Magyarországon is milliók szenvednek krónikus fájdalomtól, amelynek hátterében rengeteg különféle dolog állhat a sérülésektől a diabéteszen át az ízületi gyulladásig. A szakemberek szerint a legtöbb esetben a tünetek nemcsak fizikai, de pszichés okokra is visszavezethetők. Mind az orvosokat, mind pácienseiket kétségbe ejti a tény, hogy a hagyományos fájdalomcsillapítók és gyógymódok gyakran egyáltalán nem használnak – írja az Elemental cikke.
Nem egyértelmű a fájdalom oka
A fájdalom bonyolult jelenség, melyet röviden úgy lehet összefoglalni, mint egy kellemetlen érzékszervi és érzelmi élményt. Kétféle formáját különböztetjük meg: az akut fájdalom egy sérülés (égés, vágás, csonttörés stb.) hatására jelentkezik, kiváltó okát könnyű azonosítani, és a fájdalmat megszüntetni is viszonylag gyors és egyszerű. Ezzel szemben a krónikus fájdalom nem múlik el, hanem hónapokon keresztül megmarad.
A kétféle fájdalom forrása és mechanizmusa is eltér egymástól – magyarázza dr. Vania Apkarian, az illinois-i székhelyű Északnyugati Egyetem fájdalomkutató központjának vezetője. Sokáig azt hitték a szakemberek, hogy a krónikus fájdalom közvetlenül visszavezethető egy sérülésre, ma már azonban tudjuk, hogy ez csak az esetek egy részében igaz. Sokszor a különböző sérülések egyáltalán nem okoznak állandó, visszatérő fájdalmat, a krónikus fájdalomtól szenvedők jelentős része pedig nem szenvedett el olyan sérülést, amely okot adhatna a tünetekre.
A magyarázatot máshol kell tehát keresni. Apkarian és kollégái évek óta kutatják, milyen okok húzódhatnak meg a háttérben. A páciensek személyisége és agyuk felépítése is szerepet játszhat benne, mennyire hajlamosak a krónikus fájdalomra – derült ki a kérdőíves módszerrel és MRI-vizsgálatokkal végzett kutatásból. A szakemberek 39 hátsérülést szenvedett alanyt vizsgáltak meg, akiknek az agyát három éven keresztül rendszeresen letapogatták. Az MRI-vizsgálatok nem várt eredményt hoztak.
Mint kiderült, a krónikus fájdalomra hajlamos személyek agyának kortiko-limbikus hálózata – amely az emlékek raktározásáért és az érzelmek szabályozásáért felel – máshogy épül fel, mint azoknak, akik nem szenvednek hasonló tünetektől. A különbség már a fájdalom kialakulását megelőzően észrevehető volt. Az is kiderült, hogy azok, akiknek kisebb a hippokampuszuk és az amigdalájuk – mindkét agyterület kapcsolatban áll a stresszel, a szorongással és az érzelmek megtanulásával –, szintén nagyobb eséllyel szenvednek krónikus fájdalomtól. Ebből arra következtettek a kutatók, hogy a fájdalom oka nemcsak a hátsérülés, hanem egy örökletes, az agyfelépítésben megmutatkozó genetikai hajlam.
Az agy és a test összedolgozik
Apkarian legutóbbi kutatása – amelyben 108 krónikus fájdalomtól szenvedő alanyt vizsgált meg hasonló módszerekkel – igyekszik feltárni azt a bonyolult összefüggésrendszert, amely a fájdalom örökletes, fizikai és pszichés okai között áll fenn. Ezeknek a tényezőknek az összejátszása nemcsak azt határozza meg, mennyire hajlamos valaki a krónikus fájdalomra, de azt is, hogyan reagál rá. A félelem, a stressz, a szorongás és a depresszió mind hozzájárul a tünetek kialakulásához, és azt is bizonyították már kutatások, hogy a szegénységben élők körében gyakoribb a krónikus fájdalom előfordulása.
Ezek a dolgok mind-mind összefüggenek egymással – magyarázza a kutató. Ha állandó fájdalmaid vannak, gyakran elkeseredsz, pánikba esel, felborul az érzelmi egyensúlyod. Ez csak még jobban súlyosbítja a tüneteket, amelyek így még inkább lerombolják a mentális egészségedet. A két dolog kölcsönösen hat egymásra: ez egy ördögi kör, amiből nagyon nehéz kitörni. A kutatás azonban úgy találta, nem mindenki reagál így a fájdalomra. Vannak olyanok, akiknél éppen pozitív mentális változásokat hoz a betegség.
