A felmérések szerint manapság egyre több pár alszik külön ágyban, és ezt sokan a szakítás előszobájának gondolják, pedig egyáltalán nem biztos, hogy így van. Hagyományosan bevett szokás, hogy a párok megosztják egymással az ágyukat, de az Elemental írása szerint olykor jót tehet az is, ha nem közös ágyban hajtják álomra a fejüket a szerelmesek.
Társadalmi elvárás a közös hálószoba
A szokás, miszerint a házastársak megosztják egymással hálószobájukat, a 16. századból származik: ekkor költöztek a szülők és a gyerekek külön lakrészbe. Korábban az egész család együtt aludt, de ennek oka inkább a nélkülözés, semmint valamiféle meggyőződés volt – a gazdag párok például már akkor is külön hálószobával rendelkeztek. Az előkelő hölgyek gyakran a cselédjeikkel osztoztak a hálószobán, akik megvédték őket egy esetleges éjszakai férfi behatolótól. Az elszeparált házastársi hálószoba a viktoriánus korban vált igazán divatossá, köszönhetően a korszak általános prüdériájának. Ekkoriban a párok még két külön ágyban aludtak, ami egészen az 1960-as évekig bevett szokás maradt.
Azóta viszont olyannyira elterjedt a közös ágyban alvás szokása, hogy napjainkban az elhidegülés jeleként él a köztudatban, ha a párok nem osztják meg egymással az ágyukat. Sokan pedig – főleg a szokások és a társadalmi elvárás miatt – inkább feláldozzák a kényelmüket az együtt alvás oltárán. Neil Stanley, a Surrey-i Egyetem alvásszakértője egy 2005-ös kutatásában kérdezte ki a párokat alvási szokásaikról. Mint kiderült, sokan még akkor is az együtt alvásra szavaznak, ha az egészségi gondokhoz, például rosszabb minőségű alváshoz vezet.
Holott Stanley szerint egyáltalán nem abnormális dolog a külön ágyban alvás. A megkérdezettek közül sokan nyilatkoztak úgy, hogy hosszabb ideje külön alszanak párjukkal, és ennek kizárólag praktikus, mintsem érzelmi okai vannak. A horkolás, a szűk és rozoga ágyak, a kutya, ami folyton ugat, ha valaki nem alszik kint a kanapén, csak néhány ezek közül. A szakemberek szerint a pároknak nyíltan kellene beszélniük egymás közt az alvásproblémákról, és el kéne hinniük, hogy nem feltétlenül a rossz kapcsolat jellemzője, ha nem osztják meg egymással az ágyukat.
Közösen kell megoldást találni
Persze az együtt alvásnak is megvannak a maga előnyei. Egy 2008-as kutatás például úgy találta, hogy a horkolással küzdő férfiak sokkal gyakrabban hajlandók megoldást keresni a problémájukra, ha partnerükkel közös ágyban alszanak. Egy másik tanulmány szerzői pedig arról számoltak be, hogy sok nő, aki a horkolás miatt férjétől külön szobában alszik, egyáltalán nem tölti kényelmesebben az éjszakát, ugyanis ilyenkor az egyedül alvás miatt tör rá a szorongás.
Jacqueline Olds, a Massachusetts General Kórház pszichiátere szerint egy problémás kapcsolatban segíthet, ha a felek egy ideig külön alszanak. Ilyenkor azonban nem jó, ha ez a szokás huzamosabb időn át megmarad, ugyanis még inkább elhidegülhetnek egymástól. A közös ágyban alváskor a párok fizikailag is intim közelségbe kerülnek egymással, aminek a hiánya távolságot szül köztük.
Stanley úgy véli, érdemes kísérletezni, kitapasztalni a különböző alvási szokások pozitív és negatív hozadékait. Számos megoldás létezik. Vannak például olyan párok, akik este együtt fekszenek az ágyba, majd elalváshoz különválnak. Fontos, hogy mindig beszéld meg a problémákat pároddal, hogy közösen találhassatok megoldást. A külön alvás nem jelenti a szeretet hiányát, és ha komolyabb alvászavarok lépnek fel az együtt alvás során, megoldást jelenthet a gondokra.
