Az oxitocinról való tudásunk több mint százéves múltra tekint vissza. 1906-ban fedezte fel ugyanis Sir Henry Hallett Dale brit nőgyógyász a vegyület méhösszehúzó hatását. A tejelválasztásban betöltött szerepének feltárása is pár éven belül bekövetkezett: Isaac Ott és John C. Scott 1910-ben írta le ezt a jelenséget. Ezt követően az oxitocin volt az első polipeptid hormon, amelyen fehérjeszintézist hajtottak végre. Vincent du Vigneaud amerikai biokémikus képes volt elszigetelni, majd azonosítani a szerkezetét, végül mesterséges úton létrehozni. Munkájáért 1955-ben Nobel-díjat kapott.
Az oxitocin legfőbb szerepét hosszú évtizedekig a reprodukcióban látták, mígnem rájöttek arra, hogy egy sor különböző hatást fejt ki az érzéseinkre, a viselkedéseinkre és a társas működésünkre egyaránt. Az alábbiakban pár perc alatt te is elolvashatod, mi mindenre képes. Cikkünkben a Healthline gyűjtését egészítettük ki.
#1 Mi is egész pontosan az oxitocin?
Az oxitocin egy ingerületátvivő anyagként funkcionáló hormon: feladata, hogy üzeneteket szállítson két sejt között. Az oxitocin a köztiagyban található, vékony agyállományból álló lemez, a hipotalamusz termeli, majd az agyalapi mirigy tárolja, és bocsátja ki a véráramba. Elsősorban a simaizom szabályozásáért felelős, így közreműködik a szülés megindulását jelentő méhösszehúzódásokban, segít a tej kiürülésében szoptatás során, illetve a spermiumok mozgatásában.
#2 Hogyan kapcsolódik a dopaminhoz és a szerotoninhoz?
A populáris pszichológiában és az életmódmagazinokban gyakorta utalnak az oxitocinra, a dopaminra és a szerotoninra egyfajta „boldogság- vagy örömhormonként”. Ez egyfelől teljesen érthető, hiszen mindhárom vegyület kiválasztódhat bennünk, amikor pozitív érzelmeket élünk át. Ugyanakkor egyértelmű leegyszerűsítés is van a névválasztásban. Érdemes például tudnod, hogy a dopamin nem a jutalmakra bocsátódik ki nagy mennyiségben, hanem a váratlan jutalmakra, tehát amikor tévesen jelzünk előre egy helyzetet, de pozitívan jövünk ki a dologból. A szerotoninnal kapcsolatos tudásunk pedig meglehetősen hiányos. Annyi bizonyos, hogy fontos szabályozó funkcióval bír a testhőmérsékletünket, a hangulatunkat, az alvásunkat, az étvágyunkat és a szexualitásunkat illetően.
#3 Mi köze a szerelemhez?
Egy 2012-es tanulmány 60 olyan párt vizsgált, akik kevesebb mint 3 hónapja jártak egymással. Az ő oxitocinszintjük szignifikánsan magasabb volt, mint az egyedülálló személyeké. Amikor 6 hónap múlva megismételték a méréseket, kiderült, hogy azok a párok maradtak együtt, akiknek már a kapcsolat kezdeti szakaszában is több oxitocint termelt a szervezete. A kutatók megfigyelték továbbá, hogy milyen interakciókat folytatnak egymással a párok. Az oxitocin szintje pozitívan függött össze a kölcsönösséggel, a gyengéd érintésekkel, az egymásra való odafigyeléssel vagy a másik iránti aggódással.
#4 Van abban valami, hogy hűségessé tesz?
Több kutatás is kimutatta az oxitocin kötődésnövelő hatását romantikus partnerek esetén. Ez a hormon összefügg a bizalom érzésével, az empátiával, segít felerősíteni a pozitív párkapcsolati emlékeket, jótékony hatással van a kommunikációra, illetve az érzelmi jelzések feldolgozására. Egy német kísérlet során azok a monogám párkapcsolatban élő férfiak, akiknek oxitocint adagoltak, nagyobb távolságot tartottak a számunkra vonzó, de ismeretlen nőktől, mint azok, akik egyedülállók voltak, vagy placebót kaptak. Állatvizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az oxitocin főként az újdonságérzés csökkentésén keresztül hat. Úgy tűnik, hogy minél több élvezetes időt tölt együtt egy pár, annál több oxitocint termelnek, majd annál jobban fognak vágyni egymásra. Persze sok minden rakódik a biológiára, és a hűség egy olyan komplex jelenségkör, amelyre kulturális, hatalmi, érzelmi tényezők egyaránt hatnak.
#5 Mi a helyzet a szexszel?
Az oxitocin nemcsak szerelem hatására szabadul fel, hanem szexuális aktivitás közben is: minél intenzívebb orgazmust éltek át, annál több kerül a véráramba. Segíti továbbá az ejakulációt, illetve a méhösszehúzódásokat. Sokan vágyfokozó hatást is tulajdonítanak neki, az agyi-gerincvelői folyadékba fecskendezve például spontán erekciót okoz.
#6 Hogyan hat az érzéseinkre és a viselkedésünkre?
