Cathryn Jakobson Ramin amerikai újságírónő a saját bőrén tapasztalta meg, milyen nehézségekkel kell nap mint nap szembenéznie a krónikus hátfájással küzdőknek. Ramin egy egész könyvet is szentelt a témának, melynek legfőbb üzenete, hogy emberek milliói tengődnek egy olyan egészségügyi rendszerben, ami nem tud ténylegesen és tartósan segíteni rajtuk. A Vox újságírója, Julia Belluz pedig 80 tanulmányt vizsgált át, valamint kilenc szakemberrel és kutatóval készített interjút, hogy összeszedje a legfontosabb tudnivalókat az egyes terápiás lehetőségekről. Íme:
A mainstream orvoslásból kezdenek kiábrándulni az érintettek
Aminek a kezelésében az orvostudomány kudarcot vallott, az a krónikus nem specifikus hátfájás. Az esetek zömében a legnépszerűbb eljárások, a pihentetés, a gerincműtét, a szteroidinjekciók és az opioid fájdalomcsillapítók hatástalannak, sőt néha még ártalmasnak is bizonyultak. A gond az, hogy a legtöbb esetben nem tudják azonosítani a krónikus hátfájás okát, és így megfelelő gyógymódot sem találnak az egyes problémákra.
Amerikában a közegészségügyi hivatalok ezért ma már arra ösztönzik az orvosokat, hogy kevesebb invazív eljárást alkalmazzanak a pácienseken, és hogy javasoljanak alternatív gyógymódokat (pl. akupunktúra), mielőtt opioid terápiát vagy műtétet ajánlanának fel betegeiknek.
Így tett nemrég az American College of Physicians is, de a Centers for Disease Control and Prevention már 2016-ban megfogalmazott egy új ajánlást, melynek lényege, hogy a hátfájással küzdők lehetőleg a nem gyógyszeralapú terápiákat részesítsék előnyben.
„Senki nem halt még bele a derékfájásba, egyre többen halnak meg azonban annak bizonyos kezelési módjai miatt” – összegezte a Voxnak Sidney Rubinstein, az Amszterdam Egyetem adjunktusa az opioidok túlzott mértékű alkalmazására utalva. Ezeket a készítményeket a betegek 20 százaléka tartósan szedi, ám a módszer nemhogy nem sikeres, de 2017-ben mintegy 30 ezer amerikai halt meg opioidtúladagolásban. De a legfelháborítóbb rész csak most jön: opioidokat már azelőtt is felírtak az orvosok a pácienseknek, hogy egyáltalán tudtuk volna, valóban segítenek-e ezek a gyógyszerek a krónikus derékfájásban szenvedőkön.
„Szerencsére nálunk nem nagyon adnak hátfájásra opioidokat, leginkább tumoros megbetegedések esetén alkalmazzák azokat” – árulta el Bajzik Éva manuálterapeuta.
És ez még nem minden. Randomizált vizsgálatokból kiderül, hogy nincs klinikailag szignifikáns különbség a gerincfúziós műtéten átesett betegek és a nem invazív eljárással kezelt betegek állapota között. Ami pedig a szteroidinjekciókat illeti: hosszú távon azok sem produkálnak meggyőző eredményeket.
Mindeközben egyre több bizonyíték utal arra, hogy az aktív terápiák (testmozgáson alapuló programok, jóga, tajcsi) valóban segítenek a hátfájáson, és egyes alternatív megközelítések (masszázs, gerincmanipuláció) is hatékonyak lehetnek – bár utóbbiaknak hátulütője is van: általában rövid távon és mérsékelten hatnak. Az alternatív terápiákat azonban a gyógyszerválság közepén nyilván az is vonzóbbá teszi a betegek számára, hogy nincsenek káros mellékhatásaik. Cserébe persze némelyikért a zsebünkbe kell nyúlnunk.
- A derékfájás világszerte vezető oka a munkából való kimaradásnak.
