Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nők körülbelül 30 százalékát időnként különösen megviseli a menstruáció időszaka, azonban csupán 15 százalékuknál diagnosztizáltak bármilyen rendellenességet. Fontos lenne a megfelelő kivizsgálás, ugyanis ennek hiánya miatt rengeteg nő szenved a menstruáció ideje alatt.
A Queen’s Egyetem kutatója, dr. Paula James régóta foglalkozik a menstruáció idején jelentkező vérzési rendellenességekkel. Eddigi kutatásai szerint a problémával rendelkező nők sokszor éveket várnak a megfelelő diagnózisra, és ezzel együtt arra a kezelésre is, ami valóban segítséget jelent számukra. Arra, hogy milyen tünetek esetén kell elkezdeni aggódni, illetve mikor forduljunk mindenképpen orvoshoz, a ScienceAlert segítségével hívja fel a figyelmünket.
Vashiány és más rendellenességek
Amellett, hogy rengeteg nő vár éveket a megfelelő diagnózisra, rengetegen vannak, akik soha nem jutnak el addig, hogy orvosi kezelésben részesüljenek. Vannak esetek, amikor a menstruáció súlyossága valóban komoly egészségügyi problémákról árulkodik.
Az egyik legsúlyosabb rendellenesség a vérzékenység, valamint a gyakran ezzel járó ún. von Willebrand-szindróma. Mindkét betegség örökletes, és gyakran az alacsony mértékű véralvadás miatt alakulnak ki. Azokban a családokban, ahol gyakran fordulnak elő véralvadási rendellenességek, a nők számára kevésbé lehet feltűnő, ha probléma lép fel a menstruációs időszak alatt, hiszen ilyenkor jellemzően a család nőtagjait szintén megviseli a menstruáció, ezért számukra a nehezebb napok normálisnak tűnhetnek.
Ha óránként vagy annál gyakrabban szükséges a betét vagy a tampon cseréje, és a menstruáció hét vagy annál több napig tart, valamint jelentkeznek a vashiányos vérszegénység tünetei (fáradékonyság, fejfájás, légszomj, szapora szívverés), érdemes orvoshoz fordulni. A vashiányos vérszegénység mindenképp kezelendő, ugyanis egy bizonyos idő után elkerülhetetlen, hogy a tünetek hatással legyenek az iskolai vagy munkahelyi teljesítményünkre, ez pedig hosszú távon akár az életminőség romlásához is vezethet.
Nők és a hemofília
A nők gyakran „csak” hordozzák a hemofíliáért felelős hibás gént. A hordozók nem lesznek vérzékenyek, viszont a betegséget tovább tudják adni gyermekeiknek. James tapasztalatai szerint a vérzékenységet hordozó nők 30-40 százaléka gyakran tapasztal a normálisnál erősebb menstruációs, szülés utáni vagy ízületi vérzést, azonban a véralvadási szintjük nem minden esetben alacsony.
Szerencsére a menstruáció ideje alatt fellépő erős vérzésre már számos kezelési mód elérhető. Segítenek például a különböző fogamzásgátló tabletták, de a tranexaminsav-tartalmú gyógyszerek is hatékonyak lehetnek. A dezmopresszin-tartalmú gyógyszerek növelik a véralvadási faktor szintjét, ezért sok esetben ez jelenti a megoldást. Ezek mellett léteznek olyan megoldások, mint például a méhen belüli, hormontartalmú fogamzásgátlók, vagy a globális endometrium-abláció, mely eljárás során hővel, hideggel, mikrohullámokkal vagy radiofrekvenciás energiával roncsolják szét a méhfal legbelső rétegét, míg a méh egésze épségben marad. Ennek következtében általában csökken a menstruációs vér mennyisége és a fájdalom erőssége.
A korábbi kutatások a vérzékenységet csak férfiak esetében vizsgálták, így hatalmas lépés, hogy az olyan szervezetek, mint például a Hemofília Világszövetség egyre jelentősebb lépéseket tesznek azért, hogy a nők számára is megfelelő kezeléseket tudjanak biztosítani. Egy friss kutatás eredményei szerint, vannak olyan hemofíliahordozók, akiknek a véralvadási funkcióik kevésbé reagálnak a vérzéscsillapító kezelésekre, mint az egészséges emberekéi. A véralvadási faktorok gyors és tartós növekedése szükséges ahhoz, hogy a sérülés utáni vérzést meg tudjuk állítani, ez pedig jelentősen romlott a hordozók körében.
Ha kétségeink támadnának azzal kapcsolatban, vajon vérzékenyek vagyunk-e, mindenképp forduljunk orvoshoz, hiszen egy egyszerű laborvizsgálatból kiderül, hogy van-e okunk aggodalomra.
