Félhetünk a betegségektől, az öregedéstől, a mérges pókoktól vagy a felénk száguldó vadállatoktól, félhetünk a mély víztől, a háborúktól, a munkánk elvesztésétől, a megszégyenüléstől. Ezektől a dolgoktól általában emberként félünk, emberként igyekszünk őket elkerülni. Férfiként félni valamitől ezzel szemben azt jelenti, hogy az adott dolog az illető férfiúi mivoltát fenyegeti, illetve abban okozhat sérülést. Jó eséllyel nem halsz tehát bele, csak megszűnsz férfinak lenni, vagyis nem tudod betölteni azt a nemi szerepet, amit ez jelent. A félelem legalábbis erre vonatkozik, ennek pedig súlyos ára lehet.
De mit is jelent mindez? A kutatások szerint a klasszikus férfiszerep öt alappillérre épül, vagy legalábbis a többség ezekre építi. Az elmélet szerint a kompetencia, az érzelmek kifejezésének tilalma, a teljesítmény, a nőkkel szembeni fölérendeltség és a maszkulin megjelenés a férfiasság tartóoszlopai, melyekre különösen vigyázni kell. Hiszen a sérülékenység is éppen itt a legnagyobb.
Segíts, kérlek!
Nincs az az eltévedés, hogy egy magára valamit is adó férfi megkérdezzen egy járókelőt, hogy mégis kábé hol van. Mert ő kompetens, rátermett, megoldja. Határozott. Akkor is, ha egyébként nem sokat tud a tényekről. Dönt. Hideg, racionális érvek mentén, gyorsan, magabiztosan. Ha téved, annak pedig oka van.
A tradicionális férfiszerepben nagyon nehéz beismerni, ha az ember téved. Ha nem biztos a dolgában vagy ha az érzelmei nyilvánvalóan befolyásolják a döntéseit. Nagyon nehéz segítséget kérni, ezzel másokra szorulni. Olyanokra, akik jobban tudják. Nagyon nehéz, mert a státuszod forog kockán, meg az, hogy mennyire leszel vonzó. A határozottság és a magabiztosság a férfihormon magas szintjére utal, ezzel a férfi rátermettségének ősi, ma is élő jelzése a nők számára. A magas tesztoszteronszint biológiai szinten vonzó, így legerősebben a szexuális vágyra van hatással. A nyámnyila, szüttyögő, tutyimutyi pasi ezért az egyik legkeményebb libidógyilkos. Általában még akkor is, ha más emberi értékei miatt a nő őt választja társának egy hosszú távú párkapcsolatban. A másokra szorultság, a belső kétségek és a tájékozatlanság látszata pedig minden alkalommal a vágygyilkos omegahím státusz rémképével fenyeget.
Félek
Az igazi férfi nem beszél az érzésiről. Egyrészt azért, mert hamar megtanítják neki, hogy az érzései nem érdekelnek senkit. Másrészt pedig azért, mert ha megosztja őket, attól gyengének és kiszolgáltatottnak fog látszani. Az alfahím nem nyafog. Ha egy férfi elmondja, hogy fél, hogy aggódik, ha elpanaszolja, hogy megbántották valamivel, vagy ha fájdalmában sírva fakad, azzal megszűnik férfinak látszani. Az igazi férfi ezért fájdalmában nem sír, hanem dühöng. És ha fél, akkor is. A düh ugyanis a tradicionális férfiszerep egyetlen felvállalható negatív érzése. A szomorúság, a csalódottság, a félelem, a szorongás, a fájdalom, az elkeseredés mind haraggá változik. Semmilyen sírás, semmilyen nyavalygás nincs olyan macsó, mint ordibálni, csikorgó gumikkal vezetni, vagy istenesen a földhöz vágni valamit. A valódi érzelmek pedig többnyire rejtve maradnak.
Lúzer vagyok
A klasszikus maszkulinitás alapfogalma a teljesítmény. Hogy kinek mekkora. A versengés és a dominanciára törekvés ugyancsak erősen összefügg a tesztoszteron szintjével, így a férfiak viselkedésében hangsúlyosabban jelenik meg. Aki verseng, az persze nyerni akar, ehhez pedig mérőszámok kellenek. Teljesítménymutatók. Státusz, pozíció, fizetés. Autó, techcuccok, drága ruhák. Nők (lásd még: trófeák). Lesznek győztesek és lesznek vesztesek. Lúzerek.
Lúzernek több szempontból sem éri meg lenni, így azután kellőképpen félelmetes vízió arra az esetre, ha a férfit valamilyen kudarc éri. Például elveszíti a munkáját. Vagy egyszerűen csak keveset keres. De ott van ez a szexben is: az igazi férfi mindig akarja a szexet, az igazi férfi kielégíti a nőjét, minél többször, annál igazibb férfi. Aki nem, az meg egy igazi szerencsétlen. Az élet megpróbáltatásai ezért végső soron folyamatosan magukban hordozzák az öncímkézés kettősségét: a sikerek a győztes dicsőségét, a kudarcok a lúzerség szégyenét.
Jobb vagy nálam
A lúzerség fájdalmas szégyene csak egy módon fokozható tovább: ha a férfit egy nő győzi le. A teljesítményen kívül a férfinak ugyanis hagyományosan nincs semmije. Az archaikus férfiszerep a nő és a kicsinyek védelmezése és ellátása. Hazavinni a mamutot. Ha pedig a nő amellett, hogy felneveli a gyerekeket, bogyókat gyűjtöget, még levadászik és hazahúz egy mamutot is, a férfira tulajdonképpen semmi szüksége. Az erőforrások beszerzése, az egzisztencia megteremtése tehát kulcsfontosságú motívum a férfi számára. Ezért aztán nem is viselik különösebben jól, ha például a nő keres többet. Vagy ha egy nő a főnökük.
Az erőforrások birtoklása egyben hatalom is. A férfinak tehát, aki a több pénzt viszi haza, hatalma van a nő felett. Ezt nem egy nagy teljesítmény egyébként egy olyan társadalomban elérni, ahol a férfiak eleve jóval többet keresnek a nőknél. Annál nagyobb szorongással töltheti el azonban azt, akinek még ezzel a masszív hátszéllel sem sikerül.
Kicsi vagyok
Legyen magas, izmos, jóképű. Fel lehessen venni egy magassarkút, ha együtt megyünk valahova. Legyen jó teste, lehetőség szerint kockahasa. Legyen elbűvölő a tekintete, sármos a mosolya. Mindaz, ami a nők számára egy férfi külsejét tekintve preferenciaként megjelenik, a másik oldalon szorongásként bukkan fel. A testmagasság ugyan viszonylag állandó, a nem vagyok elég izmos típusú parákra azonban tonnaszámra adják el a fehérjeporokat és a tömegnövelőket. A legyél hatalmas típusú reklámokkal. Nem véletlen egybeesés ez sem, a nagy méretek a hatalom szimbólumai. Az óriások a mitológiákban, a szuperhősök a képregényekben, a feketék a pornóvideókban. A férfiak körében leggyakoribb testképzavar, az inverz anorexia ugyancsak arról szól, hogy az illető túl kicsinek találja a testét.
A kutatások szerint azonban a boldogabb élethez, a jobb egészséghez és a teljesebb emberi kapcsolatokhoz nagyon is érdemes alakítani a társadalomban a férfiasságkoncepción. Érdemes kimondhatóvá, felvállalhatóvá, megélhetővé tenni mindazt, ami férfiasságtól-nőiességtől teljesen függetlenül emberi.
