A Science Alert szerint egyáltalán nem jó ötlet visszatartani a távozni készülő ánuszgőzt: valahol valamilyen formában úgyis távozni fog, ráadásul mindez akár a vastagbél kiöblösödése és az érintett bélszakaszok gyulladása által kísért diverticulitis kialakulásához is hozzájárulhat. Szerencsére léteznek fingkutatások is, amelyek többsége pont úgy néz ki, mint egy Adam Sandler-film: a résztvevőket babbal etetik, a szagok intenzitásáról pedig (kis létszámú) zsűri dönt.
Kompozíció
A visszatartott gázok egy része amúgy sokszor visszatér a véráramba és a leheletünkkel együtt távozik. Szerencsére létezik olyan, meglepően részletes útmutató, ami az összes releváns finggátló eljárást begyűjtötte.
A lenyelt levegőből származó, valamint a vékonybélben keletkező szén-dioxid és a vastagbél baktériumai által előállított gázok átlagos mennyiségét is megvizsgálták már a lelkiismeretes fingkutatók. Az önkénteseket főtt babbal etették és végbélkatéterekkel látták el, az eredmények szerint pedig az alanyok naponta átlagosan nyolcszor szellentettek, ami fejenként 476-1490 milliliternyi, főleg hidrogéngázból és szén-dioxidból álló gáz szélnek eresztését jelenti. Metánt csak 3 önkéntes termelt egyébként, 24 óra alatt 3-120 ml-t.
Sunyi/lapos
A vizsgálatok szerint alvás közben csupán feleannyi gázt termelünk, mint nappal, az igazán orrfacsaró szellentések pedig a ként tartalmazó vegyületek miatt olyan irtózatosak. Ezt egy másik, 16 önkéntest babbal és laktulózzal (egy lebomlása során többek között tejsavat, ecetsavat és metánt termelő szintetikus diszachariddal) bőségesen ellátó kísérlet is megerősítette, amely során az összegyűjtött mintákat egy kéttagú zsűri rangsorolta.
A látszólag teljesen értelmetlen kutatás eredményeképpen egy szénnel bélelt szagtalanító párnával gazdagodott egyébként a világ, a kellemetlen gázszivárgás miatt páriává vált urak és hölgyek igazán hálásak lehetnek tehát a két bátor fingbírónak.
