Amikor az embereknek rendszeresen olyan dolgokban „segítesz”, amiket ők maguk is képesek volnának elvégezni, ott valami nem stimmel: gyakran feleslegesen kontrollálsz másokat, vagy téged használnak ki. Kathleen Smith terapeuta szóhasználatával élve, te elkezdesz túlműködni (overfunctioning) az adott szituációban, a másik pedig alulműködni. Számos különböző okból létrejöhet ez az elbillenés, és különféle negatív következményekkel járhat. Az amerikai pszichológus mintegy 50, a hétköznapi életben előforduló példát gyűjtött össze a jelenség bemutatására.
A baj csak az, hogy egyáltalán nem differenciált közöttük az alapján, hogy milyen mechanizmusok állhatnak a háttérben. Most ezt a hiányt pótolva mutatjuk be a lista legjellegzetesebb elemeit. Mennyinél ismersz magadra?
#1 Nem bírom a feszültséget, inkább megcsinálom én
Amikor beüt a szorongás, az agyunk sokszor robotpilóta üzemmódba kapcsol. Ilyenkor kézenfekvőnek tűnhet, hogy a lehető leggyorsabb módját találjuk meg önmagunk megnyugtatásának. Nehezen tűrjük a tétlenségből származó kényelmetlen érzéseket, és rögtön elkezdjük megoldani a szituációt – nemritkán valaki más helyett. Amikor valakitől átvesszük az irányítást, ráadásul kéretlenül, akkor tulajdonképpen meggátoljuk őt abban, hogy kompetensnek élje meg magát és fejlődni tudjon. Persze előfordulhatnak olyan esetek, amikor ez maximálisan indokolt: ha egy tanuló vezető épp karambolozna, az oktatónak muszáj a kormányért nyúlni. A veszélyhelyzektől eltekintve azonban fontos megtanulni hátrébb lépni, és hagyni, hogy a másik maga boldoguljon vagy hibázzon. Egyrészt az ő megoldása is jó lehet, másrészt térre van szüksége ahhoz, hogy növekedni tudjon.
Például
1. Praktikus tanácsokat adsz a barátaidnak, amikor ők nem kértek erre.
2. Emlékezteted az ismerősödet arra, hogy sietnie kell, ha jó szállást szeretnének.
3. Segítesz befejezni helyette a mondatot, hogy könnyebben ki tudja fejezni magát.
4. Sokat beszélsz, nehogy kínos csend álljon be a társalgásban.
5. Inkább megcsinálsz dolgokat a gyerekeid helyett, hogy ne legyen akkora rendetlenség.
6. Elvégzel feladatokat a kollégád helyett, mert így kevesebb időbe fog telni.
7. Inkább megcsinálod te a munkát, mert sokkal frusztrálóbb lenne megtanítani rá valaki mást. 8. Olyan személyt is emlékeztetsz a gyógyszerbevételre, aki képes megjegyezni.
9. Gyakran szóba hozod a határidőket, pedig a munkatársad sem feledkezett meg róla.
10. Olyan embereket is elkezdesz útba igazítani, akik gond nélkül eltalálnának helyekre.
11. Egymagad elvégzel olyan csoportos feladatokat, amik döcögve indulnak.
12. Eltereled a gyerekeidet minden olyan tevékenységtől, amiben benne van a kudarc lehetősége.
13. Ha az egyik családtagod önként jelentkezett a vacsora elkészítésére, a biztonság kedvéért még elmagyarázod neki, hogy hogyan készítse el az ételt.
14. Randitippeket adsz felnőttkorú hozzátartozóidnak.
#2 A gondoskodásnak álcázott kontrollálás
Az is előfordul, hogy a folyamatos segítségnyújtás a másik infantilizálásának (gyermekké tételének) eszköze. Van, aki reflektálatlanul, azaz nem tudatosan vagy szándékosan él ezzel a manőverrel, hogy erősítse a körülötte élők tőle való függését, a saját pótolhatatlanságát. Azonban bántalmazó kapcsolatokban gyakori eset, hogy az illető tudatosan uralkodik a másik felett. Azt mondja, hogy csak segíteni akar, de ezzel azt sulykolja a másikban, hogy az semmit sem képes önállóan elvégezni. Léteznek ennek a dinamikának némileg ártatlanabb fokozatai is, de a kéretlen segítség többnyire arról szól, hogy nem vagy képes a másik határait tiszteletben tartani: például amikor még 3 teli kanállal ráteszel a tányérjára, és elvárod tőle, hogy ezt mind lenyelje.
