Kamaszkori téveszmék: halálos is lehet

A pszichiátriai betegségek közül talán a legijesztőbb laikus szemmel a pszichózis: vagyis az az állapot, amikor valóság és képzelet összekeveredik, az illető hangokat hall, látomásai vannak, zavarodottan viselkedik vagy épp téveszmékben hisz. A pszichotikus betegségek szerencsére kezelhetőek – annál jobb hatékonysággal, minél hamarabb felismerik őket.

A korai felismerés és a megfelelő kezelés fontosságát támasztja alá a dolog veszélyessége is: a fiatalkori pszichózisban szenvedő páciensek életkilátásait illetően egy friss kutatás ijesztő adatokkal állt elő. Az eredmények szerint az első pszichotikus epizódot átélő fiatalok halálozási aránya 24-szer nagyobb a nem pszichotikus kortársaikhoz képest.

Pszichotikus epizód és lehetséges okai

A „pszichotikus epizód” a tüneteket leíró gyűjtőfogalom: arra a tünetegyüttesre utalunk vele, amikor elvész a valósággal való megfelelő kapcsolat. Konkrétumok szintjén ez abban nyilvánul meg, hogy az illető hallucinál (hangokat hall, látomásai vannak) és/vagy valótlan téveszmékben hisz megingathatatlanul (azt hiszi, üldözik, megfigyelik, vagy épp nemlétező szuperképességeket gondol magáénak) és/vagy zavarodottan beszél, viselkedik.

Pszichotikus epizódot előidézhetnek kábítószerek, egyes testi betegségek, központi idegrendszeri tumorok is, de a leggyakrabban pszichiátriai kórképek, azon belül is a súlyos hangulatzavarok és a szkizofrénia velejárói. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek életében első alkalommal vannak pszichotikus tünetei, akkor ki kell vizsgálni azok eredetét, és ezzel párhuzamosan megkezdeni a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelést.

Az első pszichotikus epizód jellemzően kamasz- vagy fiatal felnőttkorban lép fel, ezért ez a korosztály különös figyelmet érdemel.

Eddig is tudtuk, hogy a pszichotikus betegségekkel élő személyeknek rosszabbak az életkilátásaik, de ez a durván magas szám még a kutatást vezető szakembereket is meglepte. De nem csak ez. A tanulmány arra is rávilágított, hogy az első pszichotikus epizódot átélő fiatalok meglepően kis százaléka áll orvosi ellenőrzés alatt és nagyon kevesen vesznek részt pszichoszociális programokban (csoportterápia, művészetterápia, stb).

shutterstock 317399084

Sok haláleset, kevés kezelés

A kutatás során a szerzők egy évig követték figyelemmel 5488 fiatal (16-30 év közötti) személy adatait, akiknek ezt megelőzően volt az első pszichotikus epizódjuk. A kutatók az egy év során nem magukat a pácienseket vizsgálták meg, hanem arról gyűjtöttek adatokat, hogy milyen orvosi vagy egyéb kezeléseket kaptak az illetők, valamint a halálozási adatokat jegyezték fel. A „normál”, pszichotikus betegségben nem szenvedő átlagnépességben 16 és 30 éves kor között százezer főből 89 hal meg, míg a pszichózist átélt csoportban 1968 fő volt ez az arány. Ez nagyon sok.

Ami a megfelelő kezelést illeti, ebben sem voltak túl fényesek az eredmények. Az egy évben a páciensek 61 százaléka nem kapott antipszichotikus gyógyszereket, 41 százalékuk pedig nem vett részt pszichoterápiás kezelésen. Márpedig kellett volna: első pszichotikus epizódot követően a nemzetközi ajánlások szerint egyénre szabottan, fél-két évig javasolt a gyógyszeres terápia, amely mellett a család és a páciens oktatása, a páciens kognitív viselkedésterápiás megközelítésű pszichoterápiája javasolt (azaz gyógyszeres ÉS pszichoterápiás kezelés is szükséges). Az idézett kutatásban nagyobb volt a halálozási arány azok körében, akik nem kaptak gyógyszert és/vagy pszichoterápiát.

Nem szabad bagatellizálni

A kutatást vezető szakemberek szerint ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a pszichotikus betegségeket rosszul kezeljük: hiába van egy csomó adat a hatékony terápiákról, hiába tudjuk, hogy milyen gyógyszert és milyen pszichoterápiát kellene meddig adni, a gyakorlatban ezek kevésbé valósulnak meg (a kutatás az USÁ-ban készült, de túl sok okunk nincs azt gondolni, hogy hazánkban sokkal jobb lenne a helyzet). A pszichotikus zavarok súlyos betegségek, amelyek kezelést igényelnek, nem szabad őket elbagatellizálni, hiszen kezelés nélkül súlyos következményeik lehetnek.

Gyógyszer és pszichoterápia is szükséges

A gyógyszerek ebben az esetben nem nyugtatók, hanem úgynevezett antipszichotikus szerek: az agynak arra a részére hatnak, ahol a hallucinációk, téveszmék „keletkeznek”, így csökkentik azokat. Az antipszichotikus gyógyszereknek sajnos lehetnek mellékhatásaik: aluszékonyság vagy épp álmatlanság, elhízás, hormonzavarok, és sorolhatnánk. Ezért minden esetben személyre szabottan kell kiválasztani azt a gyógyszert, amely a tüneteket hatékonyan gyógyítja, de a mellékhatása a pácienst a legkevésbé zavarja (pl. hízást okozó szert nem kaphat, aki amúgy is túlsúlyos, stb.). Mindehhez természetesen elengedhetetlenül szükséges a páciens, a család és a kezelőorvos szoros együttműködése.

shutterstock 577233217

A pszichoterápiás kezelések célja első körben oktatás: a páciensnek megtanítják, milyen tüneteket hogyan ismerhet fel magán, mik a visszaesés jelei, mire figyeljen. Ezt követően olyan technikákat sajátíthat el, amelyekkel képes lehet befolyásolni a legzavaróbb tüneteket. Ezeket a módszereket együttesen kognitív viselkedésterápiának hívják és általában csoportterápiás formában zajlanak.

Hazánkban tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kamaszok valahol félúton vannak a gyermekpszichiátria és a felnőtt pszichiátriai ellátás között, azaz még a szokásosnál is nehezebben találhat a szülő megfelelő segítséget.

A gyermekpszichiátriai ellátásról, a rendszerben bolyongó szülőkről itt írtunk bővebben. Felnőttek (azaz a 18 év feletti korosztály) részére többek között a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája szervez TB-támogatott pszichoterápiákat. Egyébként a TB-finanszírozott betegellátás lakóhely szerint történik: a járóbeteg ellátás területi illetékességéről itt, a fekvőbeteg ellátás területi illetékességéről itt találhat részletes információkat.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek