A szóban forgó, manapság egyre népszerűbb étrend lényege, hogy felborult sav-bázis háztartásunk helyrebillentése érdekében minél több lúgosító hatású ételt fogyasszunk, mely csökkenti szervezetünk elsavasodását. Hívei szerint ez a diéta képes a gyulladások és különböző fertőzések csökkentésére, de a rák egyes fajtáinak kialakulása is megelőzhető általa. A Healthline cikke összeszedte, mennyi igaz az ezt az étkezési irányt körüllengő mítoszokból.
Valóban a rossz táplálkozás a ludas?
Először is érdemes megértenünk, miként befolyásolják a különböző ételek testünk pH-értékét, vagyis azt, hogy szervezetünk mennyire lúgos vagy savas. Mikor az emésztés során az egyes táplálékok lebomlanak szervezetünkben, bomlástermékeket hagynak hátra, melyek egyaránt lehetnek lúgos, semleges vagy savas hatásúak. Mivel a napjainkban fogyasztott ételek többsége – például a különböző húsok, gabonafélék, tejtermékek, de általában a fehérjében gazdag ételek és a feldolgozott élelmiszerek is ide tartoznak – erősen savasító hatással bír, szervezetünk sav-bázis háztartása gyakran billen el ebbe az irányba. A lúgosító diéta célja, hogy minél több zöldség, gyümölcs, illetve különféle magvak fogyasztásával visszaállítsuk a helyes egyensúlyt.
A lúgosító étrend propagálói azt tanácsolják, naponta mérjük meg vizeletünk segítségével szervezetünk pH-értékét (mely 7 alatt savasnak, fölötte pedig lúgosnak tekinthető). Valójában azonban testünk különböző részeiben gyökeresen eltérő pH-értékeket tapasztalhatunk. A legsavasabbnak a gyomor számít (pH 2-3,5), hiszen feladata a tápanyagok lebontása, míg a leglúgosabb az emberi vér (pH 7,36-7,44). Vérünk pH-értékének a normális szint alá csökkenése, melyet például a cukorbetegség, az éhezés vagy az alkoholizmus okozhat, komoly, akár halálos egészségügyi kockázatokhoz vezet, ennek azonban semmi köze sincsen étrendünkhöz.
Sőt, ami azt illeti, étkezésünk semmilyen módon nem képes befolyásolni vérünk pH-értékét, ellentétben azzal, amit a lúgosító diéta néhány híve állít. Vizeletünk pH-értékét ellenben valóban képes növelni vagy csökkenteni a megfelelő táplálkozás, ez azonban pusztán átmeneti dolog. Az elfogyasztott ételekben található savak ugyanis a vizeletben távoznak szervezetünkből, így például egy kiadós steak befalását követő néhány órán belül valóban savasabb hatást mérhetünk vizeletünk által, de ez a későbbiekben elmúlik. Szervezetünk állandó, összesített pH-értékének szempontjából tehát egyáltalán nem számít megbízható tanúnak vizeletünk.
Lúgosító étrenddel megelőzhető a csontritkulás és a rák?
A túlzottan savas étrendet gyakran tartják a csontritkulás egyik okának, mely leggyakrabban a menopauzát követő életkorban lévő nőket érinti, és növeli a törések kockázatát. Úgy vélik ugyanis, hogy szervezetünk a csontokból vonja el a különböző lúgos hatású ásványi anyagokat, például a kalciumot, hogy így ellensúlyozza a savas ételek vérünk pH-értékére gyakorolt hatását. Ez az elmélet azonban nem veszi figyelembe például a vese működését, mely szódabikarbónát termel, aminek segítségével semlegesíti a vérünkben található savakat, fenntartva annak normális pH-értékét. A savakkal összeállva a szódabikarbóna szén-dioxidot képez, melyet kilélegzünk, esetleg vizeletünkkel távozik szervezetünkből.
A tudomány jelen állása szerint a lúgosítás semmilyen módon nem befolyásolja szervezetünk kalciumtartalmát. Mindemellett, a vázolt elmélet hívei azt is elfelejtik, hogy a csontritkulás leggyakoribb oka nem a kalcium, hanem a kollagén hiánya, melyet az elégtelen C-vitamin-fogyasztás okoz, mely ironikus módon savas vegyület. A savas hatású diéta tehát nem növeli, hanem csökkenti a csontritkulás kockázatát.
Sokan úgy vélik, a rák kialakulásának egyik lehetséges oka is a túlzott elsavasodás, ugyanis a rosszindulatú daganat alapvetően savas közegben kezd növekedni, és lúgosítással megelőzhető a kifejlődése. A különböző vizsgálatok azonban kimutatták, hogy semmiféle összefüggés nem fedezhető fel az étrendünk által kiváltott savasító hatás és a daganatos megbetegedések kialakulása között. Sőt, ami azt illeti, a rákos tumor valójában a 7,4-es, vagyis enyhén lúgos pH-értékkel rendelkező normál testszövetben képződik. Sőt, a különböző kísérletekben erősen lúgos környezetben is sikerült rosszindulatú daganatot kitenyészteniük a tudósoknak. Való igaz, hogy savas környezetben gyorsabban növekszik a betegség, az elsavasodást azonban maga a daganat okozza, nem pedig fordítva történik a dolog.
Őseink is ezt ették?
Végezetül, gyakran hallhatjuk, hogy a túlzott elsavasodást a modern étrend okozza, és hogy őseink nagy részben lúgos hatású ételeket fogyasztottak. Az erről szóló kutatások gyakran mutatnak eltérő eredményeket, egy ízben például úgy találták a szakemberek, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató ősemberek 87 százaléka élt többségében lúgos étrenden, míg egy másik kutatás azt bizonyította, hogy fele-fele arányban fogyasztottak lúgos, illetve savas hatású táplálékot. Érdemes észben tartani, hogy a történelem előtti időkben sem csupán egyfajta embercsoport élt a világon, ellenben, csakúgy, mint ma, számtalan különféle éghajlaton rengeteg különféle nép osztozott bolygónkon, melyek táplálkozási szokásai gyökeresen eltértek egymástól. A kutatások szerint minél északabbi területen élt egy adott embercsoport, annál inkább a savas diéta jellemezte táplálkozásukat, mégsem jelentkeztek náluk a modern kori betegségek tünetei, melyeket sokan tévesen kizárólag ennek az étrendnek a hatásaként tartanak számon.
A lúgosító táplálékok fogyasztása természetesen valóban kedvező lehet az egészségünknek, hiszen a különböző zöldségek és gyümölcsök előnyben részesítése, illetve a gyorsételek és feldolgozott élelmiszerek mellőzése számtalan pozitív hatással szolgál számunkra, ennek azonban vajmi kevés köze van szervezetünk sav-bázis háztartásához. Azon kívül, hogy a fehérjében szegény lúgosító diéta segíthet a krónikus vesebetegségben szenvedőknek (mely egy igencsak kis számban előforduló panasz), semmilyen olyan egészségi hatását nem bizonyította a tudomány, mely kizárólag a savas és a lúgos táplálék szembenállására épül.
