Van az a mondás, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Sokan vannak mégis olyanok, akiket mégis megtépáz az élet, akiknek egy élet is kevés, hogy kiheverjenek egy veszteséget, talpra álljanak egy mély krízisből. Akiknek ma is fáj még egy név, sokéves sebeket szakíthat fel egyetlen szó. Sokan vannak, akik nem hogy erősebbek nem lesznek egy trauma után, de hosszú évekig viszik magukkal minden fájdalmukat. És vannak persze azok, akik tanulni, fejlődni képesek a nehézségek, a megpróbáltatások által, akiktől a veszteségek nem csak elvesznek, de hozzájuk is adnak is valamit. A pszichológia nyelvén rezilienciának hívják azt a jelenséget, amikor valaki egy traumát elszenvedve épülni, fejlődni képes abból. Amikor az élet terhei alatt tényleg megnő a pálma.
Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét!
Hogy ki hogyan tud élete mélypontjairól továbblépni, ki hogyan dolgozza fel saját veszteségeit, nem egy veleszületett adottság, hanem kialakítható és fejleszthető készségeken, attitűdökön múlik. Erre sincs azonban egy tuti recept, ami mindenkinek beválik, hiszen mindannyian mások vagyunk. Másképp reagálunk a stresszre, más jelentéssel bírnak életünk eseményei. A rugalmas ellenálló képesség, vagyis a reziliencia fejlesztésében csak irányadó szempontok vannak, ezek mentén alakítható ki mindenkinek a saját módszere, mellyel azután sikeresebben birkózhat meg élete kisebb-nagyobb megrázkódtatásaival. Az Amerikai Pszichológiai Társaság tíz ilyen szempontot ajánl azoknak, akik fejlődni szeretnének ebben.
Társas kapcsolatok - A közösségek megtartó ereje az ősidők óta jól ismert, de már az állatvilágban is megfigyelhető. A testi kontaktus stresszoldó hatását jól ismeri mindenki, aki ölelte már át síró gyermekét, simogatta a hátát, hogy megnyugodjon. Az érintésnek, az intimitásnak ez az ereje később is megmarad: az ölelés felnőttként is a támogatás, a vigasztalás, a megnyugatatás gesztusa. Az élet nehéz időszakaiban így mások közelsége segíthet enyhíteni a fájdalmat. Hasonlóan pozitív hatásúak a nagyobb társaságok, közösségek is, a valahova tartozás érzésén, a személyes kapcsolódás lehetőségein keresztül.
A krízis nem leküzdhetetlen - A súlyos veszteségek, fájdalmas élmények az élet elkerülhetetlen részei. Nem tudunk változtatni azon, hogy ezek ne következzenek be. Azon azonban nagyon is tudunk, hogy mi magunk mit kezdünk ezekkel a helyzetekkel. A megküzdés például nem csak nehézségként, de kihívásként is felfogható. A különbség éppen az, hogy míg előbbi esetben egy kínokkal teli élethelyzet passzív áldozataként, utóbbi esetben egy felépülési folyamat aktív szereplőjeként tekintesz magadra.
A változás az élet természetes része - Lelki sérüléseink sok esetben abból keletkeznek, hogy fontos céljainkat fel kell adnunk, törekvéseinket nem tudjuk már megvalósítani, bizonyos lehetőségeink örökre elvesznek. Ha a visszafordíthatatlan változásokat is el tudjuk fogadni az élet természetes részeként, több energiánk marad azokon a körülményeinken változtatni, amelyeken lehetséges és érdemes.
Haladj a céljaid felé - Akinek van miért élnie, bármilyen hogyant kibír - mondja Nietzsche, és jelen szenvedésén túlmutató célok bizony rengeteget segítenek a mindennapok megküzdésében. Tűzz ki reális, megvalósítható célokat. És ezek felé rendszeresen tegyél is lépéseket. Elég az is, ha minden nap csak egyetlen, akár kisebb dolgot is megteszel azért, hogy a kívánt irányba mozduljon az életed.
Tegyél magadért - Ha képes vagy aktív szerepet vállalni saját felépülésedben, tegyél is a gyógyulásért. Dolgozz a körülményeiden, dolgozz a kapcsolataidon, dolgozz önmagadon! A passzivitás, az ölbe tett kézzel várakozás arra, hogy majd az idő begyógyítsa a sebeket, hogy majd minden megoldódjon magától nem gyakran vezet eredményre.
Fedezd fel önmagad - Nehézségek idején sokat tanulhatunk saját magunkról, saját helyünkről a világban. Súlyos traumát átélt emberek beszámolóiból gyakran kiderül, mennyire megváltozott a teljes életszemléletük, önmagukról alkotott képük. Megint mások spirituális fejlődésről, bölcsességről beszélnek. A lehetséges önismereti fejlődésen túl a belső élményeinkre irányuló figyelem, azok feldolgozása egyfajta értelmet adhat a megélt nehézségeknek is.
Törekedj az egészséges önbizalom kialakítására - Az önbizalom fejlődésének alapja az önállóan elért sikerek megtapasztalása. Minden egyes akadály, amit a saját erődből leküzdesz, minden probléma, amit képes vagy megoldani, minden egyes lépés a céljaid felé pozitív hatással lehetnek önbizalmadra.
Kezeld a helyén - Számos megrázó esemény csak a maga idejében képes komoly stresszt okozni. Néhány hónap elteltével sok esetben már eltörpülnek, néha nevetségessé is válnak ezek a dolgok. Ilyen nehézségek esetén sokat segít az is, ha egyszerűen egy tágabb perspektívába helyezed a történteket, és megkérdezed magadtól számít-e ez az egész hosszú távon.
Hagyd meg magadnak a reményt - Sokat segít, ha elhiszed, történhetnek még jó dolgok az életedben. Arra koncentrálj, amit akarsz, ahelyett, hogy azon aggódnál, amitől félsz!
Törődj magaddal - Szentelj több figyelmet saját igényeidnek, érzéseidnek! Csinálj több olyan dolgot, amit élvezel, ami kikapcsol! Mozogj rendszeresen! A test és a lélek egészsége aligha választható külön, lelki sebeink gyógyulásához ezért testünkre sem árt több figyelmet fordítani.
