Életünk során mindannyian élünk át unalmat. Talán te is emlékszel olyan nyári szünidőkre, amikor gyermekként csak lóbáltad a lábadat, és két kapura unatkoztál a testvéreddel. Az is lehet, hogy a legutóbbi előadáson kalandozott el a figyelmed, és mindenféle dolog az eszedbe jutott, megállíthatatlanul. Ez azért lehetett különösen kellemetlen, mert te voltál az, aki prezentációt tartott, és ott állt a hallgatóság előtt. Előfordulhat, hogy sokadszorra foglalkozol ugyanazzal a témával, és már a mindennapjaidba is befészkelte magát az unalom.
Te mikor unatkoztál utoljára?
Az unalom kérdése régóta foglalkoztatja a művészeket, pszichológusokat is. Aldous Huxley, a Szép új világ c. disztópia szerzője például olyan kiváltságnak tartotta az unalmat, melyet a túl sok szabadság eredményez, ezért örömmel kéne fogadnunk. Ezzel szemben Erich Fromm filozófus-szociálpszichológus meg volt győződve arról, hogy az unalom az egyik legnagyobb kínzás.
Ha el akarjuk képzelni a poklot, egy olyan hely lenne, ahol megállás nélkül unatkozunk.
Valóban ennyire szenvedésteli ez az állapot, vagy lehet jó oldala is az egykedvűségnek? Mi zajlik le bennünk ilyenkor, és hogyan lehet megelőzni, leküzdeni az unalmat?
Mi az unalom?
Negatív érzelmi állapot, melyet átható érdektelenség és a koncentráció nehézsége jellemez. Ilyenkor van bennünk energia, csak nem tudunk vele mit kezdeni. Eastwood és munkatársai szerint pontosan ettől van bennünk egyfajta idegenkedő rossz érzés: be akarunk kapcsolódni valamilyen kielégítő tevékenységbe, de képtelenek vagyunk rá. A figyelmünket nem kötik le sem olyan belső ingerek, mint az érzéseink vagy a gondolataink, sem olyan környezeti ingerek, mint egy bonyolult elmélet, egy hosszú munkahelyi értekezlet, vagy egy monoton, ismétlődő tevékenység. Ráadásul, amikor észreveszed, hogy unatkozol, és nem tudsz ellene mit tenni, tovább nőhet a frusztrációd.
Milyen tünetei vannak az unalomnak?
A frusztráció mellett a személy megélhet egyfajta belső ürességet, tehetetlenséget. Az is lehet, hogy nem érdekli, mi zajlik körülötte, így kívül reked az eseményeken. Fáradtnak, idegesnek, kimerültnek érezheti magát. Egy tavaly publikált kutatás során Chin és munkatársai több ezer amerikai felnőtt naplóbejegyzéseit elemezve azt találta, hogy az unalom együtt járt olyan negatív emóciókkal, mint a magány, düh, aggodalom vagy a szomorúság. Mindezek hatására valakiben közöny is kialakulhat, melyet Szlukovényi Katalin költő ekképpen ír le:
A közöny kényelmes, befűtött kunyhó / a hegy lábánál.
Hogyha kifogyott / a látványból a ragyogás, ha nincs / erőd felmászni a hegy gerincére, / sem ujjaiddal végigsimogatni / senkit gerince mentén..."
Mennyire gyakori az unalom?
A fent említett Chin-féle tanulmányban a résztvevők 63 százaléka minimum egyszer unatkozott az elmúlt 10 napos periódusban. Az unalom egyetemes emberi érzés, ugyanakkor gyakrabban fordul elő gyermek- és kamaszkorban, mivel a fiataloknak kevesebb eszközük lehet az unalommal való megküzdéshez, illetve kevesebb kontrolljuk van azoknak a helyzeteknek a kiválasztásában és alakításában, amelyekben részt vesznek.
Biztosan unatkozol, vagy csak azt gondolod?