Némelyek úgy próbálják legyőzni a fájdalmat, hogy erőt merítenek belőle. Nyitottabbá, elszántabbá válnak, nem hagyják, hogy felfalja őket a kilátástalanság. Továbbra is érzik a fájdalmat, de mégis túllendülnek rajta. A kutatás eredményeit valamennyire torzíthatja, hogy a pozitív hozzáállású páciensek nagyobb kedvvel vesznek részt az efféle vizsgálatokban, de ettől eltekintve Apkarian relevánsnak ítéli őket. A szakember szerint érdemes lehet ezeket a személyiségbeli különbségeket is figyelembe venni, amikor gyógymódot próbálunk kifejleszteni a krónikus fájdalom ellen, és egyénre szabott megoldáson gondolkodni.
Ördögi kör
Az akut és krónikus jelleg mellett a fájdalmat az alábbi három, tágan vett típusba sorolhatjuk:
- közönséges (nociceptív) fájdalom, amelynek kiváltója egy tényleges sérülés a test valamely szövetében. Az idegek fájdalomingert továbbítanak az agyba, ahol megszületik a fájdalomérzet.
- gyulladásos fájdalom, amelynek oka szintén betegség vagy sérülés. A szervezet immunsejteket küld a problémás területre, de ha a segítségnyújtásba hiba csúszik, a gyulladás nem szűnik meg, és krónikussá válhat.
- idegi (neuropátiás) fájdalom, ami akkor keletkezik, amikor magának az idegrendszernek bizonyos részeiben történik sérülés, ami külsőleg észre sem vehető, nem társul látható sérüléshez. Ezt okozhatja például a gerincvelő és az agy sérülése, amputáció, diabétesz vagy stroke. Sokkal nehezebb felismerni és gyógyítani, mint a közönséges fájdalmat. A legtöbb esetben nem is gyógyítható, ugyanis az orvosok nem képesek megtalálni a fájdalom pontos helyét.
A háromféle fájdalom összekapcsolódhat – véli dr. Andrew Tan, a Yale Egyetem Orvosi Karának kutatója. Előfordulhat, hogy egy sérülésből eredő fájdalom esetén – különösen, ha súlyosabb, gyulladásos fájdalomról van szó – az idegsejtek által az agyba küldött elektromos impulzusok károsan alakítják az agyat és az idegrendszert. Ez egy nagyon rugalmas rendszer – magyarázza a kutató –, folyamatosan változik, új és új kapcsolatokat teremt, az aktuális ingereknek megfelelően. A fájdalomingerek újrahuzalozzák az agyat, ami ezután állandósultan érzi a már nem is létező fájdalmat.
Tan és kollégái jelenleg a dendriteket tanulmányozzák – ezek az idegrostok felelnek az információ felvételéért és a sejttest irányába való vezetéséért –, hogy rájöjjenek, pontosan hogyan raktározódik el a fájdalomérzet, és miként lehetne megszüntetni. A fájdalom olyan, mint az emlékezet – elraktározódik az agyban és az idegrendszerben. Nem véletlen, hogy a dendriteknek fontos szerepük van az emlékek formálódásában. A folyamat azonban visszafordítható – véli a szakember.
A fájdalomcsillapítók gyakran nem használnak
Apkarian szerint a gyógyszercégek rengeteg pénzt költöttek az elmúlt harminc évben arra, hogy gyógymódot fejlesszenek ki a krónikus fájdalomra, igyekezeteik azonban kudarcot vallottak. Az aszpirin és más gyulladáscsökkentők sikeresen blokkolják az akut fájdalmat, a krónikus fájdalom ellen viszont teljesen hatástalanok. Az ópioidok egy időben divatos fájdalomcsillapítónak számítottak az akut fájdalom ellen, a krónikus fájdalom azonban ezeken is kifogott. Az akár halálhoz is vezető ópioidfüggőség miatt azonban ma már csak a legminimálisabb mennyiségben javasolják az orvosok a szert. Manapság a kannabidiolból (CBD), a kendernövényben található, nem pszichoaktív molekulából készült gyógyszerek hódítanak, a tudósok azonban még mindig vitáznak róla, hogy a CBD valóban csillapítja-e a fájdalmat, illetve oldja-e a görcsöket és a szorongást.
