George Everly a neves John Hopkins Egyetem egyik oktatója. Több évtizedes pszichológiai praxisa során rengeteg olyan tehetséges emberrel találkozott, aki azzal a problémával kereste fel, hogy az életútja a benne levő potenciál ellenére sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Everly arra lett figyelmes, hogy jellegzetes gondolati és viselkedési mintázatok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki nem olyan életet él, amilyet igazán elképzelne magának. A Psychology Todayen megjelent írásában gyűjtötte össze a 8 leggyakoribb önszabotálási módszert, amivel eleve kudarcra ítélhetjük magunkat. Neked mennyi ismerős belőle?
#1 Mindig mindenkinek a kedvére akarsz tenni
Ha azt a célt tűzöd ki magad elé, hogy mindig, mindenki, minden helyzetben kedveljen, lehetetlen küldetésre vállalkozol. Természetesen bizonyos helyzetekben fontos hallgatnunk a többiektől jövő visszajelzésekre, de az is lényeges, hogy ne teljes mértékben mások véleményétől függjön az önértékelésünk. Az együttműködés mellett épp annyira érdemes megtanulni nemet mondani, képviselni az érdekeidet, konfrontálódni és kezelni mások csalódottságát. Ez nem önzőség, hanem a saját határaid védelme és az önmagadért való felelősségvállalás.
#2 Hirtelen felindulásból cselekszel
Ne hagyd, hogy időkényszerbe hozzanak. Néha úgy érezhetjük, hogy gyorsan kell döntést hoznunk, mert a másiknak ez a kényelmes. Ne menj bele ebbe a játszmába! Hacsak lehet, tarts szünetet az impulzusod (késztetésed) és a konkrét cselekvés között. Lassulj le, lélegezz mélyeket, használj átgondoltabb döntéshozatali stratégiákat. A megérzéseink néha kifejezetten hasznosak, azonban könnyen tévútra is vihetnek minket. Válogasd meg jól, hogy mikor hallgatsz rájuk.
#3 Folyton halogatsz
A teljes bizonyosság pillanatára várni néha racionálisnak tűnhet, azonban ez alatt az idő alatt sok lehetőséget is eltékozolhatsz. Ráadásul a teljes bizonyosság pillanata csak ritkán jön el – vagy egyáltalán nem. Egy idő után egyszerűen el kell kezdeni cselekedni: ki kell menni vezetni a forgalomba, el kell kezdeni a munkát, meg kell írni azt a szöveget. Közben még mindig lesz lehetőséged a javításra, a fejlődésre. A halogatás persze sok mindenről szólhat: önbizalomhiányról, túlvállalásról, motiválatlanságról, szorongásról, önsorsrontásról vagy éppen perfekcionizmusról. Nálad mi lehet a háttérben?
#4 Rettegsz a kudarctól
A hibázástól való félelem gyakran teljesen megbéníthat minket. Retteghetünk attól, hogy nem vagyunk elég jók, és mások számára is kiderül a totális alkalmatlanságunk. Ha viszont nem teszel semmit, akkor elmegy melletted az élet, és értékes fejlődési lehetőségekről maradsz le. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a személyes és a szakmai áttöréseket sokszor valamilyen krízis szokta megelőzni, amit a személy aztán sikeresen old meg, hogy egy magasabb szinten álljon össze a rendszere. Ugyanakkor semmilyen pozitív széria nem tart örökké, legyen szó munkáról vagy párkapcsolatokról. Ezt így fogalmazza meg Brené Brown bátorságkutató: „Ha elég bátrak vagyunk, elég gyakran, akkor a bukás elkerülhetetlen; a sebezhetőség így működik. Amikor elszánjuk magunkat arra, hogy megmutatjuk magunkat és megkockáztatjuk a bukást, gyakorlatilag a bukásra szánjuk el magunkat. Merni nem azt jelenti, hogy hajlandó vagyok a bukást kockáztatni. Ha merünk, azzal azt mondjuk: biztosan tudom, hogy bukni fogok, de így is benne vagyok. Lehet, hogy bátraké a szerencse, de a kudarc is.”
