Bármilyen testi vagy lelki nyavalyával is küzdesz, mindenki azt tanácsolja, gondolkodj pozitívan és várd a legjobb fejleményeket, akkor nem lesz gond. Sokak szerint az optimista hozzáállás a gyógyulás legfőbb segítője, mások viszont úgy vélik, többet használ, ha szembenézel a valósággal, még akkor is, ha az nem éppen kecsegtető – olvashatjuk az Elemental írásában.
Nem mindenkinek használ a folytonos optimizmus
Az ideális megoldást természetesen egyéne válogatja – véli Kate Sweeny, a Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora. A pozitív gondolkodás valóban segítséget nyújthat olyanoknak, akik alapjáraton többet szoronganak és jobban hajlamosabbak elkeseredni, mint mások. Ők tényleg könnyebben birkóznak meg az élet kihívásaival, ha azt látják, van remény.
Más esetekben viszont ártalmas is lehet a túlzásba vitt optimizmus. Ha túlbecsülöd saját kilátásaidat és gyógyulási esélyeidet, előfordulhat, hogy nem számolsz előre a lehetséges negatív következményekkel. Ha túlságosan belelovalod magad a várt pozitív végeredménybe, nem készülsz fel lelkiekben egy esetleges kellemetlen fordulatra, ezért sokkal lesújtóbban érint, ha tényleg megtörténik.
Sweeny kollégáival több olyan kutatást is megvizsgált, melyek bizonyították a pozitív hozzáállás és a sikeres gyógyulás kapcsolatát. Mint kiderült, egy fontos dolgot nem hangsúlyoztak eléggé a kutatások szerzői. A megkérdezettek legtöbb esetben akkor voltak igazán optimisták saját kilátásaikkal kapcsolatban, ha arra valós okuk volt, például orvosuk közölte velük, hogy a prognózis pozitív előrejelzést mutat. Ilyenkor valójában nem is optimistán, hanem realistán gondolkodtak az illetők, hiszen a várt jó végeredményt tények támasztották alá számukra.
A pesszimisták jobban ügyelnek magukra
A pesszimizmus sokszor hasznosabb lehet, mint az optimista hozzáállás – állítja a pszichológus. Könnyebben nézel szembe a negatív hírekkel – akár a halál lehetőségével is –, mivel előre felkészülsz rá, hogy megtörténhet a legrosszabb. Emellett, ha a legrosszabb eshetőségre számítasz, motiválod magad arra, hogy lépéseket tegyél annak elkerülése érdekében. Julie K. Norem, a Wellesley Főiskola pszichológusprofesszora szerint a negatív gondolkodás rávezet, hogy részletesebben megismerd nem túl rózsásnak gondolt kilátásaidat, és hogy miként kerülheted el azokat.
Az optimisták gyakran csak magát a jónak gondolt végeredményt látják. Ezzel szemben, aki retteg egy orvosi beavatkozás előtt vagy éppen egy fejfájásból rögtön agydaganatra gyanakszik, igyekszik minél jobban átgondolni a rendelkezésére álló tényeket és a lehetséges következményeket. A pesszimisták továbbá hajlamosabbak rá, hogy megfogadják orvosaik tanácsát, vagyis jobban vigyáznak egészségükre, mint azok, akik úgy hiszik, úgyis minden a legnagyobb rendben lesz.
Nem éri meg úgy tenned, mintha minden rendben lenne
Barátaid, hozzátartozóid gyakran már-már kényszeresen igyekeznek rád erőltetni, hogy maradj pozitív a nehéz időszakokban. Ez a társasági nyomás szintén sokat árthat, különösen olyankor, mikor a gyógyulásra kell koncentrálnod energiáidat. Ehelyett arra pocsékolod minden erődet, hogy fenntarts egy kényszeredett áloptimista attitűdöt, melyről te magad is tudod, mennyire nem valós. Az efféle helyzetek könnyen megrontják a szeretteiddel való kapcsolatodat, félreértéseket és vitákat szülnek.
Az Utahi Egyetem szociálpszichológus munkatársa, Lisa Aspinwall szerint nem az a fontos, hogy pozitív vagy negatív a hozzáállásod, hanem az, mindez mennyiben segít neked egy válságos helyzetben. Ha a pesszimizmus arra hajt, hogy tájékozódj és kiutat keress, igenis motiváló erőként szolgálhat. Nem érdemes elkendőzni a valóságot és úgy tenni, mintha a negatív dolgok nem léteznének. A pozitív hozzáállás nem azt jelenti, hogy elfeledkezünk minden rosszról. Ellenkezőleg, gyakran a legrosszabb dolgok közepette – például egy borzalmas diagnózist követő időszakban – éled fel a remény. Sokszor éppen ezek az apró reményszilánkok jelentenek kiutat a válságból.