- Sokféle hátfájás létezik, de azt, amitől az emberek 85 százaléka szenved, nem specifikus derékfájásnak hívják. Az elnevezés arra utal, hogy az alapos és átfogó orvosi vizsgálatokkal a panaszok hátterében egyértelmű ok (pl. egy tumor, egy idegbecsípődés, egy fertőzés vagy a cauda equina szindróma) nem mutatható ki.
- Az esetek 90 százalékában a fájdalom néhány napig vagy hétig tart, orvosi nyelven ez az akut derékfájás. A betegek egy része azonban jól tudja azt is, milyen a szubakut (4-12 héten át fennálló) vagy a krónikus (12 hétnél tovább tartó) derékfájás.
Az alternatív terápiák szerepe a krónikus hátfájás kezelésében
#Testmozgás
Egy derékfájással küzdő embernek valószínűleg nem a fizikai aktivitás a kedvenc elfoglaltsága, pedig a kutatások szerint a testmozgás a legjobb, amit tehet az ember hátfájás ellen, az inaktív életmód ugyanis csak késlelteti a felépülést.
Gondolj csak bele: a testedzés erősíti a gerincet támogató izmokat is; rugalmasabbá tesz, növeli a hát mozgásterét, elősegíti a vér áramlását a hát lágyszöveteibe, ami miatt csökken a merevség. Ez csak néhány oka annak, hogy a hátfájást kutató szakemberek miért elsősorban a testmozgást ajánlják az érintetteknek a passzív terápiákkal szemben.
2016-ban publikált adatok alapján:
- 20 perc aerobicozás vagy 20 perc szobabiciklizés (70 százalékos oxigénfelvétel esetén) után jelentősen csökken a krónikus derékfájással küzdők fájdalomérzékelése.
- Az ágyéki gerinc és a combhajlító izmok rugalmasságának növelése 18,5-58 százalékkal enyhíti a krónikus derékfájást.
- A törzsizmok stabilizálásán alapuló edzésprogramok 39-76,8 százalékkal csökkentik a krónikus derékfájás mértékét, az izomerősítő edzések pedig 61,6 százalékkal a hátfájást.
A legtöbbet persze a különböző mozgásformák kombinációja segíthet, de a felsoroltak közül mindegyiknek megvan a maga jótékony hatása. „A legtöbb krónikus derékfájás izomeredetű és mozgáshiányból fakad, ezért a legjobb, amit tehetünk, ha rendszeresen mozgunk” – fűzte hozzá Bajzik Éva.
#Jóga, tajcsi, pilates
A tavaly megjelent Cochrane-tanulmány az iyengar, a hatha, és a vinijóga hatásait elemezte, és az eredmények szerint 3-6 hónap alatt mérsékelt javulás várható a hát mozgásfunkciójában. A zéró mozgáshoz viszonyítva tehát a jóga egyértelműen segít, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy más mozgásformákhoz képest mennyire hatékony.
Az Agency for Healthcare Research and Quality (AHRQ) azt találta, hogy a tajcsi is csökkenti a krónikus hátfájással küzdők fájdalmait, így a betegek visszatérhetnek a mindennapi tevékenységeikhez. Az is kiderült, hogy a tajcsi hatékonyabb a fájdalomenyhítésben, mint a hátrafelé gyaloglás vagy a kocogás, az úszás jótékony hatásait azonban nem körözi le.
A fájdalmakat egyébként csekély mértékben a pilates is enyhíti, a mozgásfunkció javulását viszont nem tapasztalták a pilates-tornát rendszeresen végző betegek.
#Fizikoterápia
A fizikoterápia a fizikai energiákat (elektromosság, hő, fény, mechanikai hatás, mágnesesség) használó kezeléseket jelenti. A kutatások szerint a fizikoterápia nem jobb megoldás, mint az a tanács, hogy maradjon a beteg fizikailag aktív, ez pedig a fizioterápiás megközelítések és programok változatosságával magyarázható. (A fizioterápia egy tágabb fogalomkör, amely a természetes energiákra épülő kezeléseket foglalja magába.)