#5 Azt hiszed, hogy meg kell érkezned valahova
Veled is előfordult már, hogy úgy érezted, ha elérsz vagy megkapsz valamit, akkor utána egy csapásra minden sokkal jobb lesz? Aztán rá kellett döbbenned, hogy az ebből származó örömöd viszonylag rövid életű, és visszatérnek az eredeti problémáid. Ezután új célokat találtál ki, és minden kezdődött elölről. Persze fontos, hogy folyamatosan motivált legyél és fejlődni tudj, de a teljesítmény körein túl arra is érdemes odafigyelned, hogy ne csak a célok elérését, hanem a hozzájuk vezető folyamatokat is élvezni tudd. Ha mindig a hétvégét, a nyugdíjat vagy éppen a lottóötös megnyerését várod, előfordulhat, hogy a hétköznapjaiddal nem stimmel valami.
#6 Nem tudsz elhatárolódni a mérgező emberektől
Mindannyian ismerünk olyan végtelenül pesszimista embereket, akik szerint a pohár mindig félig üres. Sajnos olyanokat is, akik egyszerűen képtelenek örülni vagy egyáltalán elviselni mások boldogságát, sikerét. Érdemes elkerülnöd a térfoglaló, agresszív, önző, manipulatív embereket. Ez különösen nehéz lehet akkor, amikor egy családtagodról, az egyik szülődről vagy a házastársadról van szó. Egy válás vagy egy rokonnal való kapcsolat megszakítása persze rendkívül fájdalmas tud lenni, és jelentős bűntudatot is generálhat. Egy adott ponton túl azonban mégis érdemes meglépni, főleg, ha ezek az emberek tartósan megmérgezik az életedet. Mindenki megérdemli, hogy melegszívű, tiszteletteljes emberek vegyék körül, akik osztoznak az örömeiben és empatikusan támogatják a nehéz időkben.
#7 Mindenért magadat hibáztatod
Nehéz elfogadni, hogy a világ nem egy igazságos hely, és gyakorlatilag bármi megtörténhet benne. Ennek belátása sokszor túlságosan nagy teher a számunkra, így annak érdekében, hogy értelemmel és kiszámíthatósággal ruházzuk fel a körülöttünk zajló eseményeket, olyan dolgokért is hajlamosak lehetünk magunkat okolni, amik felett nincs (vagy nincs annyi) befolyásunk. Például azért, mert gyerekként bántottak a szüleink, baleset ért minket vagy valamilyen betegséggel diagnosztizáltak. A dolgokat tovább bonyolítja, hogy egy helyzet szituációs okai gyakran rejtve maradnak előttünk, így automatikusan a benne szereplő személyeknek, akár önmagunknak, kezdhetjük el tulajdonítani a történeteket. Másrészt a gyerekkorunkból hozott tendenciánk lehet az is, hogy kizárólag a saját nézőpontunkból tekintünk az eseményekre. Ez pedig felerősödhet, amikor valami rossz dolog történik velünk, hiszen ilyenkor könnyen visszacsúszhatunk egyfajta gyermeki működésmódba (regrediálhatunk), így rögtön magunkat kezdjük el okolni. Ettől még nyilván vannak dolgok, amikért felelősséget kell vállalnunk. De az is lényeges, hogy idővel megtanuljuk elengedni mindazt, amik felett nincs igazi kontrollunk (például más emberek viselkedése).
#8 Úgy vagy leragadva a múltban, hogy észre sem veszed
„Oka van annak, hogy a szélvédő nagy, a visszapillantó tükör pedig kicsi” – hangsúlyozza George Everly. Ugyanakkor azt is hozzátehetnénk, hogy a múltadat akkor tudod igazán magad mögött hagyni, ha kellőképpen megdolgoztad és integrálni tudtad a történetedbe. Ettől ezek még nem lesznek kellemes élmények, de már nem fognak állandóan zavarni, hátráltatni a jelenben. Ha viszont tagadod vagy menekülni próbálsz előlük, akkor a benned levő feszültség inkább csak növekedni fog, s nemritkán testi betegségekben, kötődési nehézségekben vagy éppen állandó projekciókban (tudattalan kivetítésekben) fog utat találni magának. Önismereti munkával és kellő tudatossággal azonban elérheted azt, hogy ne ejtsen túszul a múltad. Persze menet közben lehetnek nehéz pillanatok, és valószínűleg mindig extrán oda kell majd figyelned a mentális egészségedre, ha sok sérülés ért, de ne feledd, hogy mindig, mindig sokkal több vagy azoknál a traumáknál, amiket átéltél eddig.
