Ezért engedd meg magadnak, hogy kizökkentsen a járvány

A globális katasztrófák megváltoztatják a világot. Még ha pár hónap alatt le is tudjuk küzdeni a koronavírus első hullámát, a járvány sokrétű hatásai várhatóan még hosszú évekig, akár évtizedekig velünk maradnak. Fontos belátnunk, hogy nemcsak átmeneti időszakról van szó, amit ki kell bekkelni, hanem arról, hogy egyszerűen nem fogjuk tudni úgy folytatni az életünket, mintha ez az egész meg sem történt volna. Lehet, hogy pillanatnyilag könnyebb az ellenkező hitbe kapaszkodni, és kifejezetten jó érzés belekergetni magad a munkádba vagy más típusú tevékenységekbe. Ugyanakkor az elfoglaltságok hajszolása a tagadás egy formája is lehet, amellyel a kialakult helyzettel való szembenézést, valamint az önmagad és az erőforrásaid újraszervezését késlelteted. 

Ez az egyik fő állítása Aisha S. Ahmad a The Chronicle oldalán nemrég megjelent cikkének. A szerző jelenleg a Torontói Egyetem politikatudományi adjunktusa, eddigi terepmunkáit főként háború sújtotta térségekben, köztük Afganisztánban, Szomáliában vagy Libanonban végezte, de megtapasztalt természeti katasztrófákat, járványokat, szegénységet és fogságot is. Az irgalmatlanul nehéz fizikai és pszichológiai körülmények ellenére jelentős, a szakma elismerését kiváltó kutatásokat tudott letenni az asztalra, így ha valakinek, hát neki komoly gyakorlata van az extrém viszonyokhoz való hosszú távú mentális alkalmazkodásban. Az alábbiakban az ő ajánlásait tolmácsoljuk – ahogyan Ahmad mondja, vedd ki belőlük azt, amit hasznosnak találsz, a többit pedig nyugodtan engedd el.

#1 Először biztonságos alapok kellenek

A krízis első pár napja, hete kritikus időszak: ilyenkor kiemelten fontos, hogy legyen tered az alkalmazkodáshoz. Teljesen természetes, ha nem vagy jól, tompának, elveszettnek érzed magad, netán összecsapnak a fejed felett a hullámok. Oké éjszaka felriadni, oké túl keveset vagy túl sokat enni, és az is oké, ha képtelen vagy élvezni az online jógaórákat. Teljesen érthető, ha pár hét alatt nem álltál még át egy más működésmódra, ha sokszor döcög a gépezet. Mindez inkább azt jelzi, hogy nem vagy tagadásban, és megengeded magadnak, hogy megdolgozd a szorongásaidat. Ha jobban belegondolsz, furcsa is volna, ha zavartalan jókedved lenne egy ekkora méretű fenyegetés idején.  

Ahmad szerint ebben az első szakaszban főleg az élelemre, az otthonodra, a szeretteidre és a testmozgásra érdemes odafigyelni. Most a fizikai és az érzelmi biztonságod megteremtése legyen a fő prioritás: a produktivitásra, önmegvalósításra irányuló külső nyomást érdemes félretenni, kiszűrni, mint valami kellemetlen zajt. Ezekre figyelj oda különösen: 

1. Tedd rendbe az otthonodat: mivel a négy fal között fogod tölteni az időd jelentős részét, fontos, hogy az élettered rendezett és kényelmes legyen. Szerezd be a megfelelő élelmiszereket az éléskamrádba (de nem kell túlvásárolni magad!), takaríts ki, rendezd be a munkaállomásodat, a pihenősarkodat. 
2. Legyen egy csapatod: bárkivel is karanténoztad össze magad, mindenképpen egy egész csapatra lesz szükséged ahhoz, hogy elviselhetőbbé tedd az izolációt. Dolgozzatok ki arra vonatkozó stratégiákat a családoddal, a barátaiddal, a kollégáiddal, a szomszédaiddal, hogy miként tudjátok tartani a kapcsolatot. A társas távolságtartásnak ugyanis elég csak a fizikai térben megvalósulni. Lényeges, hogy rendszeresen tudj telefonálni a szeretteiddel, vagy találkozni velük a virtuális térben. Biztosítsd be magad, hogy nem leszel egyedül, és mindig lesz kihez fordulnod. 
3. Légy türelmes magaddal: előfordulhat, hogy egészen konkrét elképzeléseid vannak arról, hogy hogyan kellene viselned a helyzetet, miket kellene érezned, hogyan kellene reagálnod. Amikor azonban azt tapasztalod, hogy a valóságban sokszor zaklatottabb, ingerlékenyebb, lassabb vagy ennél, azt egyfajta kudarcként éled meg. Lényeges, hogy ne legyenek negatív érzéseid a negatív érzéseid miatt. Teljesen természetes, hogy hat rád a mostani helyzet. Ha időnként szomorúnak vagy tehetetlennek érzed magad, az nem a gyengeség jele. 
4. Támogass másokat: nem biztos, hogy egy világjárvány idején a munkádnak kell az első számú prioritásnak lennie az életedben. Vannak olyan szeretteid, akik kórházban, boltban, patikában vagy a szociális ellátórendszerben dolgoznak? Szuper, ha az energiáid egy részét arra fordítod, hogy őket támogatni tudd. Fontos odafigyelned azokra is, akik nálad nagyobb veszélynek vannak kitéve. Érdemes mérlegelni azt, hogy az időd egy részében most inkább őket segíted bevásárlással, beszélgetéssel, közös online programok szervezésével.

