Egyáltalán milyen volt a fogazatuk és étrendjük a modern emberéhez képest? És minek köszönhető, hogy az egykor fontos funkciót betöltő bölcsességfog ma már útban van? A Scientific American oldalán bukkantunk rá arra az érdekes interjúra, amelyben Peter S. Ungar paleoantropológus és evolúcióbiológus, az Evolution's Bite: A Story of Teeth, Diet, and Human Origins című könyv szerzője egy csomó fogas kérdésre választ ad. Íme:
Miért lett népbetegség a fogszuvasosdás?
A bioarcheológiában az az elfogadott álláspont, hogy a mezőgazdaság megjelenésével és a szénhidrátfogyasztás elterjedésével kezdett el nőni a fogszuvasodás mértéke. „A szénhidrátok – különösen az Ipari forradalom óta könnyebben elérhető feldolgozott cukrok – megágyaznak és táplálékul szolgálnak a szájüregi baktériumoknak. Miután ezek a mikroorganizmusok átalakítják a cukormolekulákat, a savas kémhatású végtermék lesz az, ami erodálja a fogakat. Az Újvilágban a kukoricafogyasztás kezdetével nőtt a lyukas fogak száma, míg Közép-Európában, ahol búzát és árpát kezdtek termeszteni, nem mutattak ki hasonló tendenciát. Még kevésbé a Távol-Keleten, ahol a rizsfogyasztás terjedt el. A civilizáció fejlődése tehát ilyen szempontból negatív tényező”–- nyilatkozta a Scientific Amercan riporterének Peter S. Ungar paleoantropológus és evolúcióbiológus.
Mi a baj a bölcsességfogakkal?
Ungar szerint az, hogy ma már nem növesztjük elég hosszúra az állkapcsunkat ahhoz, hogy minden fogunk kényelmesen elférjen. Az ősembert még nem gyötörték ilyen gondok: állkapcsa szélesebb, étele pedig rágósabb volt a miénknél. Bölcsességfoga eredetileg talán az idővel kihullott nagyőrlőket pótolta. „A természet az alapján választja ki az állkapcsok hosszát, hogy milyen táplálkozási szokást vár el tőlünk: minél gyakrabban vesszük igénybe és terheljük meg, annál hosszabbra nő az állkapocs, vagyis a természetnek ki kell találnia, hogy bizonyos méretű fogak akadálytalan kinövéséhez mekkorának kellene lennie az állkapcsoknak. A modern ember szervezetében viszont azért nem zajlik le ez a folyamat, mert csecsemőként és kisgyerekként sokáig pépeken él. A hagyományos eljárás az, hogy formálják vagy kihúzzák a problémás fogat, de egyre elterjedtebb módszer az állkapcsok hosszának tágítókkal való növelése” – magyarázta a szakember.
Miért olyan nagy szám a rágás?
A paleontológusok elsősorban a rágás alapján definiálják az emlősöket: míg az állatok többsége csak nyitogatja a rágószervét, az emlősök vagy előre-hátra (pl. a rágcsálók) vagy oldalirányban (pl. az ember vagy a szarvasmarha) mozgatják az állkapcsukat. „Ez a mechanizmus elengedhetetlen az étel lebontásához, ami számunkra azért is olyan fontos, mert melegvérűek, endotermikus lények vagyunk. Ez azt jelenti, hogy hideg körülmények között és éjszaka is aktívak tudunk lenni: több erőnlétünk van a költözködéshez, a zsákmányszerzés érdekében a gyors helyváltoztatáshoz; vagy ahhoz, hogy gondoskodjunk az utódainkról; ráadásul alacsonyabb hőmérsékleten és magasabb helyeken is meg tudunk élni. Ennek azonban ára van, mivel a saját fűtőtestünket magunknak kell melegen tartanunk. Mivel az emlős állatok anyagcsereműködése mintegy tízszer gyorsabb más, hasonló méretű állatokénál, ezért sokkal több üzemanyagra is szükségünk van. Vagyis sokkal hatékonyabban kell megemésztenünk az ételt, és ez az, amiben a rágásnak olyan fontos szerepe van. A rágás tehát elengedhetetlen az emlős léthez – ahogy az őrlőfogaknak és a zápfogaknak a rágáshoz való kifejlődése is az” – állítja Ungar.
