A pszichózis, azaz a realitáskontroll időszakos elvesztésének kockázata nem egyforma az egyes embereknél. Azt már az 1930-as évek óta tudjuk, hogy nagy különbségek vannak például a földrajzi elhelyezkedéstől vagy a népcsoporttól függően is. Arra a kérdésre, hogy ezek a különbségek miből adódnak, a The Conversation kereste a választ.
Városi lét és pszichózis
Tudjuk például, hogy a fiatal férfiak körében gyakrabban jelentkeznek a skizofrénia tünetei, a nyugati társadalmakban pedig az etnikai kisebbségekhez tartozó személyeknél ötször nagyobb valószínűséggel diagnosztizálják a pszichózist, mint a többségi társadalom tagjainál. A kutatás viszont nehéz, hiszen egy viszonylag ritka betegségcsoportról beszélünk: a lakosság mindössze 1-3,5 százalékát diagnosztizálják pszichózissal, és a különbségek feltárásához átfogó vizsgálatra lenne szükség. Ezek nagy része viszont Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában készül, emiatt a világ más részeiről nincs sok információnk, és sokak szerint etikátlan is lenne összehasonlítani a nagyvárosban élők és a vidékiek mentális állapotát.
A városi élet és a pszichózis kialakulása közötti kapcsolatot eddig csak nyugati országokban vizsgálták, de most egy viszonylag friss kutatás megpróbálta feltárni, hogy létezik-e ez a jelenség más országok alacsonyabb jövedelemmel rendelkező lakói esetében is. Az eredmények szerint ezeken a területeken nincs kimutatható kapcsolat a városi lét és a mentális betegségek kialakulása között, de erről nincs még annyi vizsgálatunk, amennyi minden eddigi tapasztalatot megkérdőjelezne.
Egy másik tényező, amely szintén megnehezíti a pszichózis előfordulásának regionális tanulmányozását, hogy egyelőre nincs egységes adatgyűjtési módszer. Vannak kutatók, akik egészségügyi statisztikákra, mások népesség-nyilvántartásokra támaszkodnak. Ez utóbbiak viszont a pszichózis magasabb arányát sugallják, mert nemcsak a szakrendelések adataiból dolgoznak, hanem az általános orvosi rendelésekéiből is.
A földrajzi eltérések jelentősége akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az eredményekből kirajzolódott, hogy a pszichotikus rendellenességek gyakrabban fordulnak elő az északi szélességeken – de elfogadható magyarázat még erre sem született, és azt is figyelembe kell venni, hogy arrafelé inkább a népesség-nyilvántartási adatokból dolgoznak, tehát ez is állhat a háttérben.
Miért fontos mindez?
Ha pontosabb adatokkal rendelkeznénk a kockázati tényezőkkel kapcsolatban, az segíteni feltárni, mi okozza pontosan a pszichózist, és hogyan lehet hatékonyan kezelni. A fent leírt kockázati tényezők (például az etnikai kisebbségek körében gyakoribb megjelenés) pedig ehhez a tudásunkhoz járulnak hozzá. A kutatási irányok tehát adottak, de bőven van még dolguk a kutatóknak.
