszichológiában, hogy az emberek közötti megnövekedett távolság, illetve a kommunikáció csökkenése rendszerint magasabb szintű szorongással jár együtt. Ez ebben a kutatásban is bebizonyosodott: azok az egyetemisták, akik azt élték meg, hogy számíthatnak másokra, van kihez fordulniuk, meg tudják osztani a bennük kavargó érzéseket, kevesebbet szorongtak. Nagyon fontos tehát, hogy az ún. társas távolságtartás csak a fizikai térben valósuljon meg: ha teheted, továbbra is kapcsolódj a szeretteidhez, szervezzetek virtuális találkozókat, vagy beszélgessetek telefonon.