A fogak és az étrend
Az állatok fogazatából elég egyértelműen kimutatható, hogy milyen étrenden élnek, de az ember esetében bonyolultabb a helyzet. Ennek oka – ami egyébként Ungar könyvének egyik fő üzenete is –, hogy az, amihez alkalmazkodtunk, nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit napi szinten csinálunk. Az ökológia (az élőlények és a környezet kapcsolata) megértése nem egyenlő az alkalmazkodás (hogyan fejlődtek őseink) tanulmányozásával. „A Nyugat-Afrikában őshonos kormos mangábé majmoknak például nagyon ritkán kell szilárd táplálékot fogyasztaniuk a túléléshez, mégis vannak olyan felülettel rendelkező fogaik, amik a keményebb ételek megrágásához szükségesek – a körülményekhez való alkalmazkodás miatt. Ha tehát egy év 360 napján gumicukrokat eszel, míg a maradék öt napban csak sziklaszilárd táplálék fogyasztására van lehetőséged, akkor nagyon jól jön, hogy a fogaid alkalmasak az ilyen ételek megrágására” – állítja az evolúcióbiológus. Mivel azonban a fogak alakjából nem feltétlenül lehet következtetni az étrendre, a kutatók úgynevezett ételnyomokat is vizsgálnak.
Az ételnyomok...
...egy bizonyos organizmus létezésére és aktivitására utaló jelek. Olyanok, mint a lábnyomok a homokban. Ma már sokféle ételnyomot használunk kutatásaink során, amik közül az egyik legfőbb típus a fogak kémiája, hiszen a fogaink alapvetően az általunk fogyasztott ételekből épülnek fel. A különböző fajta ételeknek pedig más-más kémiai lenyomatuk van: például a szénizotópok különböző arányai kimutatható a fogakból, amiket az általunk fogyasztott ételek formálnak. De vannak másfajta ételnyomok is: ha lekaparjuk és megvizsgáljuk a fogkő összetételét, növényi eredetű anyagokra bukkanhatunk – DNS-molekulákra vagy fitolitekre, a növényekből származó szilícium-dioxid részecskék. Az ételnyom, amit újabban tanulmányozok, a fogak mikroszkopikus kopásmintázatai – azok az apró karcolások és gödrök, amik a rendszeres használat következtében alakulnak ki, és amik más-más étrendről árulkodnak” – mesélte Ungar.
A fogak elhasználódásának funkciója
Ungar azt állítja könyvében, hogy fogaink úgy fejlődtek ki, hogy olyan módon “használódjanak el”, ami funkcionálisan hatékonnyá teszi azokat. „Ha megnézzük az ősemberek vagy a Tanzániában élő, és a mai napig gyűjtögető, vadászó-halászó életmódot folytató hadza nép (Ungar tanulmányozza is ezt a törzset – a szerk.) fogazatát, láthatjuk, hogy fogaik sokkal inkább el vannak használódva, mint a modern ember fogazata. Az evolúció nem mondja azt, hogy rendben, akkor csak választunk egy olyan formát a fogaknak, amitől kevésbé rongálódnak meg, hanem olyan fogakat növeszt nekünk, amik olyan módon használódnak el, hogy közben hatékonyak maradnak. A fogak formálódásáért pedig a kemény fogzománc alatti puhább dentinréteg felel. Az elhasználódás folyamata tehát éles fogfelszínhez vezet, ami rágás szempontjából sokkal hatékonyabb. Sok rágcsáló egyébként eleve elhasználódott fogakkal születik, mivel már magzatkorában elkezdi csiszolni a fogait, hogy azok megfelelően funkcionáljanak” – fűzte hozzá a szakértő.