Kutatások szerint az oxitocin pozitív irányba mozdítja el az érzelmi állapotainkat: növeli a bizalmunkat, a társas stabilitásunkat, valamint oldja a stresszt, a fájdalmat és a szorongást. Abban is segíthet minket, hogy különböző társas helyzetekben boldoguljunk. Intranazális, azaz orron keresztül adagolt oxitocin hatására például hatékonyabban tudtak kommunikálni egymással a párok, különösen veszekedések során. Ez a hormon hasznos lehet autizmussal élő emberek számára is, akik nehezen (vagy szinte egyáltalán nem) tudnak másoknak mentális állapotokat tulajdonítani: egyes vizsgálatok tanúsága szerint magasabb oxitocinszint mellett ők is jobban megértettek társas helyzeteket. Ez persze nem azt jelenti, hogy oxitocinnal az autizmus teljesen megszüntethető volna, vagy hogy teljesen meg kéne szüntetni. Inkább azt, hogy további tudományos munkával talán eljuthatunk odáig, hogy minél hatékonyabban tudjuk támogatni az autizmussal élő embereket a társas kapcsolatok kialakításában és menedzselésében.
#7 Mi az összefüggés az oxitocin és az anyaság között?
A szülés és a tejelválasztás serkentésén túl az oxitocin számos olyan funkcióval bír, amely segíti az újdonsült anyukákat. Például nemcsak a vajúdás kezdetén jelentkező méhösszehúzódásokért felel, hanem azért is, hogy a méh az eredeti méretéhez térjen vissza a szülést követően. Csodálatosan komplex szerepe van továbbá a baba-mama közti kötődés erősítésében. A magas oxitocinszinttel rendelkező anyák ugyanis nagyobb számban produkálnak szeretetteljes szülői viselkedéseket: ellenőrzik a kisbabát, simogatják-puszilgatják, énekelnek neki, beszélnek hozzá, tisztogatják, fürdetik. Mindez a bébiben is fokozódó oxitocinkibocsátáshoz vezet, aminek hatására a csecsemő is egyre jobban kezdi keresni az anyával való kontaktust. Ez roppant jutalmazó az anya számára, és arra készteti, hogy fenntartsa a törődését. Beindul tehát egy pozitív öngerjesztő folyamat. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a szeretet további szeretetet szül. Ez természetesen nemcsak biológiai anyákra vonatkozik, hiszen nevelőszülőknél éppúgy leírták ezt a jelenséget.
#8 Mit tesz az apákkal az oxitocin?
Kutatások szerint nagyon hasonló folyamatok játszódnak le az édesapákban is. Náluk is egyértelműen megnő az oxitocin a gondoskodás során, illetve akkor is, amikor például sikerrel irányítják a baba figyelmét egy adott tárgyra, vagy bátorítani tudják arra, hogy próbáljon ki egy játékot, illetve fedezze fel a környezetét. A nyelvi egyszerűség kedvéért ebben a két bekezdésben apákról és anyákról beszéltem, de fontos hangsúlyozni, hogy az oxitocin ilyetén működése más elsődleges gondozók esetén is megfigyelhető (legyen az a gyermeket nevelő nagyszülő vagy egy olyan személy, aki nem definiálja magát nőként vagy férfiként).
#9 Használjuk gyógyításra is?
Az oxitocint a szülés megindításán túl arra is használják, hogy csökkentsék a szülést vagy az abortuszt követő vérzést. A lelki egészséggel foglalkozó területeken is javában zajlanak a kutatások az oxitocin alkalmazását illetően. Felmerült például, hogy a posztpartum (szülés utáni) depresszió az oxitocin alacsony szintjével társul, így az anyának nehezen megy a kisbabához történő odafordulás, hiszen nincs olyan biológiai mechanizmus, ami segítené őt ebben. Ugyanakkor egy vizsgálat mégis azt találta, hogy a kívülről beadott oxitocin inkább növelte a depressziót és a szorongást. Ez azért is különös, mert több tanulmány pont az ellenkezőjéről számol be: arról, hogy sikerrel használták a hormont a depresszió és a szorongás enyhítésében, valamint a kötődési problémák leküzdésében. További kutatásokra van tehát szükség, hogy tisztább képet kapjuk a konkrét hatásmechanizmusokról. Egy másik ígéretes területnek tűnik az oxitocin alkalmazását illetően a függőségek kezelése is. Ma már rendelkezésre állnak adatok arra vonatkozóan, hogy ez a hormon csökkentheti az alkohol, a kokain vagy a kannabisz iránti sóvárgást.
#10 Van bármilyen negatív oldala?
Egy ponton minden hátrányossá válhat, ha túlzásba visszük. Mivel az oxitocin a társas interakciókban az érzelmi jelzések értelmezéséért felel, ezért előfordulhat, hogy a túl sok oxitocin egyfajta túlérzékenységhez vezet, azaz szinte minden bármilyen inger intenzív érzelmeket fog kiváltani a személyből. A kötődéssel is hasonló a helyzet: a saját csoportunkhoz való erős ragaszkodás azt eredményezheti, hogy a mieinket favorizálni kezdjük, akár jogtalan előnyökhöz juttatva őket, míg a külsős emberekhez távolságtartó módon, ellenségesen vagy előítéletesen kezdünk viszonyulni. Ne hagyjuk, hogy egyes emberek értékelése szükségszerűen mások leértékelésével járjon együtt. Máskülönben csak idő kérdése, hogy kinek, mikor, melyik szerep jut majd a jövőben.
