Nehéz az „éjszakai baglyok” élete a „reggeli pacsirták” világában. A késő fekvő, későn kelő emberek sokszor megszenvedik, hogy munkabeosztásunk és mindennapi életünk az ágyból korán távozó társaik bioritmusához lett igazítva. Egy, a Birminghami Egyetem által a Sleep folyóiratban nemrégiben közölt kutatás – melyet a Psych Central osztott meg – eredményei szerint a késő éjjelig dorbézoló emberek agya másképpen működik, mint a hajnalban már talpon lévőké.
Egészségünkre káros bioritmusunk felborulása
Közismert tény, hogy az éjszakai műszakban dolgozó emberek mennyire nehezen állnak át a „normális”, nappali életre, mivel bioritmusuk fordítva működik, mint a túlnyomó többségnek, akiknek reggeltől délutánig tart a munkaidejük. Ennek a problémának számos negatív hatása lehet az érintettek egészségére. Kisebb mértékben, de érvényes lehet ugyanez azokra is, akik szeretnek tovább fennmaradni éjszaka, reggel pedig fél kilenc előtt nem szívesen nyitják ki a szemüket. A felmérések szerint az „éjszakai baglyok” a lakosság mintegy 40-50 százalékát teszik ki, ezért sem árt jobban belemerülnie a szakembereknek jelen téma boncolgatásába.
Az említett egyetem munkatársai kutatásuk során felfedezték, hogy azoknak az agyában, akik átlagosan hajnali fél három körül hajtják álomra a fejüket, és nem kelnek fel délelőtt 10.30 előtt, csökkent mértékben működnek bizonyos kapcsolatok, melyek öntudatunk fenntartásában játszanak szerepet. Ennek következtében a szóban forgó személyek kevésbé képesek figyelmüket fenntartani, lassabban reagálnak, illetve álmosabbak is társaiknál a klasszikus 9-17 óra közti munkaidő alatt.
A kísérletben 38 résztvevő agytevékenységét vizsgálták a tudósok, akiket ezt megelőzően különböző módszerekkel (az alvási ciklust irányító melatonin hormon és a „stresszhormon”, a kortizol termelődésének megfigyelésével, alvási szokásaik nyomon követésével és kérdőíves kikérdezéssel) későn fekvőkként vagy korán kelőkként azonosítottak. Az alanyoknak a nap bizonyos szakaszaiban különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk, miközben agyuk működését MRI-vizsgálattal követték nyomon, továbbá folyamatosan kikérdezték őket arról, hogy mennyire érzik magukat álmosnak.
Az eredmények arról tanúskodtak, hogy a szóban forgó agyi kapcsolatok, melyek segítenek az álmosságérzet visszaszorításában és a jobb teljesítménynyújtásban, a „reggeli pacsirták” elméjében nem csupán a korai órákban, de egész nap (reggel nyolc és este nyolc között) hatékonyabban működnek, mint az „éjjeli baglyok” esetében. Habár korábban már számos szakember foglalkozott bioritmusunk felborulásával, valamint ennek mindennapi életünkre és egészségünkre gyakorolt hatásával, jelen kutatás az első, mely neurológiai folyamatokat azonosított mindennek hátterében.
A szakértők szerint mindezen problémákra a legjobb megoldás az lenne, ha rugalmasabban kezelnénk nemcsak a munkaidőt, de az egyéb napi rutinjaink beosztását is, és gondolnánk azokra az embertársainkra is, akik számára nem öröm, hanem éppen kínszenvedés a hajnali nappal együtt kelni.