Napjainkban azonban már sok olyan fizikoterápiás eljárás létezik, ami a pszichoterápiát vagy a kognitív viselkedésterápiát is integrálja – és a tapasztalatok szerint működik is a módszer.
#Az egészség funkcionális (bio-pszicho-szociális) modellje
A multidiszciplináris rehabilitáció a fizikai tényezők mellett figyelembe veszi a biológiai és a pszichológiai faktorokat is, vagyis nem zárja ki annak lehetőségét, hogy akár a szorongásnak vagy a depressziónak is köze van a panaszokhoz. Elég csak arra gondolni, hogy az ugyanazon MRI-vizsgálati eredménnyel – pl. csigolyaduzzanat vagy ízületi gyulladás – rendelkezők közül egyesek elviselhetetlen fájdalomról számolnak be, míg másoknak nem jár különösebb kínokkal a probléma. Vagy arra, hogy általában sokkal jobban szenvednek azok, akiknek stresszes az életmódjuk; akiknél megfigyelhető a depresszióra, a katasztrofizálásra vagy a szorongásra való hajlam; akik valamilyen komoly traumát éltek át korábban, vagy akik elégedetlenek az életkörülményeikkel.
A krónikus nem specifikus derékfájást „nem kellene homogén állapotnak tekinteni, hiszen az egyes esetek különböznek egymástól” – figyelmeztetnek a kutatók az egyik tanulmányban.
Talán nem véletlen, hogy a multidiszciplináris terápia némileg hatékonyabb, mint önmagában a fizikoterápia – mind rövid, mind hosszú távon. Azok a betegek, akik holisztikus kezelést kapnak, nagyobb eséllyel, illetve hamarabb mennek vissza dolgozni.
Hallottál már a centrális szenzitizációról? A kifejezés a gerincvelő hátsó részében kialakuló fájdalomra utal. Egy újfajta megközelítés szerint egyeseknél – akiknek nem szűnő fájdalmaik vannak – olyan változások mennek végbe a test és az agy kommunikációjában, amik növelik a fájdalomérzékelést – akár addig a pontig, amikor még a mindennapos tevékenységek is fájdalommal járnak. Az elmélet szerint tehát a krónikus derékfájással küzdők a fájdalomérzékelés zavara miatt szenvednek.
A tavaly elhunyt John Sarno pszichiáter és Amerika legismertebb „hátguruja” szerint minden krónikus hátfájásnak érzelmi alapja van. „Sarno már akkor is a félelemelkerülő viselkedés és a katasztrofizálás megszüntetésére fókuszáló kognitív viselkedésterápiához hasonló eljárást javasolt a krónikus hátfájással küzdő betegeknek, amikor az emberek még nem is ismerték a kognitív viselkedésterápia fogalmát. És pontosan ez az a módszer, amit ma a centrális szenzitizáció enyhítésére eredményesen használnak” – írja Ramin a könyvében.
#Gerincmobilizáció
A csontkovácsoknál elérhető kezelés nagyjából ugyanolyan hatékony, mint a testmozgás vagy a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók, de fontos, hogy a beteg jól megválassza a kiropraktőrt, ugyanis az eljárás nem kockázatmentes: a nyaki gerinc manipulálása növeli olyan érrendszeri problémák kialakulásának esélyét, mint a stroke, a kétoldali gerincmenti verőér repedése vagy szakadása.
Óvatosan a csontkovácsokkal!
Az interneten számos 2-3 napos (esetenként hosszabb) tanfolyam lelhető fel, amelyeket bárki látogathat előképzettség nélkül. A csontkovácsolást általában egy egyszerű frissítő, svéd-, Yumeiho vagy thai masszázst, vagy OKJ- tanfolyamokat végzett alternatív masszázs- és mozgásterapeuták, gyógymasszőrök végzik. Fontos tudni, hogy Magyarországon nem létezik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és az Orvosi Kamara által elismert csontkovácsképzés, és a csontkovácsolás jogilag nem elfogadott gyógyító tevékenység – nem rendelkezik szakmakóddal, nem számít egészségügyi tevékenységnek.