#2 A mentális átálláshoz idő kell 

Azzal, hogy biztonságba helyezted magadat és a csapatodat, egyfajta stabilitás jöhet létre az életedben. Hidd el, egy idő után az agyad – ez a csodálatos, kreatív, reziliens szerv – elkezd majd alkalmazkodni az új körülményekhez, és idővel ebben a nehéz helyzetben is képes leszel magas színvonalú mentális teljesítményt nyújtani. De lényeges, hogy ne akard siettetni a folyamatot, és számolj azzal is, hogy menet közben lesznek visszaesések, mert a fejlődés rendszerint nem lineáris. Inkább mondj le a hatékonyságról, de legyél önazonos, és maradj kapcsolatban az érzéseiddel: éld meg őket, foglalkozz velük, dolgozd meg őket. Ez persze sok alázatot és türelmet igényel. De érdemes az igazi belső változásra fókuszálni, nem csak a helyzet megúszására. Engedd meg magadnak, hogy a járvány kizökkentsen, belassítson, és hasson arra, ahogyan a világot szemléled. Ki tudja, talán a történtek hatására képesek leszünk lebontani a hamis és káros előfeltevéseink egy részét, hogy a helyükre bátor, innovatív ötletek áramolhassanak be.  

#3 Ezután jöhet némi produktivitás

Ha elég erősek az alapjaid, akkor érdemes hetente tervet készítened, amelyben továbbra is a csapatod biztonsága és támogatása a prioritás, de már egyre nagyobb helyet tud kapni a munkád is. Idővel talán azt is észreveheted, hogy a dolgok ismét egyre természetesebbnek hatnak, újra értelemmel dúsul fel a munkád, és könnyebben tudsz visszamondani vagy átalakítani folyamatban lévő feladatokat. A rugalmasság már csak azért is fontos képesség most, mert napról napra alakulhat a helyzet, módosulhatnak a járványügyi intézkedések. A lényeg, hogy igyekezz nem visszacsúszni a tagadásba, hanem tarts ki a mentális átállás iránti elköteleződés mellett: legyen hited a folyamatban, a tanulási potenciálban. Időnként persze hasznos, ha konstruktív módokon – például olvasással, filmnézéssel, testmozgással – el tudod terelni a figyelmedet, hogy pihenni, töltődni tudj. 

Készülj arra, hogy sokáig fog tartani 

Lényeges megértened, hogy a mostani helyzet egy maraton: muszáj ügyesen beosztanod az energiáidat, hogy végig bírd a megterhelést. Ha most elkezdesz ész nélkül sprintelni, a hónap végére az út mentén fogsz öklendezni. Érzelmileg készülj inkább arra, hogy a járvány 12-18 hónapig is eltarthat. Maximum kellemes meglepetés ér, ha előbb vége van. Most azon dolgozz, hogy meg tudd alapozni a testi-lelki jóllétedet, a derűdet, a produktivitásodat az extrém körülmények dacára. Az az igazság, hogy senki nem tudja, hogy mindez meddig fog tartani. Persze el fog jönni a nap, amikor visszatérhetünk az iskolákba, a kávézókba, a mozikba, és újra megölelhetjük mindazokat, akiket szeretünk. 

Az elfogadáson keresztül vezet az út

Ahhoz, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel jöjjünk ki a krízisből, be kell látnunk, hogy a világ örökre megváltozott. Bár a tagadás a gyászfolyamatokra jellemző, teljesen természetes első fázis, fontos, hogy ezt idővel meghaladjuk, és ebben a mostani, megváltozott realitásban legyünk képesek újradefiniálni magunkat. Ha ez sikerül, akkor talán olyan dolgokat tanulunk, olyan barátságokat kötünk, olyan projekteket indítunk be, amelyeket ma még el sem tudunk képzelni.