Grant Hilary Brenner pszichiáter több évtizedes terápiás tapasztalatából kiindulva arra hívja fel a figyelmünket a Psychology Today-en nemrég megjelent írásában, hogy az emberi viselkedések stabil belső tulajdonságként való címkézése sokszor leegyszerűsítéshez vezet, ezáltal a probléma valódi megoldásához szükséges érzelmi munkát spóroljuk meg.
Miért lehet problémás a címkézés?
Ezeknek a kifejezéseknek a kimondása arra csábít minket, hogy rövidre zárjunk egy komplex nehézséget, ráadásul ezek a szavak morális elítéléssel, nemritkán gyűlölettel, elutasítással töltöttek. Megosztó melléknevek, amik elválasztanak minket önmagunktól és másoktól.
Hogyan vehetem észre őket?
Ezekben a szavakban sokszor olyan verbális agresszió rejlik, ami a kimondáskor rögtön sebeket ejt a másikban. Észreveheted őket arról a mentális állapotról is, amiben általában elhangoznak. Ezek sokszor a kétségbeesés, a fékevesztett düh vagy a tehetetlenség sötét percei. Az is jellemző rájuk, hogy „mindent vagy semmit”-gondolkodást testesítenek meg: tehát a személy vagy teljesen ilyen, vagy egyáltalán nem, a kontextus szerepe elvész a túláltalánosítás során.
Mik a legkártékonyabb címkék?
Az alábbiakban Brenner listáját közöljük, némileg kiegészítve.
#LUSTA
Ezt a kifejezést többnyire akkor használjuk, amikor mi vagy mások nem tettünk meg valamit, amit meg kellett volna tennünk. A szó valamilyen alapvető, megváltoztathatatlan deficitre utal. Azt üzeni, hogy valakinek a személyisége hibás, mert nem képes, vagy nem akar keményen dolgozni.
Helyette: ha valakire egyszerűen ráfogjuk, hogy ő egy lusta ember, akkor nem leszünk motiváltak a problémában szerepet játszó háttértényezők felderítésében. Tengernyi oka lehet annak, hogy az illető miért nem végzett el egy feladatot: előfordulhat, hogy nem értette az instrukciót, nincsenek meg a megoldáshoz szükséges eszközei, súlyos magánéleti válságban van, nem merte jelezni a munka közben történő elakadásait. A jövőben úgy tudjuk elejét venni hasonló helyzetek kialakulásának, ha ismerjük az okokat, amiket közösen orvosolni tudunk, például úgy, hogy több támogatást, eszközt adunk a kollégának.
#UNALMAS
Amikor unalmasnak címkézünk valakit vagy valamit, az általában azzal van összefüggésben, hogy nem tudunk kapcsolódni a bennünk levő érzésekhez. Sokszor egy mélyről jövő szorongást leplezünk ilyenkor: azt, hogy nem tudjuk, mire használjuk az időnket. Az elakadásunkkal való őszinte szembenézés helyett könnyed magyarázatot gyártunk: minden unalmas, a hiba a külvilágban van.
Helyette: ebben az esetben is azt érdemes feltérképezni, hogy jelenleg miért nem vagyunk képesek olyan tevékenységeket találni magunknak, amiket élvezettel végzünk, amik kíváncsivá tesznek minket. Gyakran az unalom annyira bezár minket, hogy az elménk kiüresedvén ötlettelenné válik. Ilyenkor fontos, hogy ezt az önrontó kört megtörjük.
#ÁLSZENT
Ez a jelző nehezen csillapítható konfliktusokban szokott elhangozni. Gyakran az az előfeltevés húzódik meg mögötte, hogy egy embernek egy dologról csak egy nézőpontja lehet, nem gondolhat nehezen eldönthető, homályos jelenségekről akár egyszerre több mindent is. Persze a valóságban is létezik álszentség (ahogyan a többi melléknév is lehet releváns), de lényegesen többször használják ezeket a szavakat emberek, minthogy az valóban indokolt lenne. Amikor azt mondom a másikra, hogy álszent, akkor nem kell egy probléma ellentmondásosságával, komplexitásával foglalkoznom, kezelhetem feketén-fehéren a helyzetet.