A csontkovácsokról nem tudni, elvégzik-e a kikérdezést, a megtekintést, aktív-passzív mozgásvizsgálatokat, a szegmentális mozgás- és stabilitási teszteket.
Főként hirtelen, gyors manipulációval célozzák meg a tünetet adó, problémás területeket, kevéssé foglalkoznak az alapprobléma és a következményes elváltozások megkülönböztetésével és célzott kezelésével. Kezeléseik általában 5-20 percet vesznek igénybe, ennyi idő nem nyújt lehetőséget a kontrollvizsgálatokra, a teljes test kezelésére, a lágyszöveti előkészítésre.
A kezelés tehát inkább általános és tüneti, a klinikai ismeretek híján pedig sok veszélyt rejthet magában. Anamnézis híján nem derül fény a korábbi traumákra, az alapbetegségekre, a fizikális vizsgálat hiányában pedig nem határozható meg az ízületi mozgásbeszűkülés iránya, csak az ízfelszínek általános elmozdítása történik.
A krónikus fájdalom esetében enyhe, rövid távú javulás várható, akut panaszok esetén viszont nem érdemes csontkovácshoz fordulni, a tanulmányok alapján ugyanis a gerincvelő-manipuláció nem hatékonyabb, mint a placebo.
#Masszázs
Svéd, thai, mélyszöveti, sportmasszázs – számos fajtája és sok kedvező hatása is van ennek az alternatív módszernek, de a kezelés hossza, gyakorisága és a nyomás mértéke is a masszázs típusától függ, így nehéz általános érvényű következtetéseket levonni, de egy biztos: ártani nem árt és még kellemes is. (Már amelyik.)
Az AHRQ szerint a szubakut és a krónikus derékfájás esetében a masszázs rövid távon (egy hét) enyhíti a fájdalmat és javítja a mozgásfunkciót, arra azonban nincs egyértelmű bizonyíték, hogy hosszú távon is megoldást jelent a problémára.
#Akupunktúra
A kutatók nem zárják ki, hogy az ősi kínai orvoslási módszer is beválik, de az eddigi adatok igen ellentmondásosak. Akut hátfájás esetén működhet is meg nem is, krónikus fájdalomnál viszont az akupunktúra – amennyiben nem kamu eljárásról van szó, amikor a tűk valójában nem is hatolnak át a bőrön – enyhítheti a fájdalmat, és rövid távon a mozgásfunkciókat is javíthatja, de semmivel sem jobb gyógymód, mint bármely más alternatív terápia.
A tanulmányok arra is felhívják a figyelmet, hogy nem egyértelmű, valóban a tűszurkálásnak köszönhető-e a javulás, vagy inkább placebohatásról van szó. A kutatók ugyanis azt találták, hogy minél drasztikusabb egy beavatkozás, annál nagyobb a placebohatás. Márpedig, ha valakit minden irányban tűvel szurkálnak, az elég drámai intervenciónak számít, nem?
Maga Ramin egyébként Stuart McGill világhírű gerincspecialista, a Waterloo Egyetem kutatója által összeállított gyakorlatokra, többek között a „hátára fordított bogár” pózra, a „madár-kutya” pózra, valamint az oldalsó hídtartásra esküszik. Saját tapasztalatai szerint, ha a beteg elég időt és energiát szán rá, megtalálhatja azt a szakembert – legyen ortopédia-szakvizsgával rendelkező fizikoterapeuta, mozgástudományokban jártas személyi edző vagy gyógytornász –, aki személyre szabott mozgásterápia kidolgozásával sokat segíthet a panaszok enyhítésében.
