Amúgy is el vagy havazva a munkahelyen, de a kollégád megkér, hogy csinálj meg neki még valamit. Diétázol, de a vendégségben a kedvenc sütid a desszert. Még tukmálják is. Épp visszafognád a kiadásaidat, de leárazás van a kedvenc ruhaboltodban. Nemet mondani sokszor kemény próbatétel, sokszor konfliktussal jár. Szembe kell szállni másokkal vagy éppen saját magaddal.
Nemet ezért az tud csak mondani, aki magabiztos. Aki nemcsak kimondja a szavakat, de a kimondott szó mögött ő maga is szilárdan ott van. Nem számít, hogy egy rád akaszkodó kollégáddal, vagy a benned élő, cukorra éhes kisördöggel szemben kell határozottnak lenned, a tukmálást, az alkudozást csak ezzel tudod megállítani. Egy amerikai kutatássorozat eredményei szerint pedig rengeteget számít ebben a nyelv, amit használsz. Hogy azt mondod: nem tehetem, vagy azt: nem teszem. Nem ehetek édességet, nem eszem édességet. Nem költhetek több pénzt ruhára, nem költök több pénzt ruhára.
Míg a nem tehetem-típusú mondatokban egy külső akadályra hivatkozva hárítjuk el a csábítást vagy az erőnkön felüli szívességet, addig a nem teszem kijelentés egy belső döntést üzen. Egy döntést, amit korábban meghoztunk, és ahhoz tartjuk magunkat. Ezzel szemben, ha külső tényezőkre hivatkozunk, azzal lényegében azt mondjuk: döntésünket mások befolyása is nagyban alakítja. Egy kis szelet azért még belefér, húsz perc az egész, nem is drága ez a felső, nem ettől fogok csődbe menni. Vagyis teret engedünk az alkudozásnak. Teret engedünk a másik félnek, teret engedünk magunkban a kisördögnek, hogy győzködni kezdjen. És jó érveik lesznek.
A magabiztos nemet mondással tehát le kell zárni a témát. Azt kell képviselni, hogy ez már egy lefutott meccs, erről már hoztál egy döntést. És vállalni kell érte a felelősséget. A másik fél duzzogása, a lemondás a cukorról vagy a ruhatár színesítéséről ugyanis ritkán okoznak olyan rossz érzéseket, mint ha nem tudjuk tartani magunkat korábbi elhatározásainkhoz.
