Sokakban élhet az a hit, hogy hangosan felháborodni a világban történő igazságtalanságokon, és rossz dolgokon milyen önzetlen cselekedet. Az erkölcsi felháborodó nem opportunista, nem csak a saját dolgával törődik, a maga pecsenyéjét sütögeti, hanem igenis igaz jóságról tanúságot téve szóvá teszi etikai, lelkiismereti rosszallását. Ez azonban nem teljesen így van. Minden cselekedetünk, bármilyen érdekmentesnek is tűnik, azt szolgálja, hogy valamilyen erős belső igényünk kielégüljön. Az erkölcsi felháborodás például azt az igényt elégíti ki, hogy csökkenjen a bűntudatunk, és jó embernek érezhessük magunkat. Ennek folyamatát - vagyis azt, hogy nőnek bennünk a negatív, majd jogos dühünk kifejeződése után a pozitív érzések - nemrég a Main-i Bowdoin College és a Dél- Mississippi Egyetem kutatói vezették le.
A kísérletben résztvevőknek manipulált híreket mutattak csúnya dolgokról: egyet arról, hogy a fejlődő országokban milyen módon zsákmányolják ki a munkásokat, egy másikat pedig a klímaváltozásról. Akik a klímaváltozásról olvastak, azoknak a fele azt tudta meg a cikkből, hogy a globális felmelegedéshez nagy mértékben járul hozzá az emberi tevékenység, és legnagyobb mértékben Amerikában tesznek ehhez hozzá. A másik felük azt olvasta, hogy leginkább Kína felelős a dologért. A munkások kizsákmányolásával kapcsolatban a résztvevőknek arról kellett gondolkodniuk, hogy ők maguk milyen apró dolgokkal tesznek hozzá, hajtanak hasznot az emberek kizsákmányolásából – és azt is megtudták, hogy az Apple gyáraiban is milyen rosszak a viszonyok, és mennyire nem sikerült a vállalatnak javítani a körülményeken.
Miután ezeket elolvasták, a résztvevőknek értékelniük kellett saját érzéseiket: mennyire éreznek személyesen bűntudatot, mennyire kollektív bűntudatot, milyen dühösek valakire, mennyire vágynak arra, hogy valaki bűnhődjön, és hogyan éreznek erkölcsileg. A kutatók egy bűntudat-felháborodás—orális megerősítés ciklust találtak abban, ahogy az emberek éreztek és viselkedtek ezekben a helyzetekben.
1. Ha bűnösnek érzed magad, dühösebb vagy
Azok a résztvevők, akik arról olvastak, hogy leginkább az amerikai vállalatok okozzák azokat a károkat, amikkel a „multinacionális olajvállalatok” járulnak hozzá a klímaváltozáshoz sokkal dühösebbek voltak, mint akik azt olvasták, hogy a kínaiak tehetnek róla.
2. Ha bűntudatod van, azt kívánod bűnhődjön meg (valaki más) érte
Volt az a helyzet, ahol arról elmélkedtek a résztvevők, hogy ők maguk a fogyasztói szokásaikkal hogyan járulnak hozzá a harmadikvilágbeli munkások kizsákmányolásához. Minél erősebbnek ítélték saját bűntudatukat az emberek, annál erősebben kívánták, hogy a gaz vállalatok vezetői bűnhődjenek meg azért, ahogyan a munkásokkal bánnak.
3. Az erkölcsi felháborodás kifejezése valóban csökkenti a bűntudat érzését
Azok a résztvevők, akik a klímaváltozás amerikai okozóiról olvastak sokkal nagyobb bűntudatot éreztek, mint akik a kínaiakat tették felelőssé. (Persze ez utóbbiak is éreztek valamennyi bűntudatot, csak sokkal kevesebbet.) Ha azonban lehetőséget kaptak kifejezni a felháborodásukat, a bűntudat csökkent. Akik viszont a kínaiakra gondoltak mint felelősökre, azok hiába fejezték ki erkölcsi megvetésüket a klímaváltozás felelőtlen okozóival kapcsolatban, nem csökkent a bűntudatuk.
4. Erkölcsösebbnek érezzük magunkat, ha erkölcsi kérdéseken háborgunk
Megkérdezték a résztvevőket, hogy mennyire tartják magukat erkölcsöseknek, mennyire tiszta a lelkiismeretük. Akik az Amerikát felelőssé tevő cikket olvasták, kevésbé érezték magukat feddhetetlen karakternek, mint a Kína-hibáztató cikket olvasók.
De ez csak addig volt így, amíg nem fejezhették ki erkölcsi felháborodásukat a nagyvállalatok felelőtlen viselkedésén, és nem szorgalmazhatták, hogy kapjanak büntetést ezek a nagyvállalatok. Amint ez megtörtént, erkölcsi értékük visszaállt, ugyanolyan magas szintűre sorolták, mint akik az elején sem éreztek akkora bűntudatot.
5. Kevésbé érezzük magunkat bűnösnek, miután kifejeztük felháborodásunkat
Akik nagyobb bűntudatot, azok nagyobb haragot is éreztek. De ha módjukban állt kifejezni, hogy mennyire elítélik az adott dolgot, akkor csökkent nemcsak a bűntudatuk, hanem a bennük élő harag is.
Összességében tehát mondhatjuk azt, hogy az egyes emberek számára hasznos és előnyös, ha kifejezik erkölcsi felháborodásukat: csökken a bűntudatuk, csökken az általuk érzett harag és segít nekik, hogy jobb embernek érezhessék magukat.