Nem elhanyagolható a gyógyszerek placebohatása – teszi hozzá Apkarian. Sokszor azért mulasztják el a fájdalmat, mert a beteg elhiteti saját magával, hogy hatásosak. Egy 2018-as tanulmányban a kutató és munkatársai úgy találták, hogy a placebotabletták ugyanolyan sikeresen mulasztották el a páciensek hátfájását, mint a valódi fájdalomcsillapítók. Az MRI-vizsgálatok azt is megmutatták, hogy a placebóra legérzékenyebb személyek agya máshogy működik az érzelmek vonatkozásában is. Az is kiderült, hogy a fentebb említett, pozitív hozzáállású pácienseknél sokkal hatásosabb a placebo – ők ugyanis már elhatározták, hogy meggyógyulnak, és biztosak benne, hogy a gyógymód működni fog.
Akkor mi segíthet?
Nincs egyetlen, bevált gyógymód – állítja dr. Wayne Jonas, a Georgetowni Egyetem Orvosi Karának munkatársa. Sokan egyik gyógyszert próbálják ki a másik után, egyik orvostól szaladnak a másikhoz, műtétek során esnek át, és folyamatosan csalódnak. Jonas szerint inkább az alternatív gyógymódokat, mint a masszázsterápia, a jógaterápia, az akupunktúra és a pszichoterápia kellene népszerűsíteni, ezek ugyanis bizonyítottan enyhítik a fájdalmat.
Diéta, testmozgás, mindfulness
Létezik néhány alapvető életmódbeli dolog, ami sikeresen csökkenti a fájdalmat. Az első az egészséges étrend: a zsíros, koleszterinben dúskáló ételek könnyen belső gyulladáshoz vezetnek, ami krónikus fájdalommá fejlődhet. Érdemes növényi táplálékban és hasznos zsírsavakban gazdag étrendet választani, mint amilyen a mediterrán diéta vagy a vegán étrend. Az alváshiány és a rossz alvás szintén segíti a fájdalom kialakulását. Egy kutatás úgy találta, hogy az alváshiány erősíti az agy fájdalomérzékelő régióit, és gátolja a dopamin termelődéséért, vagyis az örömérzésért felelős területeket. Gondoskodj tehát arról, hogy elég ideig és zavartalanul aludj.
A rendszeres testmozgás is sokat segít, hogy enyhítsd a fájdalmat. A mozgás nemcsak erősebbé és egészségesebbé tesz, de a stresszt is csökkenti, és az alvást is megkönnyíti. Egy kutatás igazolta, hogy a testmozgás (legyen szó konditermi edzésről, aerobikról vagy akár gyaloglásról) segíti a szervezet természetes ópioidjainak termelődését, ezek pedig csökkentik a fájdalomérzetet.
Ezek mellett léteznek különböző módszerek és technikák, amelyek segítenek a fájdalom enyhítésében. Idetartozik a már említett masszázs, a jóga és az akupunktúra. A különböző meditációs gyakorlatok is hasznosak, de akár a nevetés is könnyíthet a fájdalmon. A kézfogás is használhat – bizonyított, hogy amikor két ember szeretetből megfogja egymás kezét, az agyhullámaik összehangolódnak, és megosztják egymással a fájdalmat, ezzel csökkentik – legalábbis elméletben.
A pszichoterápia is segíthet, hogy megbirkózz azokkal az érzelmi gondokkal, amelyek a fájdalmat erősítő stresszt és szorongást okozzák. Érdemes kipróbálni ezenkívül a mindfulnesst is, melynek lényege, hogy tudatosan odafigyelsz a saját érzéseidre, benyomásaidra és a környezeti ingerekre. A kutatások egyelőre nem adnak egyértelmű választ rá, hogy a mindfulness csökkenti-e a fájdalmat, azonban a módszernek számos pozitív hatása ismert. Oldja a feszültséget, és megszünteti a szorongást, segít, hogy hozzászokj a fájdalomhoz, és pozitív hozzáállást fejlessz ki magadban. Tan szerint a mindfulness-szel akár sikeresen újraírhatod az elmédet, és megszüntetheted a rossz huzalozást.