Helyette: amikor észreveszed, hogy ezt a kifejezést használod, akkor érdemes lelassítva több oldalát megvizsgálnod az adott ügynek. Fektess hangsúlyt a kontextusra is, hiszen egy-egy jelenség megítélése módosulhat a mindenkori helyzetek függvényében. A másik cselekedhet a saját értékeivel koherens módon akkor is, ha sokoldalúan közelít meg bizonyos kérdéseket.
#ELKÉNYEZTETETT
Ezzel a leegyszerűsítő kifejezéssel olyan embereket illetünk, akik túl könnyen érnek el dolgokat, a jutalmakért nem kell erőfeszítéseket tenniük. Ám gyakran a saját belső feszültségeinket vetítjük ki, projiciáljuk erre a helyzetre. Sokkal könnyebb végzetes egyéni hibaként kezelni az elkényeztetettséget, mint átlátni azt a komplex kapcsolati dinamikát, amelyben létrejön.
Helyette: ha a személy azt várja, hogy mások elkényeztessék, sokszor a szeretet és megerősítés iránti vágy hajtja. Azonban maladaptív viselkedésének köszönhetően éppen távolabb kerül attól, hogy megkapja, amit szeretne. Az emberi kapcsolatokban megjelenő kényeztetés, a másiknak szóló mazochizmus fenntartása a személy számára is előnyökkel járhat, legtöbbször tudattalanul. Ez persze különbözik attól, amikor valakit hatalmi egyenlőtlenségekből adódóan tartanak bent egy olyan (érzelmileg) bántalmazó kapcsolatban, amelyben folyamatosan a másik rendelkezésére kell állnia.
#BUTA
Ezt a jelzőt gyakran akkor mondjuk, amikor mi magunk vagy mások hibáznak. Ilyenkor nem tudunk kedvesek, megértőek lenni. A szóban megjelenő agresszió már csak azért sem produktív, mert nem árul el semmit a tévesztés okairól, amik gyakorlatilag sohasem az intelligenciaszinttel állnak összefüggésben.
Helyette: használjuk inkább az impulzív (hirtelen elhatározásból cselekvő), figyelmetlen, tapasztalatlan kifejezéseket, amik konkrétabb irányvonalakat jelölhetnek ki számunkra a jövőbeni fejlődést illetően. Ha hibázunk, legyünk empatikusak magunkkal, miközben levonjuk a konstruktív tanulságokat. Sokat segít a nevetés is, az önmegerősítő humor alkalmazása.
#ÖNZŐ
A veszekedések során számos esetben legitim, azaz jogos szükségleteket minősítenek önzőnek az emberek. Ennek a kifejezésnek ráadásul erőteljes erkölcsi-vallási felhangja is van. Sok embert gyermekkorában neveztek így, amikor kifejezte az igényeit, de a szülei nem tudták, vagy nem akarták teljesíteni azokat.
Helyette: ismerjük el a másik vágyainak, szükségleteinek jogosságát. Az emberi kapcsolatokban az a kihívás, hogy a felek egyensúlyt találjanak az igények sokféleségében, amik olykor egymásnak is ellentmondanak. Nem vagy „önző” ember amiatt, mert időnként egyedüllétre, öngondoskodásra vágysz, de akkor sem, ha fontos neked bizonyos helyzetekben a másik támogatása. A lényeg, hogy össze tudjátok hangolni, ki mit vár a kapcsolattól.
Záró gondolat: a szavak jeleznek
Fenti kifejezések minden vitában éket verhetnek emberek közé, nehezíthetik önmagad és mások megértését. Azonban fontos jelző funkciójuk is van, esélyt adnak neked a pozitív változásra. Ha meghalljátok őket, húzzátok be a kéziféket, járjátok kíváncsian körül a bennetek zajló, valamint az egymás között megjelenő pszichés folyamatokat. Ez segíthet a megbocsátásban, a nagyobb kölcsönösség megélésében, egymás mélyebb megértésében és a jövőbeni konfliktusok megelőzésében egyaránt.
