Még ha nem is fogható ahhoz a szenvedéshez, amin a másik keresztülmegy éppen, azon agonizálni, hogy mit mondj a nehéz időket átélő, számodra fontos személynek, rendkívül szorongáskeltő lehet. Zavartan tördeled a kezed, miközben a barátod zokog, próbálsz mondani valami megnyugtatót, de minden hamisnak, esetlennek hangzik. Fejezz ki empátiát, kicsinyítsd a problémát, netán süss el egy jó viccet, vagy teljesen máshogy kéne megnyilvánulni?
Shawna Tanner, a Wayne Állami Egyetem kutatója és kollégái három egymást követő kutatásban azt vizsgálták, hogy mik azok a jolly joker állítások, amiket az emberek nagy többsége támogatónak talál egy nehéz helyzetben. A Research Digest cikke alapján foglaljuk össze neked a legfontosabb eredményeket.
Milyen mondatokat találnak a legtámogatóbbnak a gyerekek?
Az első tanulmány 2008-ban felvett adatok újraelemzését foglalta magában, amelyben 300 10-15 éves iskolást kértek meg arra, hogy 6 állítás szupportivitását értékelje. Ezeket a mondatokat a kutatás kerettörténete szerint egy jó barát mondta egy olyan társának, aki vagy a) rossz jegyeket kapott a suliban b) nem vehetett részt egy számára fontos eseményen, egy közösségi pikniken. A pontozandó kijelentések mindegyike a társas támogatás más-más stratégiáit reprezentálta: volt, amelyik empátiát ajánlott, egy másik mondat optimizmust fejezett ki, egy harmadik a szituáció súlyosságát igyekezett minimalizálni.
EREDMÉNY: A gyerekek között szinte semmilyen egyetértés nem mutatkozott abban, hogy mit tartanak a leginkább támogató mondatnak ezekben a helyzetekben. Nincsen olyan tuti varázsige, ami sok gyerkőc számára nagy valószínűséggel megnyugvást jelentene ilyenkor. Akkora volt az egyéni preferenciák jelentősége, hogy a kutatók egyenesen azt tanácsolják a segíteni igyekvő felnőtteknek:
A gyermeked fülét jobban ismerni kell, mint a szavakat.
A hasonló tulajdonságú embereknek hasonló kijelentések segítenek?
A második tanulmányban 54 egyetemista értékelt 96 támogató állítást 8 elképzelt helyzetre vonatkoztatva. A mondatokat szándékosan úgy állították össze a kutatók, hogy a különböző tulajdonságokkal rendelkező résztvevők is találjanak köztük vonzó kijelentést. Az optimista emberek számára például voltak olyan mondatok, amik a pozitív gondolkodásra vonatkoztak (pl. A dolgok néha viccesen alakulnak, hogy végül minden a lehető legjobbra forduljon). A szociábilis, társas beállítottságú emberek számára pedig olyan kijelentéseket tartalmazott a lista, melyek a közösségi gondolkodást tükrözték (pl. A barátaid veled vannak és szeretnek téged, most legalább több időt tölthetsz velünk). A vizsgálatban arra is kíváncsiak voltak, hogy legalább a hasonló tulajdonságokkal rendelkező emberek között van-e egyetértés a leginkább támogatónak tartott mondatokat illetően.
EREDMÉNY: Ismét nagy megoszlást mutatott, hogy ki melyik állítást gondolta a legszupportívabbnak. Ráadásul amikor hasonló személyiségvonásokkal jellemezhető diákok csoportjaira szűkítve vizsgálták az adatokat, akkor sem találtak semmilyen konszenzust a tudósok. A kutatás megint csak az egyéni sajátosságok szerepét emelte ki.
Legalább a pszichológusok között van egyetértés?
A harmadik tanulmányban 33 végzett és tanulmányait jelenleg is folytató klinikai szakpszichológust kértek meg arra, hogy értékeljék a terapeuták által mondott állítások szupportivitási fokát egy pszichoterápiás ülések felvételét tartalmazó tréninganyagban.
EREDMÉNY: A legtámogatóbb mondatokat illetően egyáltalán nem alakult ki közös rangsor, a több éve praktizáló szakemberek sem részesítettek egyértelműen előnyben állításokat más kijelentések javára.
Te milyen támogatásra vágysz leginkább, amikor zaklatott vagy? Szavazz!
Ha nincsenek csodamondatok, mit lehet tenni?
Shawna Tanner és munkatársainak kutatásában a megkérdezett gyerekek, egyetemisták, pszichológusok értékelésében mindössze 11 százaléknyi egyezést találtak: nincsenek tehát olyan, mindenki számára megnyugvást hozó mondatok, amik a legtöbb embernek segítenek egy nehéz helyzetben.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem mindig a szavakon múlik, hogy mennyire tudunk támogatást nyújtani a másiknak. Sok esetben elég, ha jelen vagyunk, együttérzően odafigyelünk egymásra. Ahogyan Antoine de Saint-Exupéry francia író és pilóta fogalmazott:
A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.
Mivel ekkora egyéni változatosságot mutat, hogy ki mit él meg támogatónak, fontos, hogy a szeretted szükségletei mentén tudj segítséget nyújtani, ne úgy, ahogyan azt te gondolod jónak, mert a kettő nem biztos, hogy egyezik. Érdemes ezért az adott helyzetben megkérdezni tőle, hogy mire van szüksége, és közösen tanulni a múltbéli hasonló események tapasztalataiból.