A pszichológiában Richard Lazarus nevéhez fűződik a kognitív kiértékelés modellje. Ez azt jelenti, hogy sosem magára a történésre reagálunk, hanem arra, amit gondolunk róla. Vegyük azt a helyzetet, amikor valamiért nem tudunk odafigyelni egy előadásra. Lehet, hogy álmosak vagyunk, esetleg szerelmesek, vagy nem végeztük el a tantárgy előfeltételeként szereplő kurzust, ezért aztán egy kukkot sem értünk az elhangzottakból. Ha ezeket a szempontokat nem vesszük figyelembe, a bennünk kialakult érzést könnyen külső tényezőkkel magyarázhatjuk. Ilyenkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy azért nem tudjuk követni a prezentációt, mert az annyira unalmas.
Damrad-Frye és Laird pszichológusok valami nagyon hasonlót próbáltak ki az egyik kísérletükben. A résztvevőknek egy Psychology Today-cikket olvastak fel, miközben a szomszéd szobában levő tévéből vagy a) hangosan és zavaróan szólt egy szappanopera b) alig hallhatóan szólt c) egyáltalán nem szólt. Az a) és b) helyzetben mindkét csoportnak koncentrációs nehézségei támadtak a cikk hallgatása közben. Azonban akiknél hangos volt a TV, frusztrációjukat ennek a zavaró ingernek tulajdonították. Míg akiknél alig hallhatóan szólt, ők a figyelmi problémájukat inkább a szöveg unalmasságával magyarázták.
Mi az oka az unalomnak?
Az unalom kialakulásának számos oka lehet. Ezek egy része valóban a külvilágban keresendő. Előfordulhat, hogy kevés stimuláció ér: sok a monotonitás az életedben, és az ismétlődés, elenyésző a változatosság a tevékenységeidben, túl könnyűek a feladataid, vagy olyan zavaros instrukciókat kapsz, hogy azt sem tudod, mit tegyél: kívül maradsz, és unatkozni kezdesz. Meglehet, hogy egy helyzet alakulásában kevés a kontrollod, nem nálad van az irányítás. Például amikor egy frontális előadást passzívan hallgatsz, vagy amikor a vonatodra vársz, és jelentős késések vannak.
Ugyanakkor az unalom megéléséhez számos belső tényező is hozzájárulhat. Lehet, hogy alapból olyan ember vagy, akinek újszerűbb, komplexebb, változatosabb, intenzívebb ingerekre van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát. Ebben az esetben inkább jellemző rád a szenzoros élménykeresés. Az is előfordulhat, hogy figyelmi problémáid vannak, és ezért nem tudsz bekapcsolódni bizonyos tevékenységekbe.
Talán azért nem vagy jelen a saját életedben, mert magad sem tudod, hogy mit akarsz, mire vágynál, mit tenne boldoggá téged. Talán azt érzed, hogy elakadtál, nem látod, merre menj tovább, nem te irányítasz, fogytán a reményed. Talán nem tanultad meg, miként tudod elszórakoztatni önmagad, hogy az érzelmeidet szabályozni tudd a magány pillanataiban.
Hogyan lehet megküzdeni az unalommal?
Először is érdemes megvizsgálnod azt, hogy milyen helyzetekben tör rád az unalom. Vezethetsz naplót, vagy beszélgethetsz erről egy pszichológussal. Mindez hasznos kiindulópontként tud szolgálni ahhoz, hogy eldönthesd, merre indulj: inkább a külső körülményeiden vagy a belső tulajdonságaidon érdemes változtatni, esetleg mindkettőn. El lehet gondolkodni például a következő megoldásokon:
Vállalkozz új, változatosabb, komplexebb, értelemdúsabb tevékenységekre, melyekbe jobban be tudsz vonódni. Változtass a munkádon, legyenek hobbijaid, utazz többet.
Teremts magadnak kihívásokat. Találd meg, hogy milyen fejlődési lehetőségek vannak a munkádban, az emberi kapcsolataidban, az életed egyéb területein.
Jutalmazd meg magad. A napi tevékenységeinknek óhatatlanul lehetnek monoton részei is, melyek rendszeresen ismétlődnek, de nem tudunk kibújni alóluk. Például meg kell válaszolnunk e-maileket, adminisztrálnunk kell, időnként kitakarítani a lakást. Ha sikerrel elvégezted ezeket a feladatokat, jutalmazd meg magad pihenéssel, egy finom falattal vagy egy kis szórakozással.