Például
1. Kiselőadásokat tartasz a családnak arról, hogy mit hogyan kellene tenniük.
2. Te rendelsz mások helyett az étteremben, őket meg sem kérdezed.
3. Túl sokat raksz a tányérjára, pedig nem is kért az ételből.
4. Döntéseket hozol meg felnőtt emberek helyett, akik maguk is képesek volnának erre.
5. Helyette beszélsz az orvosnál, amikor ő maga is el tudná mondani a tüneteit.
6. Folyamatosan mondod a sofőrnek, hogy mikor váltson, kanyarodjon, mit csináljon.
7. Te magyarázod el, hogy a kollégád mire gondolhatott, pedig ő is ott van az értekezleten.
8. Vágyakat tulajdonítasz embereknek anélkül, hogy valaha megkérdezted volna őket.
9. Kéretlen tanácsokat adsz és neheztelni kezdesz, ha nem követik őket.
10. Olyan dolgokat is megcsinálsz a másik helyett, amikre képes lenne.
#3 Láthatatlan érzelmi munka és kihasználás
A listán szerepelnek olyan tételek is, amelyek azért igényelnek többletenergiát a személy részéről, hogy a körülötte élőknek kényelmesebb legyen az élete. Ezekben az esetekben is az történik, hogy a személy felelősséget vállal át olyan szituációk felett, amik alapjáraton nem az ő felelőssége lennének. Ez a dinamika létrejöhet egy bántalmazó kontextusban: ilyenkor az alárendelt fél folyamatosan érzelmi munkát végez, hogy a másiknak könnyebb legyen. Hála persze nem jár érte, viszont büntetés annál inkább, ha hiba csúszik a rendszerbe. Ettől eltérő helyzet, amikor a személy azért ragaszkodik valaminek a mások nevében történő fenntartásához, mert az igazából neki fontos. Ezeket a törekvéseket egy ideig vihetjük a hátunkon, de ha nem kezd el felelősséget vállalni érte az, akinek kéne, akkor egy idő után muszáj elengednünk őket.
Például
1. A te felelősséged, hogy a felnőtt hozzátartozóid mindennap időben felkeljenek.
2. Mindig te szervezed meg a baráti találkozókat.
3. Te tartod fejben a másik napirendjét, hogy ne felejtse el a találkozóit.
4. Nem mondod el a véleményedet, nehogy másokat megbánts.
5. Minden egyes alkalommal neked kell emlékeztetni a saját édesanyja születésnapjára.
6. Te veszed rá arra, hogy időnként hívja fel a családját.
7. Megveszed neki azt az önsegítő könyvet, amit már a múltkor is ajánlottál.
8. Felkutatsz neki olyan információkat, amiket két kattintással el tudna érni a neten.
9. Ha bármi közbejön, mindig a veled való találkozó időpontját akarja átszervezni.
10. Ha túl sokat iszik, az a te felelősséged. Miért hagytad?
Elsősorban önmagadért kell felelősséget vállalnod
A fentiekben azt igyekeztem érzékeltetni, hogy az inadekvát, nem megfelelő „segítségnyújtás” több különböző okból jöhet létre. Nagyon sok múlik az adott kontextuson, amiben ezek a viselkedések megjelennek. A kéretlen segítségnyújtás legtöbbször a kontroll eszköze, önös érdekű feszültséglevezetés, a másik határainak megsértése. Ha pedig valakitől csak azért várunk el folyamatosan segítséget, mert nekünk így kényelmes, akkor kihasználjuk az idejét, az energiáit, a törődését. Ahhoz, hogy felnőttek közötti szimmetrikus kapcsolatokat legyünk képesek létrehozni, lényeges, hogy mindenki tanuljon meg felelősséget vállalni önmagáért. Társas helyzetekben pedig időnként előrelépni, időnként hátralépni és felismerni, mikor melyikre van szükség.
