Jó lenne egészségesebben étkezni. Jó lenne kevesebbet nassolni, nem elcsábulni arra a sütire, pizzára, plusz adag sült krumplira. De mit lehet tenni, amikor ezekre vágyunk? Amikor befészkeli magát a gondolat a fejünkbe, amikor annyira akarjuk azt az ételt, amikor magával ragad a sóvárgás? Egyszerű: aki erős, akinek van akarata ellenáll, elnyomja a vágyat. Igaz? Hát, nem az.
Az akaraterő csodás dolog, de arra pont nem alkalmas, hogy segítségével gondolatokat zárjunk ki az agyunkból. A sóvárgás nem fog attól csökkenni, ha azt mantrázzuk, hogy nem ehetünk csokit, sőt valójában ennek éppen az ellenkezője történik. Ráadásul a sóvárgás olyan energiával képes elborítani az agyat, mintha alapvető testi szükséglet állna mögötte, pedig erről szó sincs. Annak, hogy miért vágyunk különböző ételekre, rengeteg oka lehet, a múltbéli tapasztalatainktól kezdve a megküzdési stratégiáinkon és a az aktuális érzelmeinken keresztül egészen a külső környezeti hatásokig. Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljesen ki lennénk szolgáltatva ezeknek a hatásoknak. Léteznek eszközök, melyekkel hatékonyan kezelhetjük a sóvárgást. Ehhez pedig elsősorban arra van szükség, hogy megtanuljuk, hogyan működik az elménk.
A jutalmazóközpontunk kesereg, hát segítsünk rajta
Amikor cukorban, zsírban és sóban gazdag ételeket eszünk, szervezetünkben dopamin szabadul fel, ami aktiválja az agyunk öröm- és kontrollközpontját. A Yale Egyetem kutató szerint minél finomabb egy étel, az annál inkább megdobja a szerotonin és endorfin szintünket is, ami szintén elég jó jutalomnak számít a szervezetünkben. Erre a kapcsolatra pedig könnyen rátanulunk: ha gyors jutalom, öröm kell, ahhoz nyúlunk, ami a legkönnyebben elérhető, vagyis nekiállunk nassolni. Ha azonban képesek vagyunk a nassoláson kívül mással is megadni magunknak a felszabaduló hormoncunamit és a kellemes agyingerlést, akkor az étel iránti sóvárgásunk is csökkenni fog. Hogy mit kell ezért tennünk? Például szexelni, vagy edzeni. Egy vizsgálat szerint például már negyedóra séta, vagy bármilyen fizikai aktivitás a túlsúlyos nők 98, a pasik 68 százalékánál már képes csökkenteni a a nassolás iránti vágyat.
A figyelmünk fixálódik, keressünk új fókuszt
Tudatos koncentrációval, akarattal nem zárhatunk ki gondolatokat az agyunkból, mert akárhogy is igyekszünk nem gondolni valamire, egyre inkább csak az fog a fejünkben járni. Azt viszont megtehetjük, hogy a figyelmünket másra irányítjuk. Mindegy, mibe vonódunk bele, hogy relaxálunk, meditálunk, gyöngyöt fűzünk vagy színezünk: ha odafigyelünk arra, amit csinálunk minden aktivitás segít abban, hogy csökkentsük a sóvárgást. Egy vizsgálat szerint egyébként a sóvárgás amúgy sem tartós: csupán néhány percig tart elviselhetetlen intenzitással, így erre az időre érdemes magunkat teljesen lekötni. Ezért is működhet, hogy mindössze három perc tetriszezés is jelentősen képes csökkenteni egy étel iránti sóvárgást. (Ne aggódjon, nyilván a dühös madarazás is segít. Vagy bármi más.) Amikor a sóvárgástól elfordulva bármilyen más aktivitásba vetjük bele magunkat nemcsak a figyelmünket tereljük el, hanem kontroll élményt is kapunk: irányítjuk a testünket, elérjük rövid távú céljainkat. Már valószínűleg ettől is csökken a kísértés.
Ha megszokjuk, nem vágyunk rá
A sóvárgást persze leginkább az képes csökkenteni, ha megkapjuk, amire vágyunk. Ha pedig rengetegszer megkapjuk, drasztikusan csökken a szerzésre irányuló motivációnk. Ez azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy a sóvárgás ellenszere, ha teletömjük magunkat kajával. Ehhez bőven elég ezt elképzelnünk. Egy izgalmas vizsgálatsorozatból kiderült, hogy az, ha sokszor elképzeljük egy adott étel elfogyasztását, az csökkenti az iránta érzett vágyunkat is. A megoldás tehát: ha sütire vágyik, képzelje el aprólékosan hogy milyen az illata, a tapintása, milyen érzés a szájába venni, rágni, ízlelni, lenyelni. Majd képzelje el ezt még egyszer, és még egyszer. A harmincadik alkalom után, már kevésbé fog az ételre vágyni.
Sok sikert!