Kerüld el a kontroll nélküli szituációkat, vagy készülj fel rájuk. A várótermi idő is kielégítően telhet, ha olvasol, meditálsz, beszélgetsz másokkal.
Zárd ki a zavaró ingereket. Ha folyamatosan építkeznek az irodátok mellett, tanulj meg zenével a füledben dolgozni. Ez akkor is segít, ha rutinfeladatokat kell megoldanod, mert kellemesen növelheti a téged érő ingerlés mértékét.
Helyezd más perspektívába a dolgokat. Vedd észre, ha nem a körülötted lévő dolgok unalmasak, hanem inkább te vagy fáradt, ingerült, motiválatlan.
Edzd a figyelmedet. Ha rendszeresen olvasol, hangoskönyveket hallgatsz, beszélgetsz másokkal, észreveheted, hogy idővel egyre tovább tudod majd fenntartani a koncentrációdat. Ha egy előadás követéséhez előismeretekre van szükséged, készülj az óra előtt, vagy bátran tegyél fel kérdéseket.
Tanuld meg szabályozni az érzéseidet. Ha kíváncsisággal tudsz fordulni akár a negatív belső élményeid felé is, akkor a magány is élvezetesebb lesz számodra.
Tudatosítsd, hogy mire vágysz. Ha tudod, hogy mi tesz boldoggá, könnyebben tudsz felülkerekedni az unalmon.
Mi az, amit semmiképpen se tegyél, hogy elűzd az unalmad?
Az unalommal való megküzdésnek lehetnek olyan destruktív formái, melyek egyrészt nem hatásosak, másrészt kimondottan károsak lehetnek neked és a körülötted élőknek is. Az alábbiakra fontos lehet odafigyelni:
Ne dobj el dolgokat, melyekről feltételezed, hogy az unalmad tárgyai. Lehet, hogy egész életedre megutálsz tantárgyakat, könyveket, tevékenységeket, mert azt az élményt őrzöd róluk, hogy unalmasak. Fontos emberi kapcsolatokról mondhatsz le azért, mert egy adott időszakban nem tudtál mit kezdeni a téged belülről emésztő unalommal. Érdemes mérlegelni, hogy ez valóban hatékony megküzdés-e, vagy inkább csak a te történeted lesz tőle idővel kevesebb.
Ne gyárts ellenségeket. Wijnand van Tilburg munkatársaival azt találta, hogy a tartós unalom együtt jár a saját csoportunk túlértékelésével, más társadalmi csoportok leértékelésével, így előítéletes viselkedéshez vezethet kisebbségi csoportokkal szemben. Egy másik kutatásuk azt is bizonyította, hogy az unatkozó emberek hajlamosabbak szélsőséges politikai nézeteket vallani.
Ne menekülj. Az unalom nagyon makacs üldöző: ha pusztán előle szaladsz egyik falatból, egyik pohárból, egyik munkahelyről, egyik párkapcsolatból, egyik országból a másikba, mindig utol fog érni. Ne úgy akard elűzni, hogy bankot rabolsz, alkoholproblémáid lesznek, vagy félsz kötődéseket kialakítani.
Ne vállalj gyereket. Ha csak azért házasodsz meg, csak azért alapítasz családot, mert ez a logikus következő lépés a te korodban, kérlek, ne tedd! Az unalom érzésétől való megszabadulás nem konstruktív ok a gyermekvállalásra, a szeretteid és a jövőbeli gyermeked életét pedig egyaránt negatívan befolyásolhatja.
Záró gondolat: az unalom nagy előnye
Az unalom egy rendkívül hasznos érzelem: azt jelzi nekünk, hogy változásra van szükségünk. Ha hallgatunk rá, az életünk változatosabb, élvezetesebb, értelemtelibb, önazonosabb lesz. Időnként azonban félreértjük, és akkor is a külső körülményeinken változtatunk, amikor saját magunkban kéne megoldanunk valamit. Aggodalomra azonban semmi ok, ilyenkor úgysem fog békén hagyni minket.
