Barátnők, kolléganők között gyakran megesik, hogy kicsiségek miatt is bocsánatot kérnek egymástól, mire azt válaszolják: ne kérj bocsánatot, az én hibám volt. Végül a kölcsönös szabadkozás után megegyeznek, hogy egyikük sem vétkes, és minden megy tovább. A férfiak ezzel szemben gyakran csak egy vállrándítással intézik el a dolgot, ha pedig egy nő kér bocsánatot tőlük, annyit felelnek: rendben. Ez talán modortalanságnak tűnik, a háttérben azonban társadalmi és szociálpszichológiai okok állnak – magyarázza dr. Amanda Rose pszichológus a Psychology Today hasábjain.
A gyerekkori szocializáció az eltérés gyökere
A két nem eltérő viselkedésének oka a gyerekkorban keresendő. Már az óvodában és az iskolában is máshogy kapcsolódnak azonos és ellentétes nemű társaikhoz a fiúk és a lányok. Ritkák a közös csoportok: a kisfiúk inkább a többi fiúval, a lányok más lányokkal játszanak. A csoportokon belül is mások a viselkedési formák.
A lányoknál kisebb létszámú, bizalmasabb csoportok alakulnak ki, amelyeknek a tagjai segítik egymást. A fiúk ellenben nagyobb csapatokba verődnek, a tagok között pedig állandó a versengés, akár sportról, akár játékról van szó. A lányok megbeszélik egymással a problémáikat, a fiúk viszont sokszor piszkálják egymást (persze gyakran játékból, nem gonoszságból). Ezért előbbiek megtanulják, hogy jobban megnyíljanak mások előtt, míg utóbbiak védekező magatartást vesznek fel, és azt gondolják, ha kitudódik bármilyen gyengeségük, az hátrányt jelenthet számukra.
Ezek a magatartásminták felnőttkorban is megmaradnak: a nők azért kérnek gyakran bocsánatot, mert számukra nincs tétje a dolognak, a férfiak viszont félnek, hogy gyengének, sőt "lányosnak" nézik őket, ezért pláne tartózkodnak tőle. Ez persze nem jelenti azt, hogy a férfiak soha ne kérnének bocsánatot – inkább csak ritkábban teszik, olyankor, amikor tényleg számít. A férfiaknál a bocsánatkérésnek fontos jelentése van, ezért is meglepő, sőt zavaró számukra, ha a nők csak úgy, semmiségekért is szabadkozik valaki.
Fontos, hogy a két nem megértse egymást
Az a fontos, hogy a két nem képviselői megértsék egymást, és elkerüljék az ellentétes hozzáállásból fakadó problémákat. A nőknek meg kell tanulniuk visszafogni magukat, és nem reflexszerűen bocsánatot kérni. Az állandó bocsánatkérés olykor kedvesebbnek, előzékenyebbnek mutatja az embert, de sokszor – például a munkahelyen – inkább negatív dolgokat társítanak hozzá. Ha folyamatosan szabadkozunk, azt hihetik, hogy kevésbé vagyunk biztosak a dolgunkban. Szintén érdemes elkerülni a folytonos vissza-bocsánatkérést: amikor valaki bocsánatot kér, elég annyit válaszolni, hogy oké, rendben van. Nem kell azonnal magunkra vállalni a felelősséget.
A férfiaknak ezzel szemben azt kell megtanulniuk, hogy bocsánatot kérni nem szégyen. Ha néha elismered, hogy hibáztál, attól még nem fog mindenki bénának tartani és kicikizni. Egy párkapcsolatban fontos, hogy tudd, mikor szükséges bocsánatot kérni, és hogyan érdemes a párod bocsánatkérését viszonoznod. A nők úgy érzik, megértik és értékelik őket, ha a bocsánatkérésüket nemcsak egy vállrándítással intézik el a férfiak, hanem megnyugtatják őket, hogy nem az ő hibájukból történt a dolog. Ezzel egy férfi kimutathatja, hogy törődik a másikkal és az érzelmeivel – még akkor is, ha egyébként feleslegesnek tartja, hogy minden apróságért bocsánatot kérjen.
