Tudjuk, hogy a szinglik és a tartós párkapcsolatban élők merőben más életet élnek, az előbbiek például többet sportolnak, több időt fordítanak tanulásra, művelődésre, miközben kevesebb időt rabol el tőlük a házimunka és a bevásárlás. Ebben persze túl sok meglepő nincs, a szinglik nyilván több időt töltenek egyedül, szóval lehet, hogy több idejük van egy csomó dologra, de valószínűleg magányosabbak is. Igaz? Nem igaz.
Amerikai kutatók nemrég hatévnyi nemzeti szociológiai kérdőív eredményeit elemezték újra, hogy kiderítsék, vajon a jelenleg is házas, a valamikor házas vagy a szingli emberek élnek magányosabb életet. A szociológusok tíz különböző interakcióban hasonlították össze a csoportokat, megnézték például milyen gyakran találkoztak az emberek barátaikkal a kérdőív felvételét megelőző hónapban, milyen gyakran segítettek a szüleiknek, szomszédaiknak és milyen gyakran kaptak ők segítséget másoktól. Az eredmények szerint a a szinglik minden lehetséges interakció típusban túlteljesítették társaikat, vagyis többet léptek másokkal kapcsolatba, többet barátkoztak, több segítséget adtak és kaptak, mint a házas vagy valaha házas emberek.
A jelenség hátterében megbúvó okokat keresve a kutatók megállapították, hogy az eredmények nem magyarázhatóak a gyermektelenséggel, a kevesebb munkával, vagy éppen azzal, hogy éppen máshol tartanak az életben, mint a többiek. A magyarázatot tehát még keresik az okosok, de az biztos, hogy akár férfiről vagy nőről volt szó: az egyedülállók sokkal erősebb szociális kapcsolatokkal rendelkeztek másoknál.
Hogy miért fontos ez? Mert a lelki jóllétünkhöz, a boldog és teljes élethez elengedhetetlenek a szoros szociális kapcsolatok.
Persze mindenki más, mindenkinek mást jelent a magány érzése, de a statisztikai adatok alapján úgy tűnik, hogy a szinglik egyáltalán nem magányosabbak párkapcsolatban élő társaiknál. Az egyedüllétnek tehát megvannak az előnyei, és így élni mindenképpen jobb, mint beleugrani egy pánikkapcsolatba, azokban a viszonyokban ugyanis hiába van az ember mellett valaki, még lehet átkozottul magányos.
